A keresztények szerint mindenki aki másban hisz pokolra jut?

"Én nem értem a keresztények, hogy hihetnek ebben."

Nem is hiszunk ebben.

Ez egy leegyszerusitett allitas, a dolog nem fekete-feher.

Csakis Isten donti el, ki udvozul, ki nem. A tobbi az emberek talalgatasa. A pápa pl. tobbszor mondta, hogy az az ateista, aki jo ember, az kerulhet a mennybe. Ilyen "ordogok, vasvillaval, akik tuzes toba loknek" a katolikusok szerint nincs is. Csak istentol valo vegleges elvalasztottsag van, ami viszont egy ateistat vagy nem keresztenyt nemigen hiszem, hogy zavar.

Viszont nem tudjuk, mi tortenik az emberrel halala pillanataban, vagy kozvetlenul a halala utan - megterhet, elfogadhatja istent, vagy megszunik letezni. Ez is egy elkepzeles. Masik, hogy aki elfogadja Krisztust megvaltojanak, az Isten kegyelmebol udvozul, a tobbivel pedig az lesz, amit Isten majd akar.

Egyes embereknek, erthetoen, szuksege van arra a tudatra, hogy a gonosz, rossz emberek, pl. Hitler, ha mashol nem, a masvilagon megkapja a magaet.

Masoknak arra, hogy az o vallasa garantalja az udvozulest, az, amiben tortenetesen hisz - innen az a lepes, hogy csak azoknak, akik abban hisznek, egy kovetkezo dolog. Masoknak megint arra van szukseguk, hogy "elfogadom Krisztust megvaltomnak, es en rendben is vagyok".

Masreszt szelektiven ideztel a Bibliabol: olyan igek is vannak, amely szerint nem eleg a hit, cselekedetekre is szukseg van.

Kulonben is, a "torveny cselekedetei" az episztolakban gyakran specifikusan ugy ertendo, hogy az altaluk mar elhagyott zsido vallas torvenyeit nem kell betartani azoknak, akik Krisztust kovetik.

Szoval igencsak komplikaltabb ez, mint amire leegyszerusited.

A hit és a cselekedetek különválasztása egy modern gondolat, és a protestánsok eléggé hajlamosak a modern gondolkodást ráprojektálni a Szentírás szerzőire.

A Szentírás szerzői nem gondolták a hitet és cselekedeteket élesen elválaszthatónak, sőt, éppen az éles elválasztás helytelenségére próbálnak rávilágítani. A hit nem azt jelenti, hogy egy levegőben lógó állítást elfogadok igazságként, és ezt kimondom, ez egy modern hülyeség. A hit és a cselekedet ugyanaz, ugyanarról az egy dologról valló kétféle tanúságtétel. A hit a lélek cselekvése, a cselekvés a test tanúságtétele. Mert minden ember a cselekvésével vall, nem a szavaival, az, hogy mit cselekszik, az a tanúsága annak, hogy miben hisz, és nem az, hogy milyen szavak hagyják el a száját, vagy hogy milyen állítások kavarognak a fejében.

Ahhoz, hogy valaki az üdvösségre jusson, nem kereszténynek kell lennie, hanem szentnek. Teljesen mindegy, hogy valaki csecsemőket mészárolt le, vagy csak megkívánta a szomszéd feleségét, vagy csak hazudott a suliban a házijáról, az üdvösségtől pontosan ugyanúgy esik el mindkettő. Ghandhi lehetett akármilyen jó ember (egyébként tudjuk, hogy nem volt annyira feddhetetlen, mint azt szeretik beállítani), voltak bűnei. Ha nem volt keresztény, az sem biztos, hogy valaha is úgy gondolta, hogy különösebb baj az, hogy voltak kisebb bűnei, így valószínűleg bűnbánatot sem tudott tudatosan gyakorolni. Így pontosan ugyanúgy nem volt méltó ez alapján az üdvösségre, mint Adolf Hitler. De azt nem tudjuk, hogy Isten milyen utakat ad azoknak, akik így halnak meg. Ezért is kodifikálta a katolikus egyház a tisztítótűz elképzelését, nem a vatikáni zsinatnál, hanem sok évszázaddal korábban, de hasonló létezik az ortodox keresztényeknél is, ha nem is explicit módon. És egyébként ugyanezek az utak akkor Hitler előtt is nyitva lehetnek. Amennyit a teológusok tudnak a dologról, akár az is lehetséges, hogy a pokol kong az ürességtől, egy fia emberi lélek sincs ott, csak démonok. Nem tudjuk. Ezért is van, hogy bár az egyházak kanonizálnak szenteket, tehát olyanokat, akikről biztosra vélik, hogy az üdvösségre jutnak, de olyat soha senkiről nem jelent ki az anyaszentegyház semmilyen hivatalos állásfoglalásként, hogy valaki biztosan elkárhozott. Még nemkeresztényekről sem.

"Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által”

Ezen logika szerint Hitler katolikus révén a mennyben van, Gandhi pedig a hinduizmus követőjeként a pokolban."

Ha meggondolod, hogy Krisztusban való hit az Krisztus cselekedeteinek összességét jelenti, ugyanis nem választható szét.Ha szétválasztató lenne akkor csak úgy ránézünk Krisztusra, nem ismerjük cselekedeteit és hinnénk benne külső jelemvonásai alapján.

Nem erről van szó. Hanem a törvény cselekedetei és Kridztus cselekedeteinek összehasonlításáról.

Mennyiben különbözik? Hogy Krisztus mutatta meg az utat, az Isten Fia. Az Isten Fiuságában hiszünk, de minden más velejárójával, a feltámadásával együtt.

Na ez az amiben Hitler nem hitt. Ha hitte volna Krisztus cselekedeteinek összességét, akkor

nem függetlenitette volna magát Krisztustol,

Ghandi viszont krisztusi hit nélkül mégis hasonlóan cselekedett mint Krisztus. Mi által? A hite által.

Tehát a törvényeket rutinszerű cselekvő ember van ellentétbe állítva a Krisztus hittel felfűtött hívő cselekedeteivel.

A cselekedeteink nem lehetnek függetlenek Krisztus cselekedeitől, és ezáltal kapjuk a kegyelmet Istentől.