Szerintetek, ha egy 15 éves lány kicsit szorgalmatlan a takarítással kapcsolatban, akkor ez felnőtt korára ki fog vetni olyan problémákat, hogy esetleg nem lesz családi háza?

Utálok takarítani, de van saját házam és mindig rend van és tisztaság. Nem függ össze a kettő. Nem kell élvezni a takarítást.

Na meg, van akinél nincs is rend és mégis van háza.

De létezik takarítónő is :)

Rengeteg irányba változhat felnőtt korára. Az én húgom nagyon szorgalmatlan volt, nem takarított meg nem is nagyon csinált semmi házimunkát 18 éves korába még egy sima normál tésztát sem tudott normálisan megfőzni, vagy túlfőzte vagy olyan kemény volt mint ha botokat ettem volna. Akkor a húgomra volt bízva a háztartás ameddig édesanyánk kórházba s rehabilitáción volt. Én akkor sokat dolgoztam és az ügyeket intéztem, meg akkor anyámhoz is én mentem el autóval meglátogatni meg vittem neki amit kellett és ezzel nekem akkor rengeteg időm és energiám ment el, napi szinten. Mivel mindig este 6-7 órára értem haza úgy hogy hajnali fél 6 kor már úton kellett lennem így a húgomra maradt minden, előtte való nap bevásároltam mindig mert a városba egyszerűbb és jóval olcsóbb volt sok minden és többre nem volt időm.

Főzni nem tudott, este én főztem hulla fáradtan akkor 23 éves fiatal férfi létemre. Jó ez még belefért mert szeretek is főzni, tudok is, meg én úgy főzök hogy mindenki jóízűen megtudja enni, mert a beteg nagypapánkra is én főztem akkor mert így jött ki a lépés. A húgomra 3 egyszerű feladatot bíztam. Takarítás elég lett volna ha hétfőn és pénteken felmossa a konyhát, port töröl kitakarítja a wc-t és a fürdőt hogy ne koszolódjon el és ennyi. Semmi extrát nem kértem tőle. Kértem hogy mosogasson el maga után hogy ne gyűljön a sok szennyes edény mert ezzel mindenki időt spórol meg. És persze amikor hirtelen sok szennyes lett, mielőtt indultam munkába elindítottam és úgy hogy amikor a húgom felébred teregessen ki. Nem nagy cucc szerintem, de egyszer nem teregetett ki és egyszer amikor reggeltől késő estig dolgoztam úgy hogy napközbe volt 3 szabad órám amikor gyorsabb levezettem csak anyumhoz 1 órát oda hogy meglátogassam és vigyek neki 1-2 dolgot meg tudjak venni magunknak kaját meg én is picit levegőhöz jussak, tudtam jól hogy sehogyse tudok hazamenni. Persze éjfél körül értem haza úgy hogy már arra nem volt erőm hogy kiszálljak autóból kinyissam a kaput meg a garázst beálljak és mindent visszacsukjak. Akkor a ház előtt leparkoltam hogy bemenjek gyorsan letusoljak és aludjak legalább 4-5 órát. Akkor persze hogy le volt járva a mosógép e a ruhák nem voltak kiteregetve, és be is büdösödtek. Mivel javarészt a húgom göncei voltak benne ami nekem volt az meg nem érdekelt mert pótolható meg akkor alapból tele volt a tököm mindennel. Megfogtam mindet ami benne volt és úgy ahogy volt kivágtam az ablakon bele a sárba és akkor dühömbe direkt lementem és jól bele is tapostam őket a sárba, majd összepakoltam a ládába és voltam akkora szemétláda hogy odategyem a húgom szobájának ajtaja elé. Persze fel is ébredt a zajra akkor majdnem ő olt megsértődve, én meg a kimerültségtől a sírás határán üvöltöztem vele hogy a legminimálisabb dolgot kértem tőle és cseszett az egészre rá. Azt tudom hogy másnap rendkívüli szabit kértem mert nem bírtam ezt idegekkel és akkor nem is főztem, nem csináltam semmit csak néztem a TV-t húgom amint megszólalt hogy mikor állok neki főzni. Akkor volt a napja amikor szerintem a sarkára állhatott mert karjánál fogva átcibáltam a konyhába mindent odavágtam elé hogy ha éhes főzzön magának, ha meg nem akar főzni akkor éhezzen. Akkor már 18 évesen ennyi esze lehetett volna hogy a legminimálisabbat segít ha már édesanyánk kórházba került egy komoly műtét miatt, így is az első napokba mindketten a sírás határán idegeskedtünk érte aki egyedül nevelt fel minket némi segítséggel és ez a hála hogy semmit nem segített, és akkor mondtam neki hogy így csöves lesz mert ne várja el hogy más fogja eltartani, pénzelni, főzni rá, mosni rá és elviselni hogy nem csinál semmit. Akkor volt hogy aljas módon az utolsó két adag kaját beborítottam a kukába amit akkor megbántam mert magammal is kiszúrtam, meg szegény szomszédunkkal is aki akkor nem állt jól anyagilag és sokszor napi 1-2 zsömlét ha megtudta venni annak örült, én meg inkább neki adhattam volna, de akkor annyira elszállt az agyam hogy besokalltam. A mocsokban úsztunk már 2 hete mert csak egy szabadnapom volt de akkor se fért bele minden ha nem akartam kikészülni teljesen. A húgom is csak bejárt az iskolába de nem tanult, nem sportolt, csak hízott mint a malac jó nem volt túl kövér de volt rajta valami. Megértettem hogy anyunk miatt aggódik de akárhányszor megkértem valamire hogy segítsen mert napi 10-12 órát dolgoztam nem bírtam mindent csinálni legalább az alapvetőeket csinálja meg ha már nem tud meg lusta főzni akkor mosogasson vagy segítsen előkészíteni mindent. Akkor volt hogy még akkor veszekedtünk egy hatalmasat akkor néhány tányér kárára ment a dolog mert flegmán állt neki mosogatni én meg a "tiszta" szutykosan maradt tányérokat telibe a földhöz vágtam, és akkor volt a napja amikor 2 napra "eltűntem" otthonról és akkor a kolléganőmhöz mentem meg anyukánkat meglátogatni akkor neki is mondtam hogy mi van bár nem akartam felzaklatni de észrevette hogy baj van, és ő mondta hogy hagyjam ott a francba őt de mire ő hazaér és nem lesz minden rendben első dolga az hogy kidobja a házból mivel nagykorú így nem kötelességünk eltartani. Akkor persze emiatt is belém feszült az ideg mert féltem hogy baj lesz ebből. 2 nap után hazamentem és akkor meglepetésemre az fogadott hogy tisztaság volt, be volt vásárolva, igaz főzve nem volt de volt minden ami kell tiszta volt minden, ruhák ki voltak mosva. Az eltaposott ruhák is többször beáztatva voltak akkor megfelelően. rend volt, tisztaság, érdekes módon egy kis koszos kanalat sem találtam, volt főzve kávé, meg nekem egy bocsánat kérő sütemény. Jó ezzel nem volt annyira elintézve a dolgok mert utána hónapokig büntettem azzal hogy nehezen állok vele szóba meg nem vagyunk jóba stílust adtam elő, nem véletlenül. De akkor látta a szándékot arra hogy elgondolkodott az életén és meg akart tanulni főzni meg minden. Azóta eltelt nagyjából 5 év már külön költözött a barátjával. Anyukámmal közösen eladtuk a nagyszülői házat és az itteni szülői házat és vettünk egy nagyobbat ahol ők nagyapával elférnek egy kis két szobás lakrészen ahol külön van fürdő meg konyha, nekem meg a jelen barátnőmmel aki már a menyasszonyom és persze a közel 1 éves kislányunkkal külön nagy részünk van jól is élünk végre. A húgom elkezdett tanulni és innen 40 km-re arrébb lett egy jó munkahelye. Albérletbe van az egyik barátnőjével ahol megosszák a munkát, főznek, és rend van mindig! A húgom pasija agyba főbe dicséri és amikor meséltem neki a múltját nem hitte el milyen is volt ő. A húgom elgondolkozott az életén, le is fogyott, sportol, odafigyel magára, segítőkész és sokkal közvetlenebb meg kedvesebb az emberekkel mint régen.