Jehova Tanúi, ti mit gondoltok erről a bibliai részről? Ki ez a fehér lovon ülő?

Valóban nem a kérdező bizonyításából kellene kiindulni a háromságtan felé, bár a gondolatmenet mindesetre érdekes. A kifejezés, hogy senki sem ismerheti a "nevet", az jelképesen azt jelenti, hogy neve, amelyet rajta kívül senki sem ismer, az ő isteni lényege. És ezt teremtmény valóban nem foghatja fel. De most az, hogy ezzel kapcsolatban kötekszel, az nem visz előre.

Abból kéne kiindulni, hogy a Fiút a Biblia ugyanazokkal a szavakkal illeti, mégpedig THEOSZ ÉS KÜRIOSZ, vagyis ISTEN és ÚR, mégpedig az eredeti szövegekben ugyanolyan kezdőbötűvel. Ezt egy olyan személyre alkalmazni, aki nem valóságos Isten, hanem csak egy teremtmény, meglehetősen istenkáromlás lenne. Persze ismerem én az ezzel kapcsolatos Őrtorony magyarázatot, hogy mivel Jézus az nem "ho" THEOSZ, hanem csak THEOSZ, ezért nem is nagybetűs Isten, holott a kettő kifejezés között bőven nincs akkora különbség, mint amekkorát az Őrtorony botcsinálta nyelvészei állítanak. Nomeg az ATya is van "HO" nélküli THEOSZ-nak nevezve, most akkor ő is csak kisbetűs Isten? Jézus pedig HO THEOSZ-nak van nevezve Tamás által a János 20:28-al.

Most mi ezzel a gondolatmenettel a baj a Jelenések nagyszerű csúcsp. közel c. könyvből?

"Milyen harci utasításokat kaptak a sáskák?

János ezt közli: „És azt mondták nekik, hogy a föld növényzetének ne ártsanak, se semmilyen zöldnek, se semmilyen fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek nincs a homlokukon az Isten pecsétje. És megadatott a sáskáknak, hogy ne öljék meg, hanem öt hónapig kínozzák őket, és kínjuk olyan volt, mint az a kín, amit a skorpió okoz, amikor megmarja az embert. És azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de semmiképp sem találják, és kívánnak majd meghalni, de mindig elmenekül előlük a halál” (Jelenések 9:4–6).

10 Figyeljük meg, hogy ez a csapás nem elsősorban az emberek ellen, illetve a köztük lévő kimagasló személyiségek ellen irányul, akik ’a föld növényzete és fái’. (Vesd össze: Jelenések 8:7.) A sáskák csak azoknak ártanak, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje, vagyis a kereszténység azon tagjainak, akik azt állítják, hogy elpecsételtek, de az életmódjuk meghazudtolja ezt az állításukat (Efézus 1:13, 14). E modern kori sáskák kínt okozó kijelentései elsősorban a kereszténység vezetői ellen irányultak. Milyen nagy kínt okozott ezeknek a öntelt személyeknek, amikor hallották a nyilvános bejelentést, hogy nemcsak a nyájaikat nem voltak képesek az égbe vezetni, de ők maguk sem mennek be oda. Valóban ez olyan helyzet, amikor „vak vezeti a vakot” (Máté 15:14).

11 A kínzás öt hónapig tart. Vajon ez viszonylag rövid idő? A valódi sáskák szemszögéből nézve nem! E rovarok életideje általában öt hónap. Tehát a modern kori sáskák mindaddig, amíg élnek, állandóan gyötrik Isten ellenségeit. Azonkívül a kínzás oly heves, hogy az emberek szeretnének meghalni. Igaz, nincs feljegyzésünk arról, hogy azok közül, akiket a sáskák megcsíptek, bárki is ténylegesen megpróbálta volna megölni magát. De ez a kifejezés segít magunk elé képzelni a kínzás hevességét, mely olyan, mintha valakit elszántan támadnának a skorpiók. Ez hasonló ahhoz a szenvedéshez, melyet Jeremiás előre látott, s mely a hűtlen izraelitákra várt, akiket a babilóniai hódítók szétszórtak, és akiknek a halál jobb lett volna az életnél (Jeremiás 8:3; lásd még: Prédikátor 4:2, 3).

12 Miért engedik meg a sáskáknak, hogy szellemi értelemben ugyan kínozzák ezeket a személyeket, de ne öljék meg őket? Ez egy kezdeti jaj a kereszténység hazugságainak és hiányosságainak a leleplezésében, de csak később, az Úr napjának előrehaladtával kerül majd teljesen napvilágra a kereszténység halálhoz hasonló szellemi állapota. A második jaj idején az emberek harmadrészét megölik (Jelenések 1:10; 9:12, 18; 11:14).

Nem éppen, mert kétféle istenkategóriát ismer a Biblia: igaz Isten és hamis istenek. Vajon Jézus igaz vagy hamis Isten? Az Őrtorony mindeddig arra hivatkozik, hogy a HO THEOSZ az a mindenható Istenre utal. Jézus például Jn 20:28-ban "HO THEOSZ", akkor püff.

Mellesleg a JHVH sem okoz gondot, mert Jézus nem JHVH-n kívüli Isten, mert a JHVH-istennév nem egy személyt (mondjuk az Atyát) jelöli, hanem a teljes istenséget (Kol 2:9), amelyet három személy birtokol.

"Világos a szöveg? Azt írják, hogy csak Jézust "ismerik el", vagyis nem az a kérdés, hogy nevez-e más dolgot, vagy másokat is a Biblia "királynak".

Egyáltalán nem arról van szó, hogy csak Jézust nevezi e a Biblia 'királynak', hanem arról, hogy Messiás Király csak egyedül ő lehet.

"Azt, hogy Károli a szentháromság alátámasztására változtatta volna meg a Zak 12:10 szövegét csak úgy magadtól találtad ki, vagy van is rá bizonyítékod?"

Jó néhány olyan bibliavers van, amit szemlátomást e célból ferdítettek el, sőt olyan is, melyet pont e célból toldottak be!

"Viszont vannak címek, amiket nem viselhet egyszerre 2 személy is, főleg ha olyan címek, tulajdonságok, amik csak Istenre illenek."

Van olyan cím, pl. a 'Mindenható', melyet Jézusra sohasem mond az Írás. Ellenben sok olyan címet, rangot illesztettek a bibliában Jézusra, melyet az Atyja is, vagyis a Mindenható Isten, (JHVH, Jah, Jahve, Jehova, vagy a helyi nyelvek kiejtési szokásai szerint, bármilyen formában is kiejtett - de legalább használt és kiejtett - isteni név) viselt. Mindezt azért, mert Jézus a Mindenható küldötte volt, az Ő munkáját végezte és végzi, valamint Jehova általa hajtja végre Isteni akaratát. Tehát, ha Jehova a megváltásról gondoskodott, de Fia hajtotta azt végre, nyilván mindkettőjüket nevezheti a Biblia 'megváltónak' . Lehet persze ebbe belespekulálni mindenfélét, a legképtelenebb istentelen meséket is, mint a háromság, de ez az egyszerű tény a bibliából akkor is igaz marad, melyhez nem volna szabad hozzátenni semmit!

Egyébként (mindenféle gyalázási szándék nélkül) az egyház maga is elismeri azokat a pogány gyökerű, de állítása szerint 'megszentelt' rítusokat, népi hagyományokat, melyek szelleme valójában szöges ellentétben áll a bibliával, de mégis az ünnepei, szokásai rendszeres gyakorlatává tette őket. Nos ez az eljárása évszázadokon keresztül, nagyon is hasonul az általam fent vázolt egyszerű, józanul és logikusan érthető Atya-Fiú kapcsolat kezeléséhez, mivel ezt a kapcsolatot is egy olyan, a pogányságból beszivárgott emberi filozófiával 'tuningolták' meg, amivel egyszersmind meg is hamisították a tiszta és érthető bibliai istenképet Jehováról!

Tehát még egyszer: tudjuk, hogy nem csak a háromság az egyetlen tan, melyet az eredeti tanításhoz képes, megfertőzöttnek kell tekintenünk, hanem még egy sor más, az egyház életébe, az idők folyamán szervesen beépült más eszmeiség is ide tartozik.

Tehát lehet itt heteket, hónapokat azzal tölteni, hogy körömszakadtáig próbáljuk mindenféle okoskodással és csűrés-csavarással védelmezni azt a képet, amiről már régen, sok őszinte ember bebizonyította, hogy hamisítvány, üres csalás (mintha CSAK ez az egyetlen ilyen terület lenne, amit meg kell védeni, mert minden más tanítás úgyis makulátlan tisztaságú).

Ez a drága idő elpocsékolása és szemfényvesztés!

Vajon az az állítás, hogy Jézus Krisztus „egy isten”, ellentmond-e a Biblia ama tanításának, hogy csak egy Isten van? Nem, mert időnként a Biblia használja az „isten” szót hatalmas teremtményekre is. A Zsoltárok 8:5, [8:6, Károli] verse ezt mondja: „Kevéssel alacsonyabbá tetted őt az istenszerűeknél [héberül: ’elo·him’]”, vagyis az angyaloknál. Jézus a zsidóknak azt a vádját cáfolva, miszerint ő magát Istennek vallotta, megjegyezte, hogy „a Törvény az istenek szót használja azokra, akikhez Isten szava szólt”, vagyis az emberi bírókra (János 10:34, 35, JB; Zsoltárok 82:1–6)

Vagyis tényleg csak "igaz Isten" és "hamis isten" formában használja az Írás ezt a szót?

A Biblia még Sátánt is „a dolgok eme rendszere istenének” nevezi a 2Korinthus 4:4-ben.

Jézusnak az állása magasabb az angyalokénál, a tökéletlen emberekénél, vagy Sátánénál. Ha tehát ezekre „istenekként” vagy hatalmasokként lehetett hivatkozni, bizonyára Jézusra is lehet így hivatkozni, mivel ő „egy isten” volt. Jehovával kapcsolatos kivételes helyzetére való tekintettel, Jézus egy „Erős Isten” (János 1:1; Ésaiás 9:6).

De a nagy kezdőbetűvel írt „Erős Isten” kifejezés vajon nem azt jelzi, hogy Jézus valamilyen módon Jehova Istennel lenne egyenlő? Egyáltalán nem! Ésaiás egyszerűen azt jövendölte meg Jézusról, hogy négy neve közül az egyik neve: „Erős Isten” lesz, és mint nevet, magyarul is nagy kezdőbetűvel kell írnunk. Mindazonáltal, még ha Jézus neve: „Erős Isten”, de nem „Mindenható”, mert ilyen csak egy van. Jehova Istent „Mindenhatónak” nevezni értelmetlen lenne, ha nem léteznének mások is, akiket isteneknek neveznek, csak kisebb vagy alantasabb pozíciókban.

Angliában a Bulletin of the John Rylands Library (A John Rylands Könyvtár értesítője) megjegyzi, hogy Karl Rahner katolikus teológus szerint, jóllehet a the-os’ szó az olyan írásszövegekben, mint János 1:1-ben Krisztusra utal, „egyetlen ilyen esetben sem abban az értelemben használatos a ’theos’, hogy Jézust azzal azonosítsa, aki az Újszövetségben másutt mint ’ho Theos’, azaz Legfőbb Isten szerepel”. A Bulletin még hozzáfűzi: „Ha az Újszövetség írói fontosnak hitték volna, hogy a hívek Jézust ’Istennek’ vallják, mivel magyarázható az Újszövetségben e hitvallási forma teljes hiánya?”

De mit mondjunk Tamás apostol mondásáról, aki a János 20:28-ban Jézusra alkalmazta az „Én Uram és én Istenem!” kifejezést? Tamás számára Jézus olyan volt mint „egy isten”, különösen ha arra a csodálatos körülményre is gondolunk, amely kiváltotta belőle ezt a felkiáltást. Egyes tudósok vélekedése szerint Tamás egyszerűen csak felkiáltott érzelmi meglepetésében Jézushoz fordulva, de valójában Istenhez intézve szavait. Bármelyik esetet vesszük is alapul, Tamás nem gondolta Jézust Mindenható Istennek, hiszen ő is és a többi apostol is tudta, hogy Jézus soha nem tartotta magát Istennek, hanem azt tanította, hogy egyedül Jehova „az egyedüli igaz Isten” (János 17:3).

Újra a szövegösszefüggés adja meg a megértés kulcsát. Röviddel Jézus halála előtt Tamás hallotta Jézus imáját, amelyben Atyját az ’egyedül igaz Istennek’ nevezte (Ján 17:3, Kár.). Néhány nappal Tamás felkiáltása előtt a feltámasztott Jézus Mária Magdolnának azt parancsolta, mondja meg a tanítványainak: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (János 20:17). Bár Jézus már feltámadott hatalmas szellem volt, ennek ellenére Jehova még mindig az Istene volt. És Jézus még megdicsőülése után is így utalt rá a Biblia utolsó könyvében (Jelenések 1:5, 6; 3:2, 12).

Tamás nem mondott ellent Jézusnak, aki ezt az üzenetet küldte a tanítványainak: „Felmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz” (János 20:17, 30, 31). Tamás nem gondolta azt, hogy Jézus Mindenható Isten volt. Tamás abban az értelemben szólíthatta Jézust „én Istenem”-nek, hogy Krisztus „isten” volt, noha nem „az egyedüli igaz Isten” (János 1:1; 17:1–3).

Vagy pedig azáltal, hogy „Istenem”-nek szólította őt, Tamás Isten Szócsöveként és Képviselőjeként ismerte el Jézust, éppen úgy, ahogyan mások az angyali hírvivőt szólították, mintha az Jehova lett volna. (Vö. 1Mózes 18:1–5, 22–33; 31:11–13; 32:24–30; Bírák 2:1–5; 6:11–15; 13:20–22.)

Tamás felkiáltása után mintegy három verssel tovább, a János 20:31-ben, a Biblia még világosabban tisztázza ezt a dolgot e szavakkal: „Ezek pedig azért lettek megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia”, de nem a Mindenható Isten. És itt a „Fiú” szó szerint értendő, miként egy természetes apa és fiú viszonyában, vagyis Jézus nem valami titokzatos része a Háromság-Istenségnek.

IMÁDKOZZUNK JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL, NEM PEDIG JÉZUS KRISZTUSHOZ

Hogyan juthatunk be az „ima nagy „Meghallgatójá”-hoz? Ő úgy rendelkezett, hogy ez egyedül Jézus Krisztus által történjen. Egyetlen Közbenjáró létezik ugyanis Isten és az emberek között, éspedig a Főpap Jézus Krisztus (1Tim 2:5; Zsid 7:25, 26). Maga Jézus határozottan kijelentette: „Senki sem jön az Atyához, csak én általam” (Ján 14:6). „Bizony, bizony mondom nektek: Ha valamit kértek az Atyától, megadja azt nektek az én nevemben . . . Kérjétek és kaptok, hogy a ti örömötök teljes legyen” (Ján 16:23, 24).

Egyesek talán eltűnődnek azon: ’Hát nem kérhetünk valamit közvetlenül magától Jézustól? Nem fordult-e István tanítvány is közvetlenül Jézushoz és nem tett-e hasonlóképpen János apostol is?’ Igaz, István közvetlenül a halála előtt ezt mondta: „Uram Jézus, fogadd el az én lelkemet! (Csel 7:59). János apostol pedig tényleg így imádkozott: „Ámen! Jöjj Uram Jézus! (Jel 22:20).

Jól tesszük azonban, ha megvizsgáljuk a körülményeket. Ezek nem imák voltak! Istvánnak például látomása volt, mert így kiáltott fel: „Íme, látom az egeket feltárulni és az ember Fiát Isten jobbja felől állni.” Mivel tehát Jézust látta látomásban, István közvetlenül az Isten Fiához szólhatott (Csel 7:56). János apostol hasonlóképpen mennyei látomásban részesült (Jel 1:1, 10; 4:1, 2). Mialatt ez a látomása volt, János apostol látta Jézust és hallotta Őt ezt mondani „Aki tanúskodik ezekről, ezt mondja: ’Igen, eljövök hamar’” (Jel 22:20). Ennek megfelelően János arra válaszolt, amit éppen akkor hallott Jézustól. Ezeket az eseteket ahhoz lehetne hasonlítani, ami a Társusi Saullal történt, amikor úton volt Damaszkusz felé. Jézus Krisztus kinyilatkoztatta magát Saulnak, és ezt mondta: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ahogyan János apostol és István esetében történt, Saul is közvetlenül Jézusnak válaszolt: „Ki vagy te, Uram? (Csel 9:4, 5).