Ha Isten szeretet hogy küldheti örökkévaló pokolba azokat a jó embereket akik nem voltak hívők?

#30: Hát persze, lásd keresztesháborúk, eretnekek...

#29

31-es, látszik, hogy kötekszel és nem akarod még véletlenül sem látni, amit írok. :) Semmi baj! :)

Az emberek hibái és bűnei nem azonosak Isten tervével és szándékával. ;)

A partvonalról: Ott a félreértés, hogy a keresztény hit szerint Isten, a menny és a pokol nem függ a bennük való hittől. Éppen ezért nem beszélhetünk keresztény és muszlim és hindu pokolról. Ezek elsősorban kultúrális okból kerültek különböző módokon ábrázolásra, de a muszlim is ugyanabban az Istenben hisz, mint a keresztény, sőt, a buddhista is hisz a Kí-ben, a személytelen teremtő erőben. A keresztény felfogás ugyanezt az erőt egy személyesebb módon tapasztalta meg. (Én katolikus vagyok, ezért saját hitem megközelítését tartom a legpontosabbnak, de biztos vagyok benne, hogy nagyon meglepődöm majd a halál után, mert nem ilyennek képzeltem.)

Összefoglalva: nincs ellentmondás a több vallás látszólagos különbözőségével. Mind ugyanazt az Istent próbálja megérteni, több (de inkább kevesebb) sikerrel. Némelyik közelebb kerül a megértéséhez mint a másik (és persze mindegyik a maga megközelítését tartja a legpontosabbnak).

És nem ejtettünk szót a többistenes vallásokról sem...

Birom ezeket a "ez igy és igy van" mondatokat. Bizonyíték nincs, hiszen az kizárja a hitet. Anélkül hihetek a lapos földben, meg hogy a világ a föld körül forog... Ja ezekben már pont nem. Szerencsére a vallások is agilisen tudnak alkalmazkodni a tudomány aktuális állapotához...

" az egyes vallásokban nem ugyanazok a következményei ugyanazoknak a tetteknek"

Nem számít. A vallások az emberek kísérletei Isten megismerésére, megértésére és a tanításainak megtartására. Nem befolyásolja Isten létezését, hogy miképpen értelmezem a szabad akaratot. Egyébként szerintem Isten figyelembe veszi, hogy a saját hitednek mennyire feleltél meg. :)

Hogy Isten mi alapján dönt, az az Ő dolga. Mi a többi embernek csak egy aspektusát ismerjük általában, Isten mindenét. Tudja mi vezette a másikat az adott döntésre. Én pl. nem tudom, milyen sérelmek okozták, hogy mindenáron fogást akarsz találni a vallásos meggyőződésen, te nem tudod, milyen dolgok vezettek az én hitemhez.

Az inkvizítoros példádra: nem gondolom, hogy Isten nagyra értékelné amit ett, szimnpatizálna vele, vagy hasonló. Ennek ellenére üdvözíti? A válasz: nem tudjuk. A katolikus egyház annyit mondott ki, hogy senkiről sem jelentjük ki, hogy a pokolban van, mert nem tudhatjuk, hogy megbánta-e. Mondhatod: "jah, csak meg kell bánni? Hát akkor egész életemben gyötrök másokat, oszt majd megbánom". Persze csak akkor mondanál ilyet, ha vészesen ostoba lennél, hisz tudod, hogy a valódi megbánás milyen szörnyű érzés, amikor ráébredsz a bűnök súlyára.

Arról nem is beszélve, hogy ott a tisztítóhely (középkori ábrázolás alapján tisztítótűz), amely egy olyan hely, ahol mindenki megtapasztalja a szenvedést amit ő okozott másoknak.

Úgy gondolom, hogy a túlvilágon az inkvizítor nem jut az üdvösségre, ameddig nem bocsátott meg neki az eretnek (ez saját elméletem). De azt is hiszem, hogy odaát ezek a dolgok már nem számítanak annyit. Itt a Földön nem elérhető a tökéletes boldogság (senki számára). Odaát pedig könnyebb túllépni az itteni sérelmeken. Én is bocsátottam meg másnak szörnyű bűnt, pedig csak ember vagyok itt, a Földön.