Miért van az, hogy gyerekkorban egy óra szinte örökkévalóságnak tűnik, öreg korban meg szinte magától értetődően elhussan?

30-asként is érzem, hogy felgyorsultnak tűnik az idő, persze nem gyorsult fel, csak, fene tudja. Gyerekkoromban olyan hosszúnak tűnt a nyári szünet, talán mert nem munkával telt, mint most (még akkor is, ha szabadságot veszek ki nyáron). :-)

Mondjuk az sem mindegy, mennyire töltöd ki tartalmasan az idődet, mert lehet ezzel játszani.

Húúú erről olvastam egy tök érdekes elméletet. Eszerint az időérzet állandó és csak a viszonyítási alap változik.

Vagyis 1 évesen az, hogy 2 éves legyél, azt jelenti, hogy dupla annyi időnek kell eltelnie, mint amit addig összesen leéltél. Hogy 7 évesből 8 éves legyél, ahhoz heted annyi időnek, mint az egész addigi életed.

Ha például veszünk egy 21 éves fiatalt a 7 évesekre jellemző idő-viszony alapokkal, 3 évnyi időről lenne szó 22 éves koráig.

Ahogy idősebbek vagyunk egyre kevesebbnek tűnik a telő idő ahhoz képest, amin már túl vagyunk, ezért igen, egyre gyorsabbnak érezzük. Ha lehet hinni ennek a teóriának, érzetek szintjén 15 éves korunkig túljutunk az életünk felén. Szerintem amúgy az elmélet szép, szomorú és reális egyszerre.

Az idő múlása relatív, kortól függetlenül... csak azon múlik, hogy valóban érzed-e értelmét annak, amit éppen csinálsz. Tehát szívesen, örömmel csinálod-e, vagy sem. (Még a buszmegállóban való várakozást is beleértve). Ha igen, akkor gyorsan telik. Ha meg nem, akkor lassan... Ennyi.

Úgy hogy, bár mindenki jól válaszolt, a 14-es egyenest fején találta a szeget... és Einsteinnek, aki kimondotta: még az idő múlása is relatív. De nem csak a fény számára, hanem az ember számára is. Ez maga az univerzum minden részére (tehát az emberre is) kiterjedő relativitás elmélet. Csak igen nehezen érthető...

Egy találós kérdés: Mi történne bármely anyaggal, ha le tudnák hűteni (abszolut zéró) -273 fokra?

AZ ERŐ legyen Veletek!