Isten elhagyott?

Sose volt veled.

Felejtsd el, hogy égi teremtmény vigyáz rád, élj úgy, ahogy a legtisztább: vagyis hogy te vagy felelős az életedért és neked kell kiutat találni a nehéz helyzetekből.

"Ha vallási oldalról nézzük Isten engem elhagyott"

Igazabol nem. Vallasi szempontbol mi abban hiszunk, hogy Isten senkit nem hagy el, soha.

Viszont tudjuk, hogy az emberi elethez hozzatartozik az, hogy ilyen korszakok jonnek. Azt mondjuk, hogy ezekben is jelen van Isten, es remenyt ad, lelkierot merithetsz a hitbol.

Ha eddig altalaban azt tapasztaltad, hogy "mindig az a típus voltam, aki erős, minden helyzetből feláll" es "hálás voltam mindig mindenért ami volt" - akkor ez volt a hited alapja es tartalma. Istennel valo viszonyod tulajdonkeppen a hala erzesebol allt. Ertheto, ha ez most megvaltozik, es a hited meginog.

A Bibliaban Isten azt mondja: "a te erotlensegedben nyilvanul meg az en erom". Tehat amikor elfogy a sajat erod, akkor erzed meg, milyen amikor Isten lesz a forrasa. Ha ennek teret tudsz adni, akkor elmelyulhet a hited, es legkozelebb nagyobb optimizmussal tudsz hasonlo idoszakokon vegignavigalni.

Ehhez az kell, hogy adj Istennek eselyt, kicsit hosszabb tavra, illetve ne azt vard, hogy kezzelfoghato eredmenyeket ad (gyorsan uj allas), hanem hogy lelkierot ad neked addig, amig a nehez idoszak tart.

Vagy ha eddig masoknak segitettel, segits most is - ha olyan a szemelyiseged, akkor jobban fogod magad erezni attol, ha latod, nalad rosszabb helyzetben elok is vannak es még mindig tudsz adni.

De ha ez nem megy, es elveszted a hitedet, akkor atmenetileg vagy veglegesen nem leszel mar hivo.

Igazabol nem teljesen ertettem az utolso elotti mondatodat, de remelem, ez valasz volt a kerdesedre.

Szia Kérdező. A mélypont és nehézség, az elviselhetetlenhez közeli szintű, épp Istenhez vezethet el. Megszülethet és elmélyülhet a hited Benne. Jó hír: Isten gondviselő Isten! Nem a vak véletlen irányítja az életed, ha Vele kapcsolatot keresel. Nekem 15-30 éves koromig szenvedésteli időszak volt az életemben. Huszas éveim különösen. Míg eljutottam az öngyikosság közvetlen közelébe. Elfogyott a saját erőm és megoldó képességem. Mindig is nagyon érdekeltek a szellemi témák, kerestem az igazságot, 16 éves koromtól könyvtárba jártam. Ismertem a kereszténységet is, hittanra jártam még általános iskolában. Az öngyilkosság közeli időszakomban találtam rá a Zsoltárok könyvére, és akkor esett le, találtam meg a hiányzó láncszemet az életemben. Mégpedig, hogy Isten gondviselő! Nekem ez a felismerés 180 fokos fordulatot hozott az életembe. Korábban feladtam dolgokat, sokat voltam munkanélküli, eleve 2 évvel később végeztem egyetemen mint kellett volna. Amikor felismertem, hogy nem hiábavaló az erőfeszítés, a nehézségekben kitartás, mert Isten is megsegít, akkor kitartóvá váltam. 31 évesen kezdtem egy másoddiplomás képzésbe, levelezőbe. Mivel heti egy teljes napot jelentett a fővárosban a képzés, így nem tudtam mellette munkát vállalni. De végigcsináltam, és azzal lett munkám. És többféle nehézség ért azután is, de sose adom fel többé.

Már korábban is kereszténynek gondoltam magam, csak hiányzott ez a láncszem a hit természetének megértéséről. A csecsemő szint az az, hogy elhiszed, hogy Jézus a Messiás, a hit felnőtt szinten: bizalom Istenben, minden körülmények között. Hogy ez hogy működik, sok információt találsz róla a Zsoltárok könyvében.

Azzal kapcsolatban is megerősítenélek, hogy a hit, a Jézusban való hit nem vakhit. Értelmes érvek szólnak mellette. Ezen érvek együttállása jelenti az igazi meggyőző érvet. Jézus szellemisége (Újszövetségből ismerheted meg) és élete erkölcsössége, csodatételei, feltámadt a halálból, és ószövetségi próféciákat és szimbólumokat (!) teljesített be. Nem tudom, olvastad e Jézus életéről az Újszövetséget. Ajánlom, a Zsoltárok könyve mellett.