A "Boldogak a lelki szegények" nem egy félrefordítás?

Szia

Tényleg, ahogyan írták, nem az angol a mérvadó a fordításban, inkább a görög, illetve koiné nyelv.

Így is fordították: „BOLDOGOK a lelki szegények.” Ezekkel a szavakkal kezdődik Jézus hegyi beszéde néhány Bibliában (Máté 5:3, Károli).

vagy: (Boldogok a lélekben szegények, B.—D.)

vagy: „Boldogok, akik tudják, hogy szükségük van Istenre, mivel övék az egek királysága."

Vajon mire gondolt Krisztus?

A szó szerinti fordítás sok nyelven nem érthető világosan. Bizonyos esetekben arra is utalhat, hogy „a lelki szegények” szellemi fogyatékosok, gyengék vagy nem elég céltudatosak. Azonban Jézus itt arra tanított, hogy a boldogság nem a fizikai szükségletek kielégítésén múlik, hanem azon, hogy az ember felismeri-e, hogy szüksége van Isten vezetésére ("Ő pedig a tanítványaira nézett, és a következőket mondta: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek Isten királysága Lukács 6:20). Ezért az olyan fordítások, melyek úgy adják vissza ezt, hogy „akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, „akik tudják, hogy szükségük van Istenre”, vagy „akik felismerik, hogy szükségük van Istenre”, sokkal pontosabban közvetítik az eredeti gondolatot.

Itt nem a fizikailag szegény emberekről van szó. Hanem azokról, akik éheznek Isten szavának hűsítő, tápláló, reményt nyújtó szavára.

Egy másik fordítás, ezt írja: "„Boldogok . . . a szellem koldusai” (Vida-fordítás).

„Boldogok, akik tudják, hogy szellemileg szegények” (Today’s English Version).

A szellemi szükségleteink közé tartozik az a szükséglet, hogy az életünknek értelme legyen.

Jézus itt arra tanított, hogy a boldogság nem a fizikai szükségletek kielégítésén múlik, hanem azon, hogy az ember felismeri-e, hogy szüksége van Isten vezetésére.

Az állatoktól eltérően az emberek fel tudják fogni a szellemi dolgokat. Ezért teszünk fel ilyen kérdéseket: Mi az élet célja? Van-e Teremtő? Mi történik velünk, amikor meghalunk? Mit tartogat a jövő?

Kérdés

Kik boldogok: a „szegények” vagy a „lelki szegények”? Mit jelent „lelki” szegénynek lenni? És miért boldog bármelyikük?

Válasz röviden

Először is, Máté és Lukács ugyanannak a hegyen (Mt 5:1) vagy fennsíkon (Lk 6:17) elmondott beszédnek egy-egy változatát írta meg, eltérő célcsoportnak (Máté a zsidóknak, Lukács a nem zsidóknak). A beszéd gazdag anyagát is ennek megfelelően, eltérő dolgokat hangsúlyozva dolgozták fel. A boldogmondások Jézus jelen lévő és potenciális tanítványait szólítják meg: a lukácsi változatban a tanítványok Jézus miatti helyzete, állapota jelenik meg (szegények, éheznek, sírnak, üldözöttek), a mátéi a tanítványok lelkületére is utal („lélekben” szegények, „megigazulásra” éhezők és szomjazók, „szívükben” tiszták, „az igazságért” üldözöttek).

Másodszor, a „szegények” [‘anávím v. ’evjóním] kifejezés az ókori zsidóságban (ld. zsoltárok, próféták) nem csupán anyagi helyzetre utalt, hanem a vallásosságra is. A „szegények” voltak az igazi, Isten előtt alázatos hívők, szemben a rajtuk hatalmaskodó, vallásosan képmutató gazdagokkal. Lukács egyszerűen lefordítja a szót görögre: hoi ptókhoi = „a szegények”, Máté a kiegészítéssel – tó pneumati = „lélekben…” – a szó járulékos, vallási jelentőségét is megadja. A kiegészítés jelentése szinte ugyanaz, akár újszövetségi, görögös formájában („lélekben / lelki dolgokban szegények”, azaz Istenre szorulók), akár egy héberes fordulat görög fordításaként értelmezzük („a lélekben / lelkületükben szegények”, magyarul alázatosak).

Válasz kifejtve

A görög makariosz jelentése boldog, szerencsés, illetve áldott, tehát ami a „lelki szegények” kifejezést illeti, a közkeletű félreértéssel ellentétben Jézus biztosan nem a fogyatékosokra gondolt. (Állapotuk eleve nem szerencsés vagy áldásos, és az is magyarázatra szorulna, hogy miért pont az övéké Isten országa.)

A „szegények” (Lk: …hoi ptókhoi) és a „lelki szegények” (Mt: …hoi ptókhoi tó pneu­­ma­ti) magyarul valóban egészen mást jelent. Hogy eredetileg mégis ugyanarról volt szó, azt a bibliai háttértörténet, illetve az eredeti szöveg segítségével is láthatjuk, akár görögös nyelvtani formájában, akár egy héberes nyelvi fordulat görögösíté­seként értelmezzük a Mt-i kiegészítést.

Máté változatában nem szó szerint „lelki” (pneumatikosz) áll, hanem a pneuma (lélek, szellem, lelkület stb.) főnév részes esetben, de ezt a görögös nyelvtani szerkezetet okkal nem szokták formahűen magyarra fordítani. A szerkezet nem jelzői („lelki…”), inkább (hely)határozói jelentést hordoz, tehát a „lélekben” vagy „lelki téren”, illetve „lelki szempontból” szegényekre utal. Ugyanilyen szerkezet áll az 5:8-ban (…hoi katharoi té kardia), ahol akik „a szívben”, a „szív területén” vagy „a szív szempontjából” – tehát a gondolataikban – tiszták a boldogok, mert ők meg fogják látni az Istent (vö. Zsid 12:14).

Ezen az értelmezési úton születtek azok a fordítások, amelyek szerint „a lelki szegények” olyan emberek, akik felismerik spirituális szegénységüket, hogy szükségük van Istenre (ld. EFO, angol REB, TEV, NLT, NET, The Message). A görög nyelvtan alapján elfogadható értelmezés, hogy Jézus spirituális szegénységről beszél, tehát arra utal, hogy miben szegények (ti. a spirituális dol­gokban). Megjegyzedő azonban, hogy Jézus itt mégsem általában spirituális áldásokat vagy konkrétan Istent ígéri nekik (vö. 5:8), hanem „a mennyek országát”, azaz Isten földi királyságát (vö. Mt 5:5, Lk 6:10, Jel 21:1-2).

Amint közismert, a görög Újszövetség tele van héberes nyel­vi fordulatokkal. A Mt 5:3-beli kiegészítés (hoi ptókhoi tó pneumati) is egy hebraizmus átvétele lehet, rekonstruálva: ‘anávím / ’evjóním ha-rúah. Ez esetben a Mt-i változat a „sze­­gé­nyek” lelkületéről szól: a „lelkileg szegény” vagy a „szegény lelkületű” magyar megfelelője pedig az alázatos.

Mondhatnánk, hogy az anyagi helyzet és a lelkület akkor sem ugyanaz, hiszen nem minden szegény alázatos. A „szegény” fogalmára azonban a héberben eleve több kifejezés létezett. Egyes kifejezések szinte kizárólag a társadalom anyagi szempontból „erőtlen” (dal), „nincstelen” (rás) vagy „koldus” (miszkén) tagjaira utaltak. Más szavak, mint az „elnyomott, szegény, alázatos” (‘aní / ‘ánáv), „szükségben levő, koldusszegény” (’evjón) idővel vallási jelentőséget is felvettek.

Korunkban az alázatos, aki tudatában van értékeinek, lehetőségeinek vagy ered­ményeinek, mégsem büszkélkedik velük, bár tehetné. Jézus korában más volt a helyzet. Egyfelől, az alacsony társadalmi státusz és sors az ember önbecsülését is alacsonyan tartotta, hiszen az alacsony státuszú ember sorsa fölött a politikai és vallási hatalmasok döntöttek, és szegénységét is gyakran ők okozták. Másfelől, a hatalmasok világában szegénynek és alázatosnak, de nem lealázottnak és megalázkodónak lenni csak az istenhit révén lehet (ld. Ézs 61:1, 66:2, Zsolt 37:11).

A buzgón vallásos emberek többsége Jézus korában is „szegény” volt a valóban gazdagokhoz képest. A „szegény” tehát vallási fogalomként olyan vallásosságra utalt, amely megmaradt egyfelől az Istentől való függésben, másfelől a hatalmasoknak való kiszolgáltatottságban (vö. Jak 5:1-5). A „szegények” nem pusztán vagyontalanok, hanem elnyomottságuk ellenére hívők, illetve hitük miatt elnyomot­tak. Az „alázatosak” nem pusztán emberek előtt hajolnak meg, hanem Isten előtt, mert nem magukban, és nem is a gazdagok és hatalmasok kegyében bíznak.

Jézus eleve azokat szólítja meg, akik kiszolgáltatottak a hatalomnak (Mt 5:3-12) és csak a gondviselésben reménykedhetnek (Mt 6:24-34), azaz „szegények” (Lk 6:20). Hallgatósága is a szegénység-gazdagság (ld. Lk 6:24-26) és a valóság-képmutatás (Mt 6:1-4) mentén válik szét követőkre és ellenségekre. Ezért éppen azoknak ígér mindent, akik e világban – Istenen kívül – semmiben sem reményked­hettek (ld. Lk 4:18 vö. 1:46-55 stb).

Összefoglalva, Máté és Lukács változata gyakorlatilag ugyanarról szól. Csak annyi a különbség, hogy míg Lukács egyszerűen lefordítja görögre az akkoriban közismert kifejezést (‘anávím / ’evjóním = hoi ptókhoi = „a szegények”), Máté a kifejezés vallási jelentőségére is utal, vagy egy héberes szófordulat (‘anávím / ’evjóním ha-rúah) görögre fordításával, vagy egy görögös körülíró szerkezettel (hoi ptókhoi tó pneumati), egyszerre utalva a spirituális szegénység mindkét jelentésére („lélekben szegény” / „szegény lelkületű”). Máté nekünk nem könnyíti meg a fordítást, de az üzenet a görög szöveg arámul-héberül is tudó zsidó olvasójának bizonyára azonnal átment – ő pedig elsősorban nekik írt.