Jehova Tanúi, ti mit gondoltok erről a bibliai részről? Ki ez a fehér lovon ülő?

Abaddon nem a pokol angyala! Az hogy mit képzelnek bele egyesek a "mélység" fogalmába, legyen az ő bajuk.

Ugye azt írtam, hogy "Mindkét versnek (Jel. 9:1; 9:11) ugyanarra a személyre kell vonatkoznia, mivel logikus, hogy a mélység kulcsát tartó angyal azonos a mélység angyalával."

De nézzük, mit ír a következő, 9:2-3-as vers: "És megnyitotta a mélység vermét, és a veremből füst szállt fel, mint egy nagy kemence füstje, és a verem füstjétől elsötétült a nap, és a levegő is. És a füstből sáskák jöttek ki a földre, és hatalmat adtak nekik, ugyanolyan hatalmat, mint amilyen a föld skorpióinak van"

Bibliai értelemben „a mélység” a tétlenség helye, sőt a halálé. (Vesd össze: Róma 10:7; Jelenések 17:8; 20:1, 3.)

Ezt a részt a korai bibliakutatókkal történt eseményekkel hozzák kapcsolatba és nem véletlenül.

Ahogy János megfigyeli, a sáskák szabadon engedését nagy füst kíséri, olyan, mint „egy nagy kemence füstje”.

Figyeld meg, hogy ez az írásszöveg nem használható fel annak bizonyítására, hogy tűz volt a mélységben, mintha a mélység valamiféle tüzes pokol lett volna. János azt mondja, hogy sűrű füstöt látott, mely olyan volt, „mint” egy nagy kemence füstje (Jelenések 9:2). Nem azt írja, hogy valódi lángokat látott a mélységben. A "tüzes pokol", vagy akárcsak a büntetés, bűnhődés, Istentől elidegenedett, örökké tartó "állapotának" a tana egyébként is mítosz.

"Olyan jelenet is van többször is a Bibliában, ahol Isten a Sátánnak megengedi, hogy ártson."

Na, erre nézd meg a következő verseket:

A Jelenések 9:4–6 szerint figyeld meg, hogy ez a csapás nem elsősorban az emberek ellen, illetve a köztük lévő kimagasló személyiségek ellen irányul, akik ’a föld növényzete és fái’. (Vesd össze: Jelenések 8:7.) A sáskák csak azoknak ártanak, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje, vagyis a kereszténység azon tagjainak, akik azt állítják, hogy elpecsételtek, de az életmódjuk meghazudtolja ezt az állításukat (Efézus 1:13, 14).

Már ennyiből is látni kellene, hogy a Jel. 9-k fejezetében leírt történet, nem a "kulcsos Sátánról" szól, aki a "pokolból" szabadon engedi a "híveit", hogy Isten ítélet-végrehajtójaként tetszelegjen. Erről szó sincs a bibliában. Igen, Isten "megengedi" Sátánnak, hogy ártson és ő árt is, végső soron válogatás nélkül mindenkinek, de itt egészen másról van szó. Már megbocsáss, de e szerep Jézusé, aki természetesen NEM a "poklot" nyitja ki a kulcsaival (még e szó pontos, Bibliai értelmezése szerint sem)!

„Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.” (Jel 9:1)

Arról nem ír ez a beszámoló, hogy pontosan mikor adatott a kulcs neki! Ezért (is!) teljesen párhuzamba állítható a Jelenések 20:1–3-ban leírtakkal. Szemlátomást ugyanarról a személyről van szó.

Az Izajás 14:12-15 verseihez az első válasz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

Bizony levetették Sátánt és démonait az égből, ahogy erről később a Jelenések könyve beszámol, ettől még a 9-ik fejezetben nem ő és a cimborái vannak.

Folyt köv.

Milyen ez a "mélység"?

Vajon Sátán és a démonai tevékenyek lesznek a mélységben? Nos, emlékezz a skarlátszínű, hétfejű vadállatra, amely „volt, de nincs, és mégis feljönni készül a mélységből” (Jelenések 17:8). Amíg a mélységben volt, egyszerűen nem létezett. Tétlen és mozgásképtelen volt, tulajdonképpen halott. Pál apostol valami hasonlót mondott Jézusról: „»Ki száll le a mélységbe?«, mármint, hogy felhozza Krisztust a halottak közül” (Róma 10:7). Amíg a mélységben volt, Jézus halott volt. Más írásszövegek azt mondják, hogy Jézus a hádeszben volt, amikor halott volt (Cselekedetek 2:31). Ebből nem szabad azonban arra következtetnünk, hogy a hádesz és a mélység mindig egy és ugyanaz. Míg a vadállat és Sátán a mélységbe megy, addig csak emberekről mondják azt, hogy a hádeszbe mennek, ahol halálalvásban maradnak a feltámadásukig (Jób 14:13; Jelenések 20:13). Tehát ésszerű úgy következtetni, hogy Sátán és a démonai a halálhoz hasonló tétlenség állapotában lesznek a mélységben eltöltött ezer év alatt.

"De ha megnézed, ott azt látod, hogy ez a kulcs nála van, itt pedig azt, hogy neki adatott."

A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást!

"Az ötödik harsonaszóra lezuhan az égből egy csillag. A csillag azonos a sátánnal, akiről Jézus Krisztus szólt: "Láttam a sátánt, mint villámot, az égből leesni" (Lk 10,18)."

Nem "lezuhant", hanem egy '(hulló)csillag' természetes mozgásához hasonlatos kifejezéssel élve "hullott".

Valamint a 'villám' és a 'csillaghullás' között nem kicsi különbség van, szerinted ezt Jézus nem tudta?

Szóval összefoglalva a Jel. 12-k részében leírt elbeszélés szerint, Sátán és démonai a "földre" vettetnek. Onnantól kezdve még fokozottabb mértékben fejtik ki áldatlan tevékenységüket a földlakókra, mivel tudják, hogy kevés idejük van. Ebből is következik, hogy nem évezredekkel ezelőtti történet ez, hanem szorosan kötődik a 20-k sz. elejéhez, az első vh. kitöréséhez, mivel onnantól mondhatjuk igazán, hogy nagy a baj a földön! Akkor járt le a "nemzetek meghatározott 7 ideje is.

Ismerjük a módszereit és a hatását is (már aki felismeri), de ez messze nem egyezik azzal, ami a Jel. 9-k fejezetében le van írva!

A kérdező "ellenpéldáira":

Világos a szöveg? Azt írják, hogy csak Jézust "ismerik el", vagyis nem az a kérdés, hogy nevez-e más dolgot, vagy másokat is a Biblia "királynak".

"Visszatérve a Jel 19:11-16-ra, ha Jézus a fehér lovon ülő, akkor hogyan lehet ő a királyok Királya és uraknak Ura, hiszen Isten is király?!"

És? Nem hallottál még arról, hogy bizonyos címeket többen is viselhetnek, főleg ha különböző vonatkozásban használják őket?

"Ha Jézus a fehér lovon ülő, akkor Jézusnak van egy olyan neve, amit rajta kívül SENKI más nem ismer."

És ezt most annak alátámasztására hoztad fel, hogy szerinted Jézus egy háromság része és "egyenlő" Istennel?

A Biblia más neveket is használ Isten Fiára, például Jézus, Immánuel és Mihály (erről most ne nyissunk vitát). De ez a ki nem mondott „név” olyan állást és kiváltságot jelenthet, amelynek Jézus az Úr napján örvend.

Vesd össze: Jelenések 2:17. "Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek: aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok neki egy fehér kövecskét, a kövecskére írva pedig új nevet, melyet senki nem ismer, csak az, aki megkapja."

Most akkor hogy is van ez? Mindenki, aki győz, része a háromságnak, mert az ő neveiket sem tudja majd rajtuk kívül "SENKI"?

Pál apostol Jézus nevét az igen magas szolgálati kiváltságaival hozta kapcsolatba, amikor ezt írta: „Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte [Jézust], és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon” (Filippi 2:9, 10).

Jézusnak páratlan kiváltságai vannak. Jehován kívül csak ő képes megérteni, mit jelent ilyen magas állást betölteni. (Vesd össze: Máté 11:27.) Ezért Isten összes teremtménye közül egyedül Jézus érti teljes mértékben ezt a nevet. Mindazonáltal Jézus a menyasszonyát is bevonja e kiváltságok némelyikébe. Ezért ezt ígéri: ’Aki győz, felírom rá az én új nevemet’ (Jelenések 3:12).

Azt pedig, hogy az imádatunk kinek kell, hogy szóljon, kihez imádkozzunk, már sokadszorra kitárgyalt téma. Elhiszem, hogy ilyen fordítások és a tágabb bibliai szövegösszefüggések hiányában (mint az imént fent kiderült), lehet álérveket gyártani, de jól utána kéne nézni!

"Érdekes, hogy az előtte levő verset (Ján 19:36) se szó szerint idézi János..."

De az eredeti értelmét pontosan adja vissza, szemben a következő vers (37) eredetijével a Zakariásban, melyet pl. a Károli a háromság alátámasztása végett változtatott meg.

Tamás kijelentésével is sokat foglalkoztunk. Feltűnő, hogy mennyi hamis, az Írások fényében álérvnek számító példa van 'gyártva', és ami még szomorúbb, betoldva a Bibliába a háromság alátámasztására is.

Jehova Tanúi: Sáskák a mélységből?

Bevezetés

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Jób 26:6)

A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. (Pl 15:11)

[Mint] a sír és a pokol (héberben: abaddon) meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. (Pl 27:20)

A pokol és halál (héb: abaddon) azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel! (Jób 28:22)

Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztő] a neve. (Jel 9:11)

Elegánsan öltözött emberek vallásos irodalommal a kezükben megszólítják a járókelőket - ez olyan kép, mely aligha meglepő manapság, miként egy telefonhívás a lakásomban sem meglepő számomra. És amikor a vonal másik végén lévő női hang megkérdezte tőlem, hogy akarom e hallani Isten jó hírét, jól tudtam, ki ő és mi lesz a beszélgetés témája. Mikor megkértem beszélgetőtársam, hogy mutatkozzon be és mondja meg vallási hovatartozását, az előrelátható választ kaptam: Jehova Tanúi világméretű szervezetéhez tartozom.

A hagyományos kérdéssel kezdte beszélgetésünket: egyetértek-e azzal, hogy nem minden vallási szervezet követi az igazság útját? Természetesen a válaszom 'igen' volt - mintha valaki is mást mondana valaha is! És amikor megkérdezte, egyetértek-e azzal, hogy csak egy szervezet van a Földön amely valóban Istent képviseli, szintén egyetértettem. Jehova Tanúi azt szokták mondani, hogy ők a legjártasabbak a Bibliában, az egyházuk eredeti neve 'Bibliakutatók' önmagáért beszél. Lévén csak kissé jártas a teológia tudományában, nem vitattam felsőbbrendűségüket ebben a tekintetben, csupán szerettem volna megvitatni néhány pontot velük a Szentírásból.

De a témaválasztásom nem volt teljesen véletlenszerű. Az Őrtorony egyik számában egy nagyon különös cikket jelentettek meg Jehova Tanúi és szerettem volna megtudni, mit gondol róla vitapartnerem. Megkértem kérdezőm, nyissa ki az Újszövetséget Szent János Jelenéseinek vagy Apokalipszisének kilencedik fejezeténél. Azt mondtam neki, hogy mondom a fejezetet és verset, és kérem, olvassa fel nekem. És aztán, mondtam, szíveskedjen kommentálni a szöveget. Beleegyezett és elkezdte erős hangon olvasni:

"Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.

Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt. A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.

És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.

És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert. Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.

A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.

És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.

És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.

És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.

Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztő] a neve. "(Jelenések 9:1-11)

Ekkor megkértem vitapartnerem, olvassa fel az Ótestamentumból a hivatkozott verseket is amik valahogy kapcsolatosak a sáskákkal, Abandonnal, a mélység angyalával (a pusztítóval). Elkezdte olvasni:

A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.(Joel 1:4;)

Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. (Joel 1:6);

Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.(Joel 2:9);

Az északi [népet] is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. (Joel 2:20);

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Jób 26:6)

A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. (Pl 15:11)

[Mint] a sír és a pokol (héberben: abaddon) meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. (Pl 27:20)

Ezzel végeztünk a Biblia idézésével. Megköszöntem a hölgy türelmét, hogy felolvasta nekem ezeket a verseket. Ekkor megkérdeztem, kik ezek a versben hivatkozottak, és kit nevez a versek írója Abaddonnak. Azonnal válaszolt. A hölgy pontosan azt mondta, amit vártam, vagyis hogy Abaddon a mélység angyala, a pusztító, Sátán, és hogy a sáskák az ő démonjai, gonosz szellemek, az alvilág teremtményei. Ismét rákérdeztem: lehet hogy téved, és valami mást jelentenek ezek a sorok? Kitartott amellett, hogy Abaddon a mélység angyala, a pusztító, Sátán, és a mélység sáskái démonok, gonosz szellemek, az alvilág teremtményei. Csak a vak nem látja ezt - tette hozzá.

Hadd jegyezzem meg itt, hogy teljesen egyetértettem vele, de tudtam valamit, amiről neki fogalma sem volt. Az 1998. május 01-i Őrtoronyban megjelent 'Jehova napja közel' című cikk egyszerűen és világosan kijelenti:

"A Jóel 1:6-ban és a Jelenések 9:7-ben egyaránt Isten népét jelképezik a sáskák" és a cikkből bárki kikövetkeztetheti, hogy Isten népe Jehova Tanúi.

A gyanútlan Jehova Tanúja szerette volna tudni, miért kértem, hogy olvassa fel ezeket az írásszövegeket. Megkérdeztem, tréfálkozva, hogy elég erős e a szellemilsége és hogy kéznél van-e ez az Őrtorony szám. Azt mondta, igen és javasoltam, hogy keresse elő a cikket és hívjon vissza úgy egy óra múlva és folytassuk a beszélgetést.

Senki sem hívott sem egy, sem két óra múlva, sem mind a mai napig. Miért nem hívott fel? Mi különös van ebben az Őrtorony számban? Tekintve ennek a Jehova Tanúja egyénnek a hosszas kommentárját a sáskák jelentéséről térjünk vissza a ' Jehova napja közel' című Őrtorony cikkhez, mely az 1998. május 01-i számban jelent meg.

"Nézd csak azt a hatalmas sáskahadat! 'Egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. [...] (Joel 1:6-8) Vajon csupán a Júdát elözönlő sáskák 'népéről', egy sáskarajról szól ez a prófécia? Nem, annál többről van szó. A Jóel 1:6-ban és a Jelenések 9:7-ben egyaránt _Isten népét_ jelképezik a sáskák. A modern kori sáskahad nem más, mint Jehova felkent sáskáinak serege, akikhez most Jézusnak mintegy 5600000 'más juha' csatlakozott (János 10:16). Hát nem örülsz, hogy Jehova imádóinak e nagy sokaságában lehetsz? [...] Isten modernkori sáskahada alapos tanúskodást végzett a kereszténység 'városában' (Joel 2:9) "

Kiegészítendő a képet, idézek a kérdésekből, melyek a lap alján találhatók:

"Kit jelképeznek ma a sáskák? Isten népének a tevékenysége ma miben hasonlít a sáskacsapáshoz? Kik Jehova sáskái Joel próféciájának a modern kori beteljesedésében? Milyen nagy méretű a sáskacsapás a XX. században és meddig fog még tartani? Kiket jelképeznek ma a sáskák? Hogyan reagálsz arra a kiváltságra, hogy részt vehetsz a munkában Jehova sáskahadával?"

Vagyis Jehova Tanúi megjelentettek egy cikket 128 nyelven, többmint 22 millió példányban, ahol önmagukat az alvilágból való sáskáknak jelentik ki, akiknek elnöke Abaddon, a pusztító, a mélység angyala. És ekkor vitapartnerem személye által úgy kommentálják a cikket, hogy Abaddon a pusztító Sátán, és a sáskák a mélységből démonok, gonosz szellemek,teremtmények az alvilágból. Az ártatlan olvasó megvizsgálhatja ezeket a kijelentéseket és meghozhatja maga döntését.

Nem kommentálom. Ámde van valami, amit hozzá kell tegyek. A Szentírás szerint, miután Jehova Tanúit félreteszik, nagy bűz fog terjengeni, mivel oly sok gonosz dolgot tettek. Ebben az összefüggésben vizsgálja a próféta a sáskáktól való szabadulást Joel könyvében:

'Az északi [népet] is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.' (Joel 2:20).

Joel,az áldott azt mondta, hogy ebben az időben rohadó sáskák lesznek a Holt Tenger és a Mediterrán területén, ami okozza ezt a bűzt és megrontja a levegőt járvánnyal, ami lesújtja az embereket és a barmokat. Teljesen valószínűtlen, hogy a próféta Isten népéről beszélt és ilyen kedvezőtlen kifejezéseket használt velük kapcsolatban. Joel próféta Isten népéről az ellenkezőjét mondta:

Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.. (Joel 2:18,19).

Isten megígérte népének, hogy elpusztítja a sáskák seregét, mely annyi gonoszságot okozott, és megtéríti népének a kárt, amit a sáskák okoztak:

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.(Joel 2:25).

Ezen biblia - szemelvények egyikében sem utalnak a sáskák Isten népére. Úgyhogy különbség kell legyen Isten Serege, melyet az igazságszolgáltatásra használ és az Ő népe , az Ő igaz követői közt. Jehova Tanúi, azonban azt mondják, a Joel 2:11-ben Isten a sáskákat 'az Ő serege' néven nevezi, egyesítve a két csoportot. Hogy hová vezet ez, nyilvánvaló. A hölgy, aki elfogulatlanul kommentálta a telefonban a lehető legjobban helyükre tette a dolgokat. Pár nappal később egy másik telefonbeszélgetésben egy másik Jehova Tanúja, tapasztaltabb volt és - engedtessék meg - elég gyors, hogy észrevegye, hogy valami nem stimmel az Őrtorony cikkel.

Amikor megkérdeztem tőle, kik azok a sáskák a versben és kire utal a Szentírás szerzője az Abaddon névvel, hidegvérrel mondta: "A mélységből való sáskák Isten népe és Abaddon a mélység angyala, a Pusztító Jézus Krisztus." Megértem és egyet tudok érteni vele: a cél szentesíti az eszközt. Nem volt más lehetősége, mint elismerni, hogy tévedett, de Jehova Tanúi ezt nem tehetik. A 'hű és bölcs szolga', ahogy Jehova Tanúi brooklyni vezetői nevezik magukat, komoly hibát követett el és a helyi Tanúknak azon az állásponton kell lenniük, amit vezetőik a cikkben közöltek.

'Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.

Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; [...]

A füstből pedig sáskák jövének ki a földre;[...]

És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.

A Szentírás világosan kijelenti,hogy a sáskák igazi küldetése az , hogy gyötörjék az embereket, nem hogy szolgálják őket!

'Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon'

Meg kell jegyezni, hogy ebben a versben az 'angyal' megelőzi a 'mélyég'-et, [angolban] ami a gonosz szellemek otthonát jelenti. Ezáltal a sáskák királya a hírnök a mélységből, vagyis Sátán maga, aki viselheti a király címet. Neve, Abaddon, szintén a Sátánra való utalás, aki a pusztítás és a halál. Ha a sáskák a mélyből Sátán által vannak vezetve, akkor valóban démonok, gonosz szellemek, az alvilág teremtményei. A Szentírás ékesszólóan mondja:

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Jób 26:6)

A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. (Pl 15:11)

[Mint] a sír és a pokol (héberben: abaddon) meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. (Pl 27:20)

A pokol és halál (héb: abaddon) azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel! (Jób 28:22)

Logikusan a fentiek elvezetnek a rettenetes következtetésre: Az alvilág, Abaddon a puszító, és a sáskák - Jehova Tanúi!!

Amikor megkérdeztem, hogy a Biblia szerzője ezekben a versekben kit nevez Abaddonnak. Jehova Tanúi kénytelenek voltak azt felelni, hogy a mélység angyala, a pusztító Jézus Krisztus (!!!) Ez nyilvánvalóan káromlás!! Az ilyesztő folyamat a következő:

Jézus Krisztus, Isten Fia, Mihály arkangyal, és a feneketlen mélység angyala, Abaddon, a pusztító - ők mind ugyanazon az oldalon harcolnak!!!!

Nem könnyű megérteni, milyen gondolkodási folyamat áll egy ilyen kijelentés mögött. Hihetetlen, de Jehova Tanúi magukat hiszik a sáskáknak, Sátán halálhozó seregének, ahogy azt irodalmukban kijelentették. Ez után a következtetés után válasz a kérdésre, hogy kit szolgálnak Jehova Tanúi egyszerű. A logikus következménye Jehova Tanúi sok éves munkájának a Jelenések - nagyszerű csúcspontja közel' c. 2002-ben [nyilván oroszul akkor - a ford. megj.] az Őrtorony Társulat által kiadott könyv. Ebben a kiadványban ismét úgy utalnak magukra Jehova Tanúi, mint a mélységből feljövő sáskákra, akiket Abaddon vezet, a mélység angyala és a pusztító, és illusztrálják is ezt a mélységből feljövő sáskák képével. Nem kell elemeznem az Őrtorony Társulat vezetőinek ezt a művét, csak idézek egy pár sort a végéről:

"Király van felettük, a mélység angyala. Héberül a neve Abaddon ["Pusztulás"], görögül pedig a neve Apollyon [Pusztító] (Jelenések 9:11). Jézus mint "a mélység angyala" és mint "Pusztító" valóban csapásszerű jajt bocsátott a kereszténységre!"

Nem tudom elképzelni, hogy bármi káromlóbbat lehet mondani a mi Urunk Jézus Krisztusról! Ott van a kép Róla, ahogy megtámadja ... a keresztényeket! 'Bűz', 'férgek', 'mélység', 'gonosz', 'tolvaj', 'mélység', 'kár', 'Abaddon', 'pusztító', 'sáskák', 'pestis', 'bánat', 'kín', 'halál' - mindezek a szavak Jehova Tanúi véleménye szerint nem másra utalnak, mint Isten választott népére.

Emberek mindenfelé - akár járatosak a teológiában, akár nem - komolyan oda kell figyeljenek Jehova Tanúi ezen teológiai elferdülésére. Szemben állva az egész keresztény világgal, a magukat Istenfélőnek mutató Jehova Tanúi nyiltan kijelentik démoni kapcsolatukat. Mind a mai napig egyetlen más vallásos csoport sem utalt szellemi küldetésére mint 'halálos pestisre', 'a keresztény vezetők szellemi gyötrelmére', miként Jehova Tanúi kijelentik kiadványukban.

'A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel!' fejezetében, ahol Jehova Tanúi boldogan azonosítják magukat a 'sáskákkal' és 'pestissel', a megértést ellenőrző kérdés, mely a könyvben van, elriasztana minden olvasót:

'Milyen a sáskák külső megjelenése? Mennyi ideig gyötörhetik a sáskák Isten ellenségeit és valójában miért nem jelent ez rövid időt? Milyen heves ez a gyötrelem? Miért engedélyezik a sáskáknak, hogy szellemi értelemben gyötörjék a kereszténység vallási vezetőit, de ne öljék meg őket? '

Nemde könnyen feltételezheti valaki, hogy Jehova Tanúi veztetői talán szeretnék egy napon elrendelni a keresztény világ vezetőinek megölését, fájdalmat okozva az embereknek, 'Isten ellenségeinek'?

Itt szeretném óva inteni azokat, akik törődnek a lelkükkel: amikor találkozol Jehova Tanúival, emlékezz rá, hogy nem mind arany, ami fénylik - és ez a cikk egy újabb bizonyítékot szolgáltatott erre.

Nos, Jehova Tanúi nem az iménti bőbeszédű és manipulatív történetecskékkel kábítják híveiket és a laikusokat!

Az idézett cikkben is sokkal tárgyilagosabban és korrektebben kezelik a témát.

Éppen ezért, ettől a fantáziadús "novellától" nem hosszabban, bemutatnám az említett cikket, hogy a kiragadott kis részekkel ellentétben, egészében olvasva is meg lehessen vizsgálni mindenkinek, aki csak kicsit is őszintén áll hozzá:

Jehova napja közel

„Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói!” (JÓEL 1:2).

„JAJ ez a nap! Bizony közel van az Úrnak [Jehovának, NW ] napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.” Micsoda drámai bejelentés! Isten üzenete volt ez a népéhez, mely üzenetet prófétája, Jóel mondott el.

2 A Jóel 1:15-nek ezeket a szavait Júdában jegyezték le, valószínűleg i. e. 820 körül. Zöldellő hegyek tarkították akkoriban azt a területet. Bőségesen volt gyümölcs és gabona. A legelők nagyok voltak és zöldek. Valami mégis nagyon rossz volt. Virágzott a Baál-imádat Jeruzsálemben és Júda földjén. Az emberek ivászattal egybekötött orgiákon vettek részt ez előtt a hamis isten előtt. (Vesd össze: 2Krónika 21:4–6, 11.) Vajon engedi Jehova, hogy ez így folytatódjon?

3 A bibliai Jóel könyve nem hagy minket kétségek között, mi erre a válasz. Jehova Isten azon volt, hogy igazolja szuverenitását, és megszentelje szent nevét. Jehova nagy napja közel volt. Ez azt jelentette, hogy Isten végrehajtja ítéletét minden nemzeten „a Josafát völgyében” (Jóel 3:12). Készülődjenek csak a Mindenható, Jehova elleni háborúra! Mi is szembenézünk majd Jehova nagy napjával. Ezért vizsgáljuk csak meg jobban Jóelnek napjainkra és a múltra vonatkozó prófétai szavait.

Rovarinvázió

4 Jehova a prófétáján keresztül ezt mondja: „Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek” (Jóel 1:2, 3). A vének és az egész nép olyasmit várhatott, amihez hasonló még nem történt az életükben, de ősatyáik életében sem. Ez olyan megrázó volt, hogy még a harmadik nemzedéknek is elmondták! Mi volt ez a jelentős esemény? Ahhoz, hogy erre rájöjjünk, képzeljük el, hogy Jóel napjaiban élünk.

5 Figyelj csak! Jóel távoli zúgást hall. Az ég elsötétül, és a sötétség terjedésével ez a baljós hang fokozódik. Majd egy füstszerű felhő száll lefelé. Egy sereg rovar, több millió is van belőlük. S micsoda pusztítást okoznak! Most figyeljük meg a Jóel 1:4-et. Ezek a mindent elözönlő rovarok nem csupán szárnyas vándorsáskák. Bizony nem! A sáskalárvák éhes serege is jön. A szél hátán a sáskák hirtelen érkeznek, és szekerek hangjához hasonló zajt csapnak (Jóel 2:5). Mivel étvágyuk csillapíthatatlan, a több millió sáska egy igazi paradicsomot is hamar pusztasággá tud változtatni.

6 A moly és a lepke lárvái, a hernyók is jönnek. Az éhes hernyók hatalmas seregei le tudják rágni a növények leveleit részenként, majd pedig az összes levelet, míg a növényt szinte teljesen meg nem fosztják a levélzetétől. A nagy részét annak, amit meghagynak, megeszik a sáskák. S amit a sáskák hagynak, azzal a gyors mozgású csótányok biztosan végeznek. De figyeld csak meg: a Jóel 2. fejezetének a 11. versében Isten az „ő seregeként” azonosítja a sáskahadat. Igen, tőle származott a sáskacsapás, amely pusztává tette a földet, és nagy éhínséget okozott. Mikor volt ez? Közvetlenül „Jehovának napja” előtt.

„Serkenjetek fel részegek . . .!”

7 Egy gyalázatos tömeg, Júda vallásvezetői kerülnek a figyelem középpontjába, amikor elhangzik a következő parancs: „Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!” (Jóel 1:5). Igen, Júda szellemi értelemben vett részegeinek meg lett mondva, hogy ’serkenjenek fel’, józanodjanak ki. De ne gondoljuk, hogy ez csupán ókori történelem. Éppen most, Jehova nagy napja előtt a kereszténység papsága jelképes értelemben olyannyira telve van borral, hogy aligha fogja fel ezt a Legfelségesebbtől származó felszólítást. Milyen meglepettek lesznek, amikor felébreszti őket szellemi mámorukból Jehova nagy és rettenetes napja!

8 Nézd csak azt a hatalmas sáskahadat! „Egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai. Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért” (Jóel 1:6–8).

9 Vajon csupán a Júdát elözönlő sáskák ’népéről’, egy sáskarajról szól ez a prófécia? Nem, annál többről van szó. A Jóel 1:6-ban és a Jelenések 9:7-ben egyaránt Isten népét jelképezik a sáskák. A modernkori sáskahad nem más, mint Jehova felkent sáskáinak a serege, akikhez most Jézusnak mintegy 5 600 000 „más juha” csatlakozott (János 10:16). Hát nem örülsz, hogy Jehova imádóinak e nagy sokaságában lehetsz?

10 A Jóel 1:9–12-ben olvashatunk arról, milyen hatása van a sáskacsapásnak. Az egyik raj a másik után teljesen pusztává teszi a földet. Gabona, bor és olaj híján a hűtlen papok nem végezhetik tovább feladatukat. Még a föld is búslakodik, hiszen a sáskák megfosztották a gabonától, a gyümölcsfák pedig termés nélkül maradtak. Mivel a szőlőtőkék elpusztultak, nincs több bor a Baál-imádó iszákosoknak, akik szellemileg is részegesek voltak.

„Verjétek melleteket, ti papok!”

11 Hallgasd csak, mi volt Isten mondandója ezeknek az önfejű papoknak: „Öltsetek gyászt és sírjatok [verjétek melleteket, NW ], ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái” (Jóel 1:13). Jóel próféciájának első beteljesedésekor a lévita papok szolgáltak az oltárnál. De mi a helyzet a végső beteljesedéssel? Ma a kereszténység papsága igényt tart a hatalomra, hogy Isten oltáránál szolgáljon, s tagjai azt állítják, hogy ők Isten szolgái és az ő ’papjai’. De mi történik napjainkban, amint Isten modernkori sáskái haladnak előre?

12 A kereszténység ’papjai’ dühöngenek, amint látják Jehova népét cselekvés közben, és hallják az isteni ítéletről szóló figyelmeztetését. A Királyság-üzenet megsemmisítő hatása miatt dühösen és haragosan verik a mellüket. És jajgatnak, amint a nyájaik elmennek tőlük. Kopárrá váló legelőik miatt töltsék csak zsákruhában az éjszakát, siratva azt, hogy elestek a bevételtől. Nemsokára az állásukat is el fogják veszíteni! Valójában Isten mondja nekik, hogy sírjanak egész éjjel, mivel közel a végük.

13 A Jóel 1:14 szerint az egyedüli reménységük abban van, ha megbánást tanúsítanak, és ’az Úrhoz kiáltanak’ segítségért. Vajon várható, hogy a kereszténység papi osztályának az egésze Jehovához fordul? Hát persze, hogy nem! Egyének közülük talán reagálnak Jehova figyelmeztetésére. De ezek a vallásvezetők és a híveik mint osztály szellemileg továbbra is kiéhezett állapotban maradnak. Ámós próféta megjövendölte: „Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után” (Ámós 8:11). Ezzel szemben mennyire hálásak vagyunk a gazdag szellemi lakomáért, melyről Isten szeretettel gondoskodik „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül (Máté 24:45–47, Vida fordítás).

14 A sáskacsapás régen is valaminek az előhírnöke volt, és most is az. Minek az előhírnöke? Jóel világosan elmondja nekünk, ezt írja: „Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak [Jehovának, NW ] napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól” (Jóel 1:15). Isten sáskahadának a fosztogatása ma világszerte nyilvánvalóan mutatja, hogy Jehova nagy és rettenetes napja közel. Biztosan sóvárogva várja minden helyes szívállapotú ember a leszámolásnak e különleges napját, amikor végrehajtják az isteni ítéletet a gonoszokon, Jehova pedig egyetemes Szuverénként győzedelmeskedik.

15 Amint azt a Jóel 1:16–20 mutatja, Júdában élelemhiány volt. De örömnek is híján voltak. A raktárépületek üresen maradtak, a csűröket pedig le kellett rombolni. Nem volt legelő, mivel a sáskák megkopasztották a földet, így a szarvasmarha zavartan kószált, a juhnyájak pedig elpusztultak. Micsoda szerencsétlenség! Mi történt ilyen körülmények között Jóellel? A 19-es vers szerint ezt mondta: „Hozzád kiáltok Uram.” Napjainkban is sokan megfogadják az isteni figyelmeztetést, és hittel Jehova Istenhez kiáltanak.

„Jön Jehova napja”

16 Figyeld csak Isten parancsát: „Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói” (Jóel 2:1). Miért reagáljanak így? A prófécia megadja a választ: „mert jön az ÚR [Jehova, NW ] napja, bizony, közel van már! Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyekre terülő szürkület” (Jóel 2:1, 2, Újfordítású revideált Biblia). Jehova nagy napjával igazi sürgősségérzet párosul.

17 Képzeld el, milyen hatása van a próféta látomásában szereplő könyörtelen sáskák pusztításának, amint egy valóságos Éden-kertet pusztává változtatnak. Figyeld meg a sáskahad leírását: „ A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad” (Jóel 2:4–6). Jóel napjaiban a sáskacsapás idején a Baál-imádók kínja a tetőfokára hágott, arcukon pedig látszott, hogy elárasztotta őket az aggodalom.

18 Semmi sem állította meg a rendezett, fáradhatatlan sáskákat. Száguldoztak, „mint az erős férfiak”, sőt a falakra is felmásztak. ’Ha némelyek elestek is a fegyverek között, a többiek nem hagyták abba menetelésüket’ (Jóel 2:7, 8, NW ). Milyen élénk prófétai leírása ez Isten jelenkori jelképes sáskahadának! Jehova sáskaserege ma is folyamatosan halad egyenesen előre. Nem rettenti el őket az ellenségeskedés ’kőfala’. Nem alkusznak meg Isten iránti feddhetetlenségükben, inkább készek szembenézni a halállal, amint azt több ezer Tanú tette, akik ’elestek a fegyverek között’, mert nem voltak hajlandók Németország náci uralma alatt „Heil Hitler!”-t mondani.

19 Isten modernkori sáskahada alapos tanúskodást végez a kereszténység ’városában’ (Jóel 2:9). Világszerte ezt teszik. Még mindig áthágnak minden akadályon, milliók otthonába bekerülnek, odamennek az emberekhez az utcán, beszélnek velük telefonon, és bármely lehetséges módon kapcsolatba lépnek velük, amint hirdetik Jehova üzenetét. Igen, több milliárd bibliai kiadványt terjesztettek el, és sokkal többet fognak még elterjeszteni állandó szolgálatukban — nyilvánosan és házanként is (Cselekedetek 20:20, 21).

20 A Jóel 2:10 rámutat, hogy a nagyon nagy sáskaraj olyan, mint a felhő, mely eltakarhatja a napot, a holdat és a csillagokat. (Vesd össze: Ésaiás 60:8.) Van kétség afelől, ki van e sereg mögött? A rovarzúgáson kívül a Jóel 2:11 alapján a következő szavakat halljuk: „megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak [Jehovának, NW ] napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?” Igen, Jehova Isten most küldi ki sáskaseregét — még nagy napja előtt.

„Jehova nem lassú”

21 Jóelhez hasonlóan Péter apostol is beszélt Jehova nagy napjáról. Ezt írta: „ Az Úr [Jehova, NW ] napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek” (2Péter 3:10). Sátán, az Ördög befolyása alatt a gonosz kormányzati „egek” a „föld” felett, vagyis az Istentől elidegenedett emberiség felett uralkodnak (Efézus 6:12; 1János 5:19). Ezek a jelképes egek és ez a jelképes föld nem fogja túlélni Jehova nagy napja idején az isteni harag hevét. Ehelyett inkább egy olyan „új ég és új föld” váltja fel őket, amelyet „várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:13).

22 Mindamiatt, ami napjainkban elvonja a figyelmünket, és a hitpróbák miatt megfeledkezhetnénk arról, milyen sürgető időkben élünk. De ahogy a jelképes sáskák egyre jobban haladnak előre, sok ember reagál a Királyság-üzenetre. Bár Isten időt adott erre, türelmét ne tévesszük össze a lassúsággal. „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, mint ahogy némelyek ezt lassúságnak tekintik, hanem türelmes irántatok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Péter 3:9, NW ).

23 Miközben várjuk Jehova nagy napját, szívleljük meg Péternek a 2Péter 3:11, 12-ben feljegyzett szavait: „Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, a kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” Ezekbe a cselekedetekbe és tettekbe nyilván beletartozik, hogy együtt haladunk Jehova sáskahadával, állhatatosan és jelentős mértékben részt véve a Királyság jó hírének a prédikálásában, mielőtt eljönne a vég (Márk 13:10).

24 Isten sáskahada nem áll le munkájával, míg ki nem tör Jehova nagy és rettenetes napja. E megállíthatatlan sáskaseregnek a léte már önmagában is kiváló bizonyítéka annak, hogy Jehova napja közel. Hát nem csodálatos Isten felkent sáskái és a társaik között szolgálni a végső támadásban, mielőtt Jehova nagy és rettenetes napja eljönne?

Végig sem olvastad, te kis huncut... :-)

De azt nem is szabad, mert hitehagyott... ujjjujuj...

Kend bemásolta ezt is:

„Az Isten éppen >ezért< magasabb állásba is emelte [Jézust], és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden >más< névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon” (Filippi 2:9, 10).

Persze ezért is nyakon csípem, mert ez kissé el lett fordítva:

Görög dio kai ho theosz autón hüperüpszószen kai ekhariszato autó to onoma to hüper pan onoma

KIT through which-also-the-God-him -put high up over-and-he graciously gave- to him-the-name-the-over-every-name

ΝWT on this very reason alsó God exalted him to a superior position and kindly gave him

the name, that is above every [other] name ÚVF Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll.

Bevezetés

Két részletet kell megvizsgálnunk: a „magasabb állásba” fordítás pontosságát, illetve a „minden más névnek felette” részletet.

Szótári és nyelvtani adatok

Ami az első vizsgált kifejezést illeti, a hüperüpszoó ige jelentése: minden mértéken felül, minden fölé felemelni (Raffay: „Isten felette felmagasztalta őt”). Az Újszövetségben csak itt fordul elő, és nem is felsőfokot, hanem túlzott felsőfokot fejez ki.

Ami a „minden más névnek felette áll” fordítást illeti, a to onoma to hüper pan onoma jelentése „a minden név felett való név”, azaz „a legfelsőbb név”. Ez felsőfokot fejez ki, ráadásul ószövetségi előzménye is van. A „más” szócska az eredeti szövegből hiányzik, társulati betoldás (vö. Kol 1:16-20).

Értelmezésbeli lehetőségek

Az eredeti szöveg értelme egyszerűen az, hogy a Fiú, aki mindig is Isten formájában volt, majd emberként megaláztatott, és a halálba taszíttatott, feltámadva ismét a létező legmagasabb dicsőségben van (az „Isten formája” felülmúlhatatlan), és a létező Legmagasabb Név birtokosa (Isten Nevénél pedig nincs nagyobb).

Amit a szöveg nem mond

Pál nem azt mondja, hogy Jézus csupán „magasabb állásba” jutott, hiszen ez csak középfokú hasonlítás lenne (alapfok: magas, középfok: magasabb, felsőfok: legmagasabb). Nem is csupán egy „minden más név felett álló” nevet kapott, mintha összehasonlítani akarna, és az ő neve csak más nevek fölé kerülne.

A szövegkörnyezet

Pál gondolatmenete éles ellentéteket állít fel: a Fiú Isten formájában volt, de szolgai, emberi formát vett fel; dicsőségben volt, de porba alázták; a legmegvetettebb volt, de a legnagyobb méltóságba emeltetett. Pál az álmessiásként kivégzett rabbinak, a Messiásnak a lélegzetelállító történetéről beszél (Isten formájában, Istennel egyenlő volt, emberként kínhalált halt, majd ismét megdicsőült), hogy ez a nagy „alászállás” legyen az alázat példája a hívők számára.

A Társulat a részlet értelmezésekor (Érveljünk az írásokból (192. oldal)) arra mutat rá, hogy a 11. versben „Jézus Krisztus Úr az Istenek, az Atyának a dicsőségére” (ÚVF), tehát Jézus és „az Isten, az Atya” különböző személyek. A társulat rossz fordításával szemben az eredeti szöveg (hoti Küriosz Iészusz Khrisztosz eisz dokszan theu patrosz) azonban csak azt módja: az „Atya Isten dicsőségére”, ami nem zárja ki azt, hogy a Fiú is Isten lehetne.

Tágabb bibliai összefüggések

Nincs az a zsidó vagy zsidó származású keresztény, akinek a „minden név felett való név” hallatán ne a Név jutna az eszébe. Istent azóta is, a mai napig úgy emlegetik: „a Név” (ha Sém). Pál Krisztusról mondja, hogy „nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel 4:12), ami nem csoda, hiszen Jézus szerint is Jézusnak adta az Atya a nevét (Jn 17:11).

Az, hogy a Krisztust Isten emelte fel, és Isten adta neki a Nevet, nem mond ellent annak, hogy a Fiú maga is Isten lenne, ha Isten lénye több, mint Atya: Fiú és Szentlélek is. A Fiú egy emberi testében valóban „kisebb” volt az Atyánál (Jn 14:28, „az én Atyám nagyobb nálam”), és mint Messiás, mint ember, az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt (1Kor 11:3, „a Krisztus feje [vezetője] az Isten”). Ma mégis Úr minden felett: „előtte hajol meg minden térd” (2:11), amint az megmondatott: „Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Rám figyeljetek a föld végéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd” (Ézs 45:21-23).

Helytelen fordítások és értelmezések

A legtöbb magyar fordítás sajnos figyelmen kívül hagyja, hogy a névről, arról a bizonyos névről van szó (to onoma), és nemcsak „olyan név” adatott neki (lásd Károli, Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy, Ravasz, Vida, Csia, Katolikus, Békés-Dalos, Káldi).

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „God highly exalted him and bestowed on him the name, which is above every name” (NASB) „God (also) exalted him to the highest place / highly exalted him and gave him the name that is above every name” (NIV, NRSV) „God raised him to the heights and bestowed on him the name above all names” (REB); „God, therefore, has lifted him on high, and has given him the name which surpasses every name” (NBV).

Magyarul: „fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden név felett van" (Ökumenikus); „azért Isten is felmagasztalta Őt, és azt a nevet ajándékozta neki, amely minden névnek felett vagyon” (Buday).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Jézusban Isten járt köztünk, számára Jézus csak egy teremtett lény, ha az első is az Isten után. Ezért lehet érdeke kisebbíteni a Messiás megdicsőülését, és elkendőzni azt a tényt, hogy Jézus csak visszatért oda, ahol mindig is volt, Isten létformájába.

Összefoglalás

A bibliavers Krisztusnak az Isten formájában való létet, Istennel való egyenlőséget vagy azonossságot, az Isten méltóságát, Nevét és tekintélyét tulajdonítja. Ezzel a Fiú és az Atya személyét nem azonosítja, de Isten lényét két személyben is láttatja.

A sáskákat azonban nem azonosíthatom sem a "nagy sokasággal," sem az állítólaogs "felkentekkel," mert a Jel 9,11 szerint a sáskák királya Abaddon (Apollion, Pusztító), a mélység angyala. Ha felfognák logikusan, vajon a "földi reménységűek" vagy akár a "felkentek" elismernének egy ilyen nevű királyt maguk fölött?

A források rámutatnak arra, hogy Apollón neve a hellenista görögség több írója szerint az apollümi = pusztít szóból származik, és Apollion mint angyali hatalmasság őrá utalhat olyan módon, ahogy a zsidóság és kereszténység a görög istenségekre szokott volt utalni, vagyis démoni hatalmasságokként. Apollónt a görög mitológiában gyakorta összekötik a dögvésszel, csapásokkal, sőt a sáskákkal is: ellenük védelmez ő, vagy ha megharagítják, akkor éppen ellenkezőleg: velük büntet. A Jelenések könyve esetleg ilyen létező képzetekre is célozhatott, mikor Abaddon-Apolliont a sáskák fővezéreként és a mélység angyalaként nevezte meg.

[link]

[link]

Mindenesetre a Jézus-Abaddon azonosítás továbbra is eretnek, dögletes és istenkáromló kitaláció, és józan ésszel senkinek sem jutna eszébe még közületek sem. Ez a módszer nem vág össze még az Őrtorony szokásos alapállásával sem, miszerint a bibliai bizonyítékot minden súlyos hittételre meg lehet követelni, és amire nincs, azt el lehet utasítani. Bezzeg mikor Rómát vagy a protestánsokat támadjátok, ez az elv szüntelen a szátokban forog; de mikor ezt az abaddonizmust kellene igazolnotok, egyszeriben sutba vágjátok a bibliai bizonyítás szükségsségét, és felekezetetek termékeny képzeletét meg a belőle levonható későbbi következtetéseket hozzátok fel valamiféle támaszként.

A ’Jelenések nagyszerű csúcspontja közel’ c. kiadvány nem a testi megölését prófétálja az emberek harmadrészének, hanem a halott kereszténységnek az Őrtorony-sáskáktól származó leleplezését nevezi így képletesen. Ahogyan a gyötrésüket is elszellemiesíti. Ilyen mesebeli logikával persze minden és mindennek az ellentéte levezethető a Bibliából, tehát ez az őrtornyos tisztázás mit sem ér, és lerí róla az utólagos kapkodás.

Csak egyetlen részletet vetnék ellene a Jelenések kánoni könyvéből (tehát nem a hasonlóra rövidített nevet bitorló őrtornyos kiadványból): a 9,6 szerint az emberek a sáskák csípéseinek hatására keresik a halált, de az elfut tőlük. Hogyan? Ha a halál jelentése itt az, hogy lelepleződik a hamis keresztények halott volta (ld. fentebb), akkor mivel ők keresik a halált, szükségszerű a következtetés, hogy az Őrtorony ideológiája szerint >nem mást keresnek, mint annak a leleplezését, hogy ők halottak<. Vagyis a mondott könyv önellentmondást tartalmaz: mivel ugyanazt a "mennyei" "János-osztályt" jelöli ki az emberek harmadának megölőjeként, akiket az imént a sáskákkal azonosított, szükségképpen azt tanítja, hogy az emberek keresik a halált, vagyis saját felekezeteik halottként való lelepleződését, de az elfut előlük. Miféle szellemi halottak az ilyenek? (Az Őrtorony mesebeli logikája sok hasonló képtelenséget kiagyalt már.)

De a halál elkerüli őket: tehát >hiába igyekszenek lelepleződni a hamis keresztények mint halottak, nem tudnak<. Elkerüli őket annak leleplezése hogy ők szellemileg halottak. Ki hallott már ilyen szereposztást? Az Őrtorony ezzel az értelmezésével önmagát gúnyolta ki.

Pontosabban ezen állítólag „Jehovától” származó kiadvány szerint nem a sáskák ölik meg az emberek harmadát, hanem a lovasok teszik ezt. De ugyancsak a kiadvány szerint a sáskák és a lovasok ugyanazt a hírnökcsoportot jelentik, bár más időszakban.

Te olyan szavakon lovagolsz, amik pontos értelmét világossá teszi a Biblia egésze.

""Ha Jézus a fehér lovon ülő, akkor Jézusnak van egy olyan neve, amit rajta kívül SENKI más nem ismer."

A kérdezőnek ez a felvetése is világosan bizonyítja, hogy egy-egy szóba belekapaszkodni úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyunk más írásszövegeket, nagy hiba!

A nyilvánvaló válasz erre ki lett tárgyalva a Jelenések 2:17 fényében: a "senki"-be nyilvánvalóan NEM tartozik bele Jehova.

Egy sereg ilyenféle szójátékkal akartok bizonyítani hamis tanokat.