A "Boldogak a lelki szegények" nem egy félrefordítás?

"Aki lélekben gazdag, az egy negatív dolog"

ön elmebeteg?

Értem, hogy lepontozol te lélekben szegény de mondd már meg, hogy melyik a pozítivabb fogalom:

a, Sándor lélekben gazdag

b, Sándor lélekben szegény

"Blessed are the poor in spirit"

"Ez esetben a "blessed in spirit" tartozik össze"

Nem.

Blessed are those who are poor in spirit. Ez nem valási kérdés, hanem nyelvi.

"Értem, hogy lepontozol te lélekben szegény de mondd már meg, hogy melyik a pozítivabb fogalom:"

Nem én pontoztalak le. De ha már írtál, akkor válaszolok. Kérlek olvasd el újra a válaszom! Nem olyan értelemben használja ezt a kifejezést a Biblia, mint amit te példaként hoztál. A lélekben gazdag, nem azt jelenti, ahogy modern értelemben használjuk, hogy "valakinek gazdag a lelkivilága". Ahogy a lelkiszegény sem azt jelenti, hogy valaki mentálisan sérült vagy fogyatékkal élő.

Ez egy tipikusan olyan rész, amit az emberek nem értenek vagy félreértenek a Bibliában.

Elárulom, a görögben "szegény" van.

Ezzel ellentétes pl. a Jelenések könyvében a Laodiceai gyülekezet mentalítása, akik "gazdagok": "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:" Jel 3:17

Még valami, hogy ezt megértsük. Gondoljunk csak bele, mit ír kicsivel odébb.

"Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot." Az "éhezés és szomjazás" az nem egy olyan kép, ami a gazdagsághoz köthető, hanem a szegénységhez.

A lelki szegénységet azzal vonnám párhuzamba, amit Keresztes Szent János a lélek sötét éjszakájának hív.

Ha valaki egyszer részesül Isten világosságában, akkor felébred benne a vágy, hogy továbbra is részesüljön belőle, és Isten világosságához képest sötét éjszakának éli meg a létet. Ez szenvedés, de ugyanakkor jó dolog, mert azzal, hogy felismeri ezt a hiányt, már tisztában van azzal, hogy mire van szüksége. Ha mindig nappal lenne, nem látnánk a csillagokat. Vagyis az éjszaka szegénységben élünk a nappalhoz képest, hisz fényre van szükségünk, de ugyanakkor ez az állapot felnyitja a szemünk valami másra. A lelki szegény ebben az állapotban van.

Keresztes Szent János

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETŐ ÚT

(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA)

Vaksötét éjszakában,

szerelem vágyától lángokban égve,

én boldog messze jártam!

Nem vette senki észre,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

biztosan a homályban,

a titkos lépcsőn át utamra térve,

én boldog, messze jártam!

Arcot, ruhát cserélve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

sötét és boldog éjjel,

titokban jártam, senki meg se látott,

nem láttam senkit én sem,

más fény nem is világolt,

egyetlen a szívemben égő láng volt.

Mutatta fényesebben

a délidőben csúcson járó napnál,

utamat hol keressem,

hol vár, kit ismerek már,

hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.

Ó, éj, utamra vittél,

ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,

ó, éj, egyesitettél

Vőlegényt kedvesével,

s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!

Neki őriztem eddig,

virágzó keblem neki odaadtam,

álomba szenderült itt,

én egyre símogattam,

cédruslomb hűsítette lankadatlan.

Csipkés oromra surrant

a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,

játszott hajával ujjam,

csak őreá figyeltem,

aléltan már a sebre nem ügyeltem.

Feledtem azt, ki voltam,

fejem Szerelmesem vállára csuklott,

megszűnt, mi volt, mi voltam,

liliomágyra hullott,

elmúlt a gond, és minden vele múlott.