Miért van az, hogy gyerekkorban egy óra szinte örökkévalóságnak tűnik, öreg korban meg szinte magától értetődően elhussan?

Igen, te voltál gyerek és most 60 vagy, igaz ?

Csak mert én mondom neked hogy badarság amit írtál.

Én is ezt tapasztaltam amiről Kérdező ír.

Gyerekkoromban 1-2 órás autóút örökkévalóságnak, szinte fél napnak tűnt, nehezen viseltem, mindig kérdezgettem: "mikor érünk már oda".

Napok, hónapok sokkal hosszabbak voltak, 1 év is nagyon hosszúnak tűnt.

16 évesen tapasztaltam először, hogy "felgyorsul az idő", azóta is ezt érzem.

Harmincon felül vagyok.

Tudom ez valamennyire relatív, mert manapság a különféle kütyük miatt is lehet érezni az idő felgyorsulását, de én anno ezek nélkül is úgy éreztem...

"a buszt várni is kegyetlen pl okostelo nélkül"

Csak akkor, ha már kialakult a függőség. Nem az életkortól függ, hanem attól, hogy mennyire van valaki rácuppanva a mobiljára.

Sziasztok. Lehet, hogy lehülyéztej, de leírom, mit gondolok erről.

Amikor mondjuk 10 éves vagy, akkor egy év az addigi rövidke életednek 10%-át teszi ki, vagyis viszonyítva ez egy elég hosszú intervallum. 5 éves gyerek számára ez már 20%, ami még több. Viszont idősebben, mondjuk 40 évesen ez már kevesebb, mint 3%.

Hasonló példa: ha van összvissz 300 Forintod, és valamire 100-at ki kell adnod, akkor az olyan nagy összeg, hogy fáj elkölteni, mintha a fogad húznák. 5000-rel a zsebben, már nem olyan vészes a kiadás.

Más: tükörsimára borotválkozol, pár nap múlva pedig úgy érzed, hogy milyen gyorsan nő a szakállad. A 0-hoz képest igencsak feltűnő a különbség. De mi van, ha már van 10 cm szakállad? A pár nap alatt hozzáadódó x mm észre sem vehető.

Szóval én úgy gondolom, az időegység múlásának érzékelése nagyban függ attól, hogy mennyit hagytunk már magunk mögött belőle.

Szép napot mindenkinek!

Kár volt lehülyézni a kérdezőt. Akkor mindjárt lehet folytatni azokkal a tudósokkal is, akik vizsgálták ezt a kérdést.

Itt van róla egy cikk: [link]