Keresztényeknek szabad házaságg előtt szexelni?

"Ugye nem Werner Gitt, Kent Hovind, Michael Behe, meg egyéb kreacionista bohócokra hivatkoztál burkoltan az előbb?"

25-os vagyok

Nem a kreacionistákra hivatkoztam.

Hanem a pszichiáterekre: a téveszme egy pszichiátriai kórkép, amelynek megvannak az ismérvei. A vallás sem úgy, ahogy Dawkins leírja, sem általában véve nem "téveszme".

Ettol fuggetlenul nevezheti valaki hulyeségnek, vagy hogy számára az. Csak ne igazolja azzal, hogy "téveszme", mert egy populár-tudományos konyvben azt irják.

A pszichiátria egyébként azt is bebizonyította, hogy az istenhívo emberek általában egészségesebbek, tovább élnek, boldogabbak, pozitívabbak és az élet csapásait konnyebben viselik, mint a nem-hívok.

Persze, nyilván sok kivétel van, akiket pont a vallás tett tonkre lelkileg, szerintem.

"A pszichiátria egyébként azt is bebizonyította, hogy az istenhívo emberek általában egészségesebbek, tovább"

Ezek simán nem igazak.

31-es: Igen, minden bizonnyal van, akit a vallás tönkre tud tenni, mondjuk mert állandóan bűntudatuk van, amiért nem tudják teljesen Istent szolgálni, vagy nem úgy, ahogy elvárná. Lényegében ő az első, neki kell megfelelni, Krisztusnak tetsző életet kell élni és bizony ismerek olyat, aki nagyon-nagyon szigorú magához emiatt. Olyan dolgokért hibáztatja magát, ami nekem, mint nem hívő embernek teljesen hiányzik az életemből. Vannak problémáim, de neki a valláshoz való viszonya, a különféle szabályok megszegése miatt van folyamatosan bűntudata, és minél erősebb ez az érzése, annál jobban hisz Istenben, aki ezen hibák ellenére sem veszi le róla a szemét, hanem elfogadja olyannak, amilyen. De mint mondja, a hibáknak sajnos következménye van és nem tartja magát jó hívőnek.

Na én ezért nem szeretnék keresztény lenni. Nem hiányzik nekem, hogy azon is aggódjak, mennyire vagyok jó hívő. Sajnos, attól még, hogy Isten segít és neki is meg kell felelni cserébe, ez egy ugyanolyan feladat, mint bárki másnak megfelelni a világon. És a hívők tudják, hogy hívőként nehéz, egyre nehezebb a "világi" embereknek megfelelni, de feleannyira sem számít a más emberek véleménye (inkább próbálják megtéríteni őket), mint amennyit ők érnek Isten szemében. Tehát mindig Isten az első, nem számít,hogy a 21. században az olyan dolgok, mint a házasság előtt nem szabad szeretkezni és hasonlók már rég elavultnak tekinthetők, ez van a Szentírásban, ezt kell követni.

Lehet velem van a baj, de lehet ésszerűen is hinni. Az megint más kérdés, kinek, milyen szerepet tölt be Isten az életében. Igazán, mélyen vallásos és hithű életet élő kereszténnyel nagyon kevéssel találkoztam, akivel igen, az számomra nem követendő példa. Számomra semmi,ami fanatizmusnak tekinthető. Ez is ugyanolyan függőséget okoz, mint a drog vagy bármi más. Mondjuk ezt nevezhetjük építő, konstruktív drognak, hiszen sok hívő valóban jobban, boldogabbnak érzi magát, mint akik nem hisznek. Viszont elveszítenek egy olyan képességet, ami segít nekik nyitottabbnak lenni.

Engem nagyon ki tud akasztani, mennyire erőteljesen ítélkeznek azok a személyek, akiket mélyen vallásosként ismerek. A világias életet teljes mértékben ellenzik, és magukat sokszor felsőbbrendű lénynek tekintik pusztán amiatt, mert "nem buliznak, nem isznak, nem élik ki mindenféle testi vágyukat, hanem elnyomják azokat, van önuralmuk" stb...

Lássuk be, nem mindenki alkalmas arra, hogy keresztény legyen. Viszont ítélkezni nem kell. Én nem tudok megfelelni egy keresztény elvárásainak, így csak limitált számú témáról tudunk beszélgetni. Nekem viszont szükségem van a nyitottságomra, nem tudnék nélküle élni.

#34 Nagyon jó meglátasok ezek es zömében igazak is.Illetve a Te szemszögedből teljességgel helytállóak.

Micsoda örömhír az ha Isten a megtérés után csak Stop!táblákat helyez a hívőkre.

Általában akik ezt elfogadják ,lesznek törvénykező ,szigorú ,rugalmatlan vallásos emberek.

Elveszik az evangélium lényege,nem örömhír hanem teljesítmény alapú rendszer állandó megfelelési kényszerrel.

Kialakul a helytelen szemlélet: önmagam tartom meg a cselekedeteim által saját magam abban az üdvössegben amit Krisztusban kaptunk.

Innentől veszett dolog.

Nincsen stabil üdvbizonyossag csak remény.

Az az ember aki nembiztos az üdvösségében hogy hirdetheti azt teljes odaadással?

Sehogy.

Ezért nem preferálom sőt ,tartom károsnak ezt az elterjedt részleges üdvösség tant.

Az eredeti evangelium.lényege az amit Jezus tett ertünk es nem az amit mi teszünk. Ennek a teljes megértése tud felszabadító lenni.

Számomra minden ami ettől eltér nem Biblikus.

Cselekedeteimtől függ hogy egyik napon van üdvösségem a következő napon nincsen?

Az fenenagy megváltas....

Já es a kérdésre válaszolva.

Nem nem helyes.

De ha bele is kerültél ilyen helyzetbe próbald megszentelni azt házassággal vagy abba kell hagyni.

35, 34-es vagyok és abszolút egyetértek a véleményeddel.

És van egy olyan aspektusa is a dolgoknak, hogy emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek. Szerintem nem helyénvaló a tökéletességet hajszolni, mert arra csak az Úr lehet képes. És minden egyes alkalommal bűnbánatot érezni, mert nem vagyunk tökéletesek...nem hiszem, hogy ez egy jól járható út. Elég fájdalmas lehet.

# 35 válaszával értek egyet. Az úgynevezett "érdemszerző cselekedetek" bibliai alapon nem állják meg a helyüket.

Az üdvösség a Szentírás alapján KIZÁRÓLAG KEGYELEM által van és HIT ÁLTAL.

Ahogy az ember nézőpontjából szinte megállapíthatatlan a különbség a legszorgosabb, legügyesebb, legjóravalóbb HANGYA és a leglustább, legmunkakerülőbb HANGYA között egy hangyabolyban, úgy a mi emberi erényeink is SEMMIK az Isten tökéletességéhez képest.

Ha ma kicsit "jobb" voltam mint tegnap, attól még mindig épp eléggé bűnös vagyok, hogy saját érdemeim szerint örök kárhozatot és halált érdemeljek.

Az igazi keresztény hit az én szememben a saját KICSINYSÉGÜNK felismerésével kezdődik. Olyasmi érzés mint belegondolni a világegyetem végtelenségébe, a dolgok méretébe: milyen apró HANGYA a Föld nevű bolygó a vílágűr hatalmas dimenzióihoz, vagy akár csak a naphoz mérve.

És milyen picike egy HEGY a Föld felszínén, a bolygó egészéhez mérve.

És mi még egy ilyen picike kis hegy előtt megállva is, mikor felnézünk a Himalájára, elszédülünk! Milyen kicsik vagyunk még ehhez képest is!

Erre mondja a zsoltáros:

"Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél,

azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá?

Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!"

És ha ebbe a kicsinységünkbe belegondolunk, megértjük, hogy Isten nem a mi kis p.ö.csünkkel van elfoglalva reggeltől estig, mint a plébános úr, akinek - szegénynek - ennyi öröme maradt az életben: más erényein és erénytelenségein köszörülni a nyelvét.

De Jézus Krisztus által MAGA AZ ISTEN LEHAJOLT HOZZÁNK, apró emberekhez, és azt mondta a prostituáltat megkövezni akaró képmutató farizeusoknak: AZ VESSE RÁ AZ ELSŐ KÖVET, AKI BŰN NÉLKÜL VALÓ!

És még ők sem merték megkövezni!

És azt mondta a jobbján megfeszített latornak élete utolsó pillanataiban, aki felismerte benne az Isten fiát: MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN!

Ilyen hatalmas az Isten irgalma: hit által megigazít és Krisztus áldozata révén tökéletessé tesz.

Hatalmas tévúton járnak azok a "keresztények", akik önmagukat akarják megváltani, ahelyett, hogy Krisztusra bízzák magukat!

Akik az erényeket izzadságszaggal keverik, erőlködnek, hogy EMBERKÉNT váltsák meg magukat - ahelyett, hogy a HITET fejlesztenék magukban, azaz befogadják a Szentlelket, amely majd BELÜLRŐL úgyis megigazítja őket!

Tehát nem a bűnnel kell viaskodni, amit legyőzött Krisztus, hanem Krisztust kell törekedni magadba fogadni, és ő majd belülről legyőzi a bűnt és jobb emberré tesz!

# 38 folytatva a gondolatot, válaszolok az eredeti kérdésre is:

NEM AZ A LÉNYEG, hogy most bűn-e az állapot, amiben vagy (vaskalaposan nézve bűn), hanem, hogy találd meg Krisztust, aki kivezet belőle!

Szokás mondani, hogy bűn csak egy van: a mértéktelenség. És ebben van igazság. Tehát NE MERÜLJ EL az élvezetek hajhászásában, és ha szexeltél is házasság előtt, ne degradáld le magad odáig, hogy a szexualitást hajszold, a nőket tárgyiasítsd, behelyettesíthetővé tedd, azaz HASZNÁLD, és az ösztöneid irányítsanak, mint egy állatot.

Keresd Istent a lelkedben - és keresd az igazi SZERELMET a földön, mert az Isten ajándéka.

DE: ha már szereted azt a lányt, akivel esetleg lefeküdtél, akkor EGYÜTT is megtalálhatjátok Istent, és Isten a viszonyotokat is megszenteli majd ugyanúgy, ahogy külön-külön benneteket is megszentel, és elveszejti az ó embert, hogy az új ember megszülessen bennetek!

Tehát ne fordíts hátat annak a lánynak, akit szeretsz, ő nem a bűn megtestesítője, ha házasság előtt le is feküdtél vele - hanem akár az erényes keresztény házasélet LEHETŐSÉGE is lehet a számodra!

Beszélgess vele Istenről néha, törekedj a LELKI intimitásra is vele, próbálj meg hozzá HŰSÉGES lenni, ha már lefeküdtél vele és szereted - együtt eljuthattok oda, hogy közösen tudjatok IMÁDKOZNI Istenhez, hogy szentelje meg a kapcsolatotokat!

Ádám és Éva kapcsolatát sem pap szentelte meg, hanem a mindenható Isten, közvetlenül. És ezt tartjuk AZ ELSŐ HÁZASSÁGNAK az emberiség történelmében, pedig nem pap kötötte!

Kérjétek Isten megszentelő kegyelmét a kapcsolatotokra, szeressétek egymást, fogadjátok magatokba Istent, imádkozzatok hozzá, és meg fogja erősíteni és szentelni a szerelmeteket. Ti pedig támasszátok fel magatokban az egymás iránti felelősségvállalás, az Isten előtti felvállalás igényét, és jussatok el odáig, hogy megházasodtok.

De nehogy azt higgyétek, hogy a pap megszenteli a házasságotokat! Azt pláne ne higgyétek, hogy az az egyszeri megszentelés elég!

Az csak egy rituálé, egy jelképes kifejezése valaminek, aminek sokkal mélyebben, a LÉLEKBEN kell megtörténnie, és utána újra és újra, minden nap dolgozni kell rajta! És újra és újra Isten áldását kérdni rá, megszentelni a Krisztusba vetett hit által!

Tehát én azt mondom, és ez a személyes meggyőződésem, hogy Isten szempontjából majdhogynem teljesen mindegy, hogy mint óember, te, a megtérésed előtt mit tettél, mit nem tettél, lefeküdtél-e házasságon kívül bárkivel, akár prostituált voltál-e vagy lator, nacionalista terrorista vagy vámszedő, mint egynémely tanítványok is, a Jézussal való találkozásuk előtt.

NEM EZ A FONTOS! A fontos, hogy nyisd ki a szíved Krisztusnak, és ne emberként próbáld megváltani magad, hanem engedd a lelkedbe a Megváltót, aki elvégzi ezt a "munkát" tökéletesen - amit te csak tökéletlenül tudnál úgyis elvégezni, ha megfeszülnél is!

Ne dobd el a nőt, akit szeretsz, hanem kérd Istent, hogy szentelje meg a ti viszonyotokat, szerelmeteket. Juss el akár vele együtt Krisztushoz!

És akárki akárhogy ítélkezik feletted, az téged egyszerűen NE ÉRDEKELJEN, mert azt tanította Krisztus, hogy "sokkal inkább az Istennek kell megfelelni, hogynem az embereknek!".

MAGADBA figyelj, a lelkiismereted szavára: te bűnnek érzed-e a szexualitásodat, úgy, ahogy gyakorlod? Ha hűtlen vagy, élvhajhászó, érezni fogod, hogy ez nincs rendben, hogy Isten neked is rendelt valakit, és őt kell megtaláld! És hozzá hűséges kell legyél önként, és együtt kell Istent dicsérnetek és az áldását kérnetek, és MEGKÖSZÖNNÖTÖK minden ajándékot, amit a másik által adott nektek, hogy egésszé tett a társ által, akit rendelt.

És ha befogadtátok Krisztust magatokba, a többit bízzátok rá, a Megváltó tökéletesen vált meg a bűneitektől és áldást hoz a kapcsolatotokra. És egyszer csak magatok sem értitek, hogy lehettetek olyanok, amilyenek az óember állapotában, a megtérésetek előtt voltatok.

"Szükség néktek újonnan születnetek" - mondja a Szentírás. És a Krisztus újjászül titeket. Nem az erőlködés, a pap bácsi előírásainak izzadságszagú követése, a fogcsikorgatva erőltetett, folyton kudarcba fulladó próbálkozás, hogy ma "legyek jó", tartsak be minden szabályt. Nem. A magam átengedése a Krisztusnak!

Ahogy Pál írja: "Nem élek többé én, hanem él bennem a Krisztus!" - és Krisztus belülről javít meg, igazít meg, vigasztal meg és szentel meg.

Ha fele annyira törekednénk a Krisztushoz való megtérés tökéletességére mint a megfelelő viselkedés tökéletességére, százszor előrébb lennénk, viselkedésben is!

Amíg magadat akarod megváltani, addig kudarcra vagy ítélve. Egyszerűen nincsen, ahogy sikerüljön. Ha a Megváltót magadba fogadni törekszel, Ő elvégzi ezt a lehetetlennek tűnő munkát helyetted is!

"Az én igám édes, és az én terhem könnyű!" - mondja az Evangélium. Igen ám, de csak HITTEL könnyű, úgy, ha Krisztus viszi veled és helyetted is a keresztet!

Ha te próbálod cipelni, a gerinced is ketté törheted, összeroskadsz alatta, nem fog menni! Elbuksz folyton, amitől öngyűlölő leszel, és az öngyűlöletet azzal próbálod oldani, hogy mások szemében keresed a szálkát, hátha nagyobb mint a gerenda a te szemedben! És elkezdesz te is ítélkezni, megkeseredve, mutogatni a másikra, hogy az még bűnösebb (titkon azt remélve, hátha az ő bűne kitakarja a tiedet, s nem látszik majd az Isten előtt sem, milyen gyarló gondolatok háborgatnak).

És farizeussá válsz, elkezded fitogtatni a hiteded, mutogatni, hogy "oké, hogy én is bűnös vagyok, de látjátok, milyen nagy keresztény vagyok?!", és képmutató leszel.

Egy szóval: beletekeredsz abba a szörnyű spirálba, amibe az öngyűlölő, és ezért gyűlölködő keresztények belevezetik saját magukat, hogy végül keserű és ítélkező emberként, az egyházhoz egyre közelebb, de Istentől egyre távolabb végezzék.

Mert valójában az embereknek akarnak megfelelni, nem Istennek. Az emberek ítéletétől félnek, nem az Istenétől.

Én ha most nagy kereszténynek mutatom magam, és kiderül, hogy bűnös vagyok, akkor a másik biztos azt gondolja, hogy nem is tértem meg, nincs is bennem Szentlélek! Hát titkoljuk el gyorsan, hogy bűnös gondolataink támadtak! Isten előtt persze nem lehet eltitkolni, de FELEJTSÜK EL ISTENT most, vele majd megoldjuk valahogy, de először is titkoljuk el a másik keresztény előtt, nehogy megítéljen!

Igen ám, de kínoz a lelkiismeret. Mivel nyugtassam meg magam? Hát persze! A más bűnével! Gyötörnek a bűnös ösztöneim, vágyaim, a test kívánalmai. Sebaj, a másik még csak meg sincs házasodva! A harmadik csalja a feleségét! A negyedik homoszexuális! Az ötödik prostituálthoz jár! A hatodik két nővel szereti!

Hát ezeknél csak jobb vagyok, nem? Foglalkozzunk inkább ezeknek a bűnével! Ugye, máris erényesebbnek tűnök én! Ugye mekkora szálkák vannak ezeknek a szemeiben! Mi az a kis gerenda az én szememben?!

Ni, mit cselekszik a másik! Én legalább csak gondolattal és mulasztással bűnözök, csak jobb vagyok nála, ugye?

És így altatják el a saját lelkiismeretüket, így hitetik el magukkal, hogy érdemeik vannak Isten előtt, míg a másik érdemtelen! Így kezdenek ítélkezni és vonnak ezáltal magukra ítéletet ("Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"), így válnak képmutatóvá nagyon jól "indult" keresztények.

És a végén - mert néha "utolsókból lesznek az elsők" - megdöbbenve veszik észre, hogy a lator, aki rossz volt, kicsapongó volt, bűnben fetrengett, Krisztussal van a paradicsomban, mert megalázta magát, mert elfogadta, hogy nem tudja magát megváltani, mert szembenézett a menthetetlen bűnösségével és beengedte a lelkébe a SZABADÍTÓT. Krisztus pedig egyetlen perc alatt megszabadította!

És keserűen látja a sok megkeseredett, tévútra siklott ön-megváltó keresztény a k.u..rvát az Isten országában, akit nemrég még meg akartak kövezni a farizeusok, de Jézus megmentette, és ő beengedte a szívébe a Szabadítót!

És az ál-erényes keresztény ezt lehet, hogy kívülről kell majd nézze, a farizeussal osztozva a kárhozatban.

És felháborodik, mint a "jó gyerek", aki az atyja mellett maradt, látva, hogy az Atya VISSZAFOGADJA A TÉKOZLÓ FIÚT.

Hát hogy tehet ilyet?! Hát nem én ültem itt mellette végig?! Hát nem én követtem a hülye szabályait, míg a másik élte világát, nőzött, bulizott, fajtalankodott????

Hát nem én vagyok a jó gyerek, az eminens, apuci kedvence????

Hát nem te vagy! Mert míg te egyre üresebb lélekkel követtél valamiféle szabályokat, azt is elfelejtve, hogy miért teszed, míg te "birtokon belül" érezted magad, valójában folyamatosan távolodtál. Észre sem vetted, s kinőtt lassan-lassan egy GERENDA a szemedben, de te még mindig a mások szálkáival foglalkoztál! Ültél, azt hitted, hogy Isten mellett, de egyre inkább az embereknek kezdtél megfelelni, és nem vetted észre, hogy már nem Isten van ott, csak egy templom, az egyház, a másik hívő, az oltár. Végül maga a Sátán volt már, akit Istennek hittél, a jó fiú tudatoddal!

És míg te távolodtál Istentől, a tékozló fiú talán már vissza is fordult! Észre sem vetted, hogy távolodsz, és sejtelmed sem volt róla, hogy ő már KÖZELEDIK! Megszokásból ítélkeztél rajta tovább, még nagyobb ítéletet vonva magadra a saját bűneidért, amikből magadat próbáltad megmenteni!

És egyszer csak ott állsz döbbenten, amikor azt látod, hogy a Jó Pásztor megkeresi az egyetlen eltévedt bárányt! És hisztizel: miért keresi meg???? Miért nem hagyja veszni?! Miért ő a fontos neki, miért nem én, aki jó gyerek voltam???? - és ezzel még az irigység és féltékenység bűnét is a nyakadba veszed!

S legvégül nem érted, hogy kerültél te a hitevesztettség poklába, és Jézus mellett mit keres a k..u.rva meg a lator, helyetted?!

Hát csak annyi történt, hogy szem elől tévesztetted a LÉNYEGET, és a Megváltót zártad ki a szívedből, hogy magadat megpróbáld megváltani. Hogy az erényességre törekedtél, méghozzá hiú módon, fitogtatva mások előtt, ahelyett, hogy a HITRE és Krisztus befogadására törekedtél volna, aki maga a tökéletes erény, és belülről váltott volna meg, ha engeded!

A lator pedig beengedte! A prostituált beengedte! A tékozló fiú visszatért hozzá! És az eltévedt bárányt Ő maga kereste meg!

Szóval jobb neked, ha a Megváltóra bízod magad, az emberek helyett, és Istennek akarsz megfelelni. Ezt a kérdést is NEKI tedd fel, ne nekünk, és ne nyugtasson meg senki ember válasza, az enyém se!

Az Istent keresd, és ő válaszol a kérdéseidre!