Jézus Krisztus életére, és halálára miért nincs hiteles bizonyítékok amit mindenki elfogad? Ez olyan mint a holdraszállás.

Felfogod végre, hogy NEM NEKEM KELL bizonyítani, ha TE állítasz valamit?

Vagy szándékosan hülyének tetteted magad?

Legalább a tudományos részét cáfold meg. Ha én állítok valamit, te azt nem fogadod el nem az én bajom ennél jobban nem tudnám alátámasztani amit alátámasztották ezért várok a cáfolatodra.

Isten egy felsőbb igazság és ami körülöttünk van egy tudatos alkotóra utal. Mért gondolom így?

1. A változás érve

Tudjuk, hogy az anyagi világ a változás világa. Egy fiatal lány pl. lehet 180 cm magas, de nem volt mindig ennyi. A hatalmas tölgyfa előttünk nő fel egy parányi makkból. Úgy is mondhatjuk, hogy a változás egyik állapotból egy másik állapot felé tartás. Na már most, ha valami egy bizonyos állapot felé tart – mint pl. egy kifejlett magasságba –, akkor ez az állapot önmagát nem hozhatja létre. Hiszen, amíg csak tart afelé, addig valójában még nem létezik ebben az állapotában, és ha nem létezik, akkor nem is idézhet elő semmit.

Tehát, a változó dolgokról megállapíthatjuk, hogy bár azzá lehetnek, amivé válni fognak, de még nem azok, amivé válni fognak. Ténylegesen – a jelen pillanatban – az a dolog (pl. egy makk) most ebben az állapotban van; és ténylegesen majd csak fog lenni abban az állapotban (egy nagy tölgyfa). De ténylegesen most nincs abban az állapotban. Vagyis csak ún. potenciája (lehetősége) van arra az állapotra.

Akkor most tegyünk fel egy kérdést: Ahhoz, hogy megmagyarázzuk a változást, tekinthetjük-e a változó dolgot csakis önmagában, vagy pedig más dolgokat is tekintetbe kell-e vennünk? Nyilvánvaló, hogy más dolgokat is figyelembe kell venni. Semmi sem adhatja önmagának azt, amije még nincs, és a változó dolognak sincs meg még az az állapota, amije majd lesz. A változás eredménye valójában nem létezhet a változás előtt. A változó dolognak a változás kezdeténél csak potenciája van a változáshoz, de szüksége van egy másik külső dologra, ami működésbe hozza, hogy a potenciából aktuálissá (a lehetőségből megvalósultsággá) legyen. Máshogyan nem tud megváltozni.

Lényegében semmi sem változik önmagától. A látszólag önműködő dolgokat is, mint pl. az állati testeket, a vágy (ösztön) vagy az akarat mozgatja – valami más, mint puszta molekulák. Hiszen, amikor egy állat vagy egy ember meghal, a molekulák megmaradnak, de a test nem mozdul többé, mert nincs többé vágy vagy akarat, ami mozgatná.

De most tegyünk fel egy további kérdést: A változó dolgokon kívül levő más dolgok szintén változnak-e? A változó dolgokat mozgató dolog szintén mozog? Ha igen, akkor a működésükhöz nekik is szükségük van megint egy másik dologra, ami náluk idézi elő a változást, máskülönben nem tudnak változni. Akármilyen sok dolog van ebben a sorozatban, mindegyiküknek szüksége van egy tőle kívül álló dologra, hogy aktualizálhassa annak potenciáját a változásra.

Az univerzum, a világ ezeknek a mozgó/változó dolgoknak az összessége, legyenek akármennyien. Az egész univerzum a változás folyamatában van. Azonban már láttuk, hogy mindegyik létezőben a változást egy külső erő viszi végbe, ami aktualizálja azt. Tehát kell lennie valami külső erőnek, ami az univerzumon kívül van, valami valós létező, ami magasabb rendű az univerzumnál. Ezt a dolgot „Istennek” nevezhetjük.

Vagyis, ha semmi sincs az anyagi univerzumon kívül, akkor semmi sincs, ami előidézhetné az univerzum változását. Csakhogy az változik. Tehát kell lennie valaminek az anyagi univerzumon kívül. De az univerzum minden anyag, tér és idő összessége. Ez a három dolog egymástól függ. Tehát ez az univerzumon kívüli létezőnek kívül kell állnia az anyagon, a téren és az időn. Ez nem egy változó dolog; ez a változás változatlan Forrása.

2. A létesítő okság érve

Megfigyelhetjük, hogy vannak olyan dolgok, amelyek egy másik dolog létezésének az okai (hogy azok létesüljenek, hogy fennmaradjanak, vagy mindkettő). Pl. annak a zenének az oka, amit hallunk, az, hogy egy ember játszik egy zongorán. Ha abbahagyja a zongorázást, akkor a zene is abbamarad.

Nos, kérdezze meg önmagától: Vajon az összes létező dolog létének egy másik dolog az oka? Tegyük fel, hogy igen. Vagyis tegyük fel, hogy nincs úgymond Létesítetlen Létező, azaz nincs Isten. Csakhogy akkor most semmi sem létezhetne. Ne felejtsük el, hogy azt mondtuk, hogy a nincs-Isten hipotézisben minden dolognak szüksége van egy jelenlevő okra, ami önmagán kívül van, hogy létezzék. Tehát minden dolognak, beleértve azokat a dolgokat is, amelyek dolgokat létesítenek, szükségük van egy okra, hogy létezzenek. Ezen utóbbiak is csak olyan hosszan adhatnak létezést, amennyire nekik adnak létet. Tehát a minden-ség, ami létezik, eszerint a hipotézis szerint, egy olyan létezőre szorul, ami az ő létének az oka.

De mi lehet ez az ok? A mindenség mögött csak a semmi lehet. De ez abszurd: az összes valóság (a mindenség) valamitől függ – méghozzá (a) semmitől! Tehát az az elmélet, miszerint minden létező létesített, de nincs Létesítetlen Létező: abszurd. Vagyis kell lennie valami létesítetlennek, valaminek, amitől az összes dolog létesítő oka függ.

A lét egy olyan ajándék, amit az ok ad az okozatnak. Ha nincs senki, akié egy bizonyos ajándék, akkor ez az ajándék az ajándékozók láncolatában sem létezhet, akármilyen hosszú vagy rövid ez a láncolat. Ha mindenkinek kölcsön kellene kérnie egy bizonyos könyvet, de nincs senki, akinek ez a könyv valóságosan megvan, akkor soha senki sem fogja tudni megkapni azt. Ha nincs Isten, akinek a léte saját örökös természetéből ered, akkor a lét ajándékát nem lehet átadni a teremtmények sorának, s mi sem kaphatjuk meg soha. De mi mégis megkaptuk, hiszen létezünk. Tehát léteznie kell egy Istennek: egy Létesítetlen Létesítőnek, aki nem úgy kapja a létet mint mi – vagyis mint minden más láncszem a létbefogadók sorában.

1. kérdés: Miért lenne szükség egy létesítetlen okra? Miért ne lehetne a dolgoknak egy végtelen sorozata, amelyek kölcsönösen létben tartják egymást?

Válasz: Ez egy becsapós hipotézis. Gondoljunk csak egy magányos részegre, aki képtelen lenne egyedül felkelni a földről. Viszont, ha többen lennének a részegek, akkor valóban fel tudnának állni, hiszen kölcsönösen segíthetik egymást. Sőt, így akár el is tudnának indulni az úton. De vegyük észre: ha adva van valamennyi számú részeg, és adva van egy biztos talaj a lábuk alatt, akkor azt csakugyan megmagyarázhatjuk, hogy botladozásaik – a felállásra és járásra való képtelenségük – hogyan egyenlíti ki egymást, s azt, hogy a csapat hogyan maradhat (viszonylagosan) egyenes. Viszont nem tudnánk megmagyarázni az egyenesben maradásukat akkor, ha a talaj (egy rajtuk kívülálló dolog) nem támogatná őket – ha, pl. mindegyikük különböző magasságokban lebegne össze-vissza egymás felett. És természetesen, ha nem lennének az adott részegek, akkor egyáltalán semmit sem értenénk meg.

Ezzel visszaérkeztünk az érvünkhöz. A dolgoknak már létezniük kell ahhoz, hogy kölcsönösen függhessenek egymástól; nem függhetnek egymástól a teljes létükkel, ugyanis akkor egyidejűleg kellene lenniük egymás okának és okozatának. A okozza B-t, B okozza C-ét, és C okozza A-t. Ez lehetetlen. Az érv megpróbálja megmutatni, hogy az okozott okok világa miért lehet adott – vagy létező – egyáltalán. És ez egyszerűen kimutatja: Ha ez a dolog csak azért létezhet, mert valami más adja neki a létet, akkor kell léteznie valaminek, akinek a léte nem ajándék. Máskülönben mindennek egyszerre lenne szüksége, hogy létet kapjon, de semmi sem lenne (a „minden”-en felül), ami létet adhatna neki. És ez azt jelenti, hogy valójában semmi sem lenne.

2. kérdés: Miért ne lehetne egy olyan okozott okok végtelen sorozata, amit kiterjeszthetnénk a múltba? Akkor mindent aktuálissá tehetnénk és aktuális lenne – még akkor is, ha okaik már nem léteznének.

Válasz: Először is, ha a kalám-érv (6. Érv) helyes, akkor nem létezhet az okoknak múltba kiterjesztett végtelen sorozata. De most tegyük fel, hogy létezhet egy ilyen sorozat. Csakhogy a létesítő okság érve nem a múlttal foglalkozik, valamint úgy is működik, ha a múlt véges, vagy úgy is, ha végtelen. Ez az érv ugyanis azzal foglalkozik, ami most, ebben a pillanatban létezik.

Ebben a pillanatban, amikor most olvassa ezt az írást, ön is más dolgoktól függ; amelyek nélkül ebben a pillanatban nem létezhetne. Tegyük fel, hogy hét ilyen dolog van. Ha ez a hét dolog nem létezne, akkor ön se lenne. Most tegyük fel, hogy ebben a pillanatban mind a hét dolognak a létezése szintén más dolgoktól függ. Ezek nélkül az a hét dolog – amiktől ön is függ – nem létezhetne –, és így ön se. Most képzelje el, hogy az egész univerzum csak önből és az önt fenntartó hét dologból állna. Ha nincs semmi ezen a változó és függő dolgok univerzumán kívül – vagyis önön és a hét dolgon kívül –, akkor az univerzum – és ön mint annak része – sem létezhetne. Ugyanis minden dolgon, aminek most ebben a pillanatban szüksége van arra, hogy létet kapjon, kívül nincs semmi, ami adhatna neki. És ön és az univerzum mégis létezik. Ebből következik, hogy ebben az esetben kell lennie egy létezőnek – most, ebben a pillanatban - a függő dolgok univerzuma mellett/felett – valaminek, ami nem függ semmitől.

és ebben az esetben, ha léteznie kell ennek, akkor csak ennek az egynek kell léteznie. A világunkban biztos, hogy most, ebben a pillanatban több mint hét dologra van szükségünk, amitől létünk függ. De a szükségletet nem kisebbíti az, ha több mint hét van. Ha elképzelünk belőlük mind többet és többet – még ha egy végtelen számút is, amennyit csak lehet – egyszerűen csak azoknak a létezőknek a sorát terjesztjük ki, amelyeknek szintén létszükségleteik vannak. És ez a szükséglet – a léthez, a létezéshez – nem elégülhet ki az elképzelt sorozaton belül. De nyilvánvalóan kielégül, hiszen léteznek ezek az esetleges létezők. Tehát kell lennie a létezők egy forrásának, amitől most, ebben a pillanatban a mi anyagi világunk függ.

3. Az idő és az esetlegesség érve

1. Megfigyelhetjük, hogy a körülöttünk lévő dolgok egyrészről létrejönnek és másrészről megszűnnek létezni, vagyis keletkeznek és elpusztulnak. Egy fa pl. hoz egy pici hajtást, ami csodálatosan kivirágzik, majd a virág elszárad és elhal.

2. Ha valami keletkezhet vagy elpusztulhat, akkor léte nem szükségszerű, hanem esetleges; a nemlétezés egy valóságos lehetőség számára.

3. Tételezzük fel azt, hogy nincs semmi, aminek a léte szükségszerű; vagyis, hogy a nemlét valóságos lehetőség minden számára.

4. Akkor viszont most, ebben a pillanatban semmi sem létezne. Ugyanis

5. Ha a világegyetem létének kezdete van, akkor minden létező eredetét vissza lehetne vezetni egy olyan múltbeli pillanatra, amikor – szó szerint – semmi sem volt. Csakhogy

6. A semmiből csak semmi származhat. Tehát

7. A világegyetemnek nem lehet kezdete.

8. De most tételezzük fel, hogy a világegyetem sohasem kezdődött, vagyis végtelen idő óta létezik. Akkor viszont a kozmikus történelem végtelen hosszú fennállása alatt az összes létezőnek már meg kellett legyen az a beépített lehetősége, hogy ne legyen, vagyis ismét csak a semminél vagyunk. De

9. Ha egy végtelen időben ez a lehetőség egyszer sem valósult meg, akkor egyáltalán nem lehet tényleges lehetőség. Tehát

10. Kell léteznie valaminek, aminek léteznie kell, ami nem tud nem-létezni. Ezt a létformát nevezzük szükségszerűnek, vagyis van egy szükségszerű lét.

11. Ez a szükségszerű lét vagy magukhoz a dolgokhoz tartozik vagy valami másból származik. Ha másból származik, akkor kell léteznie végül egy olyan létezőnek, akinek a szükségszerűsége nem másból származik, vagyis egy abszolút szükségszerű létező.

12. Ez az abszolút szükségszerű létező Isten.

1. kérdés: De ha valaki egész nap nem megy ki a házából, attól még a lehetősége megvan arra, hogy ezt megtegye. Miért lehetetlen, hogy az univerzum még létezik, még ha meg is van arra az eshetősége, hogy elpusztuljon?

Válasz: A két eset nem egészen azonos. Kilépni egy házból egy adott nap, valami olyan, amiről valaki úgy dönthet, hogy vagy megteszi, vagy nem. De ha a nemlétezés egy valódi eshetőség a számára, akkor az egy olyan létező, ami nem tarthat örökké (ez nem választás kérdése). Más szavakkal, a nemlétezés eshetőségének beépítettnek kell lennie, beprogramozott, a teljes természetének a része, egy szükségszerű tulajdonság. És ha minden dolog ilyen, akkor hogyan létezhetnek még egy végtelen időtartam után? A végtelen idő éppen annyi mint az örökkévalóság. Tehát a létezőnek kell lennie valamijének, ami örökké tart, vagyis ami létezésben marad végtelen ideig. Tehát kell lennie a létezők birodalmában valaminek, ami nem léphet ki a létből. És ezt a létezőt nevezzük, Aquinói után, „szükségszerűnek”. És ez csak Isten lehet.

Többi nem férne be: [link]

"1. A változás érve"

"Semmi sem adhatja önmagának azt, amije még nincs"

Hát... ha egy szilárd szenet elégetsz, abból légnemű gáz lesz. Tehát ez az érved nem működik.

"csak potenciája van a változáshoz, de szüksége van egy másik külső dologra, ami működésbe hozza"

"Lényegében semmi sem változik önmagától."

Nem igaz. Törvények vannak, ezek lehetővé teszik a változást. Önmagától is.

A többi, amit itt írtál, mind hibás következtetés.

"2. A létesítő okság érve"

"Vajon az összes létező dolog létének egy másik dolog az oka? Tegyük fel, hogy igen. Vagyis tegyük fel, hogy nincs úgymond Létesítetlen Létező, azaz nincs Isten. Csakhogy akkor most semmi sem létezhetne."

Nem igaz, ilyenkor lehetne akár egy körkörös létezés.

"Ha nincs Isten, akinek a léte saját örökös természetéből ered"

Ilyen alapon az anyag léte is eredhet a saját örökös természetéből!

"Miért lenne szükség egy létesítetlen okra? Miért ne lehetne a dolgoknak egy végtelen sorozata, amelyek kölcsönösen létben tartják egymást?"

Amit erre írtál, az nem igaz. Létezhet örök időktől fogva körkörösen működő világ.

Ezen kívül semmi sem bizonyítja, hogy azokat a dolgokat, amelyek már a létben vannak, külön a létben is kellene tartani.

"Miért ne lehetne egy olyan okozott okok végtelen sorozata, amit kiterjeszthetnénk a múltba? Akkor mindent aktuálissá tehetnénk és aktuális lenne – még akkor is, ha okaik már nem léteznének."

Amit erre írtál, ez sem igaz. Létezhet örök időktől fogva körkörösen működő világ.

"3. Az idő és az esetlegesség érve"

Ez az érv azért nem érdekes, mert jelenleg nem tudunk semmi olyan dologról, ami semmivé tudna változni.

"Kell léteznie valaminek, aminek léteznie kell, ami nem tud nem-létezni."

Ez pedig egy hibás következtetés.

"hogyan létezhetnek még egy végtelen időtartam után?"

Senki nem tudja, hogy létezik-e végtelen idő, és azt sem, hogy mikor keletkezett az első idő, szóval ez sem jó érv.

Akkor lenne csak jó, ha BIZTOSAN tudnánk, hogy maga a létezés örök idővel ezelőtt kezdődött.

"ezt a létezőt nevezzük, Aquinói után, „szükségszerűnek”

De ennek nincs bizonyítva sem a léte, sem a szükségszerűsége.

"ez csak Isten lehet"

Ez egy külön állítás, és megint csak nincs bizonyítva.

Nézd: ezeket az érveket már láttuk is, és megvan régen a cáfolatuk is.

Érdemes lett volna ezt előbb elolvasnod.

"Nem igaz. Törvények vannak, ezek lehetővé teszik a változást. Önmagától is.

A többi, amit itt írtál, mind hibás következtetés."

Maga a törvény nem zárja ezzt ki és nem teszi maga lehetővé a változást olvasd el újra megint és utànna reagálj rá..

Ha a többi mind hibás lenne megtudnád cáfolni őket. Egyébként kiragadott részlet.

" "Miért ne lehetne egy olyan okozott okok végtelen sorozata, amit kiterjeszthetnénk a múltba? Akkor mindent aktuálissá tehetnénk és aktuális lenne – még akkor is, ha okaik már nem léteznének."

Amit erre írtál, ez sem igaz. Létezhet örök időktől fogva körkörösen működő világ."

Akkor cáfold meg ami alatt van mert nem tetted meg és bizinyísd be hogy létezhet örök időkről fogva kör közösen működő világ!

Továbbra is fennáll:

Válasz: Először is, ha a kalám-érv (6. Érv) helyes, akkor nem létezhet az okoknak múltba kiterjesztett végtelen sorozata. De most tegyük fel, hogy létezhet egy ilyen sorozat. Csakhogy a létesítő okság érve nem a múlttal foglalkozik, valamint úgy is működik, ha a múlt véges, vagy úgy is, ha végtelen. Ez az érv ugyanis azzal foglalkozik, ami most, ebben a pillanatban létezik.

Ebben a pillanatban, amikor most olvassa ezt az írást, ön is más dolgoktól függ; amelyek nélkül ebben a pillanatban nem létezhetne. Tegyük fel, hogy hét ilyen dolog van. Ha ez a hét dolog nem létezne, akkor ön se lenne. Most tegyük fel, hogy ebben a pillanatban mind a hét dolognak a létezése szintén más dolgoktól függ. Ezek nélkül az a hét dolog – amiktől ön is függ – nem létezhetne –, és így ön se. Most képzelje el, hogy az egész univerzum csak önből és az önt fenntartó hét dologból állna. Ha nincs semmi ezen a változó és függő dolgok univerzumán kívül – vagyis önön és a hét dolgon kívül –, akkor az univerzum – és ön mint annak része – sem létezhetne. Ugyanis minden dolgon, aminek most ebben a pillanatban szüksége van arra, hogy létet kapjon, kívül nincs semmi, ami adhatna neki. És ön és az univerzum mégis létezik. Ebből következik, hogy ebben az esetben kell lennie egy létezőnek – most, ebben a pillanatban - a függő dolgok univerzuma mellett/felett – valaminek, ami nem függ semmitől.

és ebben az esetben, ha léteznie kell ennek, akkor csak ennek az egynek kell léteznie. A világunkban biztos, hogy most, ebben a pillanatban több mint hét dologra van szükségünk, amitől létünk függ. De a szükségletet nem kisebbíti az, ha több mint hét van. Ha elképzelünk belőlük mind többet és többet – még ha egy végtelen számút is, amennyit csak lehet – egyszerűen csak azoknak a létezőknek a sorát terjesztjük ki, amelyeknek szintén létszükségleteik vannak. És ez a szükséglet – a léthez, a létezéshez – nem elégülhet ki az elképzelt sorozaton belül. De nyilvánvalóan kielégül, hiszen léteznek ezek az esetleges létezők. Tehát kell lennie a létezők egy forrásának, amitől most, ebben a pillanatban a mi anyagi világunk függ.

" "Miért ne lehetne egy olyan okozott okok végtelen sorozata, amit kiterjeszthetnénk a múltba? Akkor mindent aktuálissá tehetnénk és aktuális lenne – még akkor is, ha okaik már nem léteznének."

Amit erre írtál, ez sem igaz. Létezhet örök időktől fogva körkörösen működő világ."

Akkor itt az ideje megcáfolni vagy alátámasztani ennek ellenére hogy létezik örök időkről fogva körkörösen működő világ.

Válasz: Először is, ha a kalám-érv (6. Érv) helyes, akkor nem létezhet az okoknak múltba kiterjesztett végtelen sorozata. De most tegyük fel, hogy létezhet egy ilyen sorozat. Csakhogy a létesítő okság érve nem a múlttal foglalkozik, valamint úgy is működik, ha a múlt véges, vagy úgy is, ha végtelen. Ez az érv ugyanis azzal foglalkozik, ami most, ebben a pillanatban létezik.

Ebben a pillanatban, amikor most olvassa ezt az írást, ön is más dolgoktól függ; amelyek nélkül ebben a pillanatban nem létezhetne. Tegyük fel, hogy hét ilyen dolog van. Ha ez a hét dolog nem létezne, akkor ön se lenne. Most tegyük fel, hogy ebben a pillanatban mind a hét dolognak a létezése szintén más dolgoktól függ. Ezek nélkül az a hét dolog – amiktől ön is függ – nem létezhetne –, és így ön se. Most képzelje el, hogy az egész univerzum csak önből és az önt fenntartó hét dologból állna. Ha nincs semmi ezen a változó és függő dolgok univerzumán kívül – vagyis önön és a hét dolgon kívül –, akkor az univerzum – és ön mint annak része – sem létezhetne. Ugyanis minden dolgon, aminek most ebben a pillanatban szüksége van arra, hogy létet kapjon, kívül nincs semmi, ami adhatna neki. És ön és az univerzum mégis létezik. Ebből következik, hogy ebben az esetben kell lennie egy létezőnek – most, ebben a pillanatban - a függő dolgok univerzuma mellett/felett – valaminek, ami nem függ semmitől.

és ebben az esetben, ha léteznie kell ennek, akkor csak ennek az egynek kell léteznie. A világunkban biztos, hogy most, ebben a pillanatban több mint hét dologra van szükségünk, amitől létünk függ. De a szükségletet nem kisebbíti az, ha több mint hét van. Ha elképzelünk belőlük mind többet és többet – még ha egy végtelen számút is, amennyit csak lehet – egyszerűen csak azoknak a létezőknek a sorát terjesztjük ki, amelyeknek szintén létszükségleteik vannak. És ez a szükséglet – a léthez, a létezéshez – nem elégülhet ki az elképzelt sorozaton belül. De nyilvánvalóan kielégül, hiszen léteznek ezek az esetleges létezők. Tehát kell lennie a létezők egy forrásának, amitől most, ebben a pillanatban a mi anyagi világunk függ.

"Ez pedig egy hibás következtetés."

Mert egy kiragadott részletre reagáltál.

"Senki nem tudja, hogy létezik-e végtelen idő, és azt sem, hogy mikor keletkezett az első idő, szóval ez sem jó érv.

Akkor lenne csak jó, ha BIZTOSAN tudnánk, hogy maga a létezés örök idővel ezelőtt kezdődött."

Megint nem olvastad el teljesen, kiragadott részlet.

"Nézd: ezeket az érveket már láttuk is, és megvan régen a cáfolatuk is.

Érdemes lett volna ezt előbb elolvasnod."

Linkeld be őket

Nem fogok keresgélni, neked kéne ez.

Úgy emlékszem, hasonlókat írtunk ott is.

Amit most írtál, az teljesen zavaros. Nagyjából annyit írtál mindenre, hogy nem igaz, amit írok, és iszonyú hosszú idézeteket mellékeltél, de ezek nem arra vonatkoznak, amit írtam.

Szerintem csak ránéztél az írásomra, és valami hasonló írásképet állítottál össze, véletlenül kiragadott szövegekből. Érv egy sincs most benne.

Az előzőkben legalább érvek voltak, még ha tévesek is. De ugye azt nem te írtad... és úgy néz ki, hogy nem is érted igazán.

Szerintem akkor azt próbáld meg elsőre megérteni, amit te hoztál.

De MEGÉRTENI, és nem csak elhinni!

Utána olvasd el még egyszer, amit én írtam, és azt, hogy ezek miért ellenérvek.

Ha sikerült, és valahol még valamilyen hiányosság van, akkor azt írd meg RÖVIDEN.

Még egy dolog: ha valami igaz, akkor annak egy kiragadott részletének IS igaznak kell lennie!

Ha egy ilyen részletről be lehet bizonyítani, hogy NEM igaz - akkor AZ EGÉSZ nem igaz!

Ezért elegendő mindenhol csak egy részletet cáfolnom.

"Amit most írtál, az teljesen zavaros. Nagyjából annyit írtál mindenre, hogy nem igaz, amit írok, és iszonyú hosszú idézeteket mellékeltél, de ezek nem arra vonatkoznak, amit írtam."

Ha valamire is válaszolni akarsz előbb érsd meg az idézetek lényegét amik pontosan arra vonatkoznak amit írtál.

"Még egy dolog: ha valami igaz, akkor annak egy kiragadott részletének IS igaznak kell lennie!"

Nem feltétlenül. Van hogy az egész szöveg megértése szükséges valaminek a megértéséhez. Ezek a szövegben példák voltak amiket te kirángatták a szövegkörnyezetből, így tűnhetnek értelmetlennek.