Hogy kérjem meg, hogy ne sértődjön meg? (anyós-meny)

Kezdem azzal, hogy nincs semmi bajom a menyemmel. Külön élnek, nem szólok bele az életükbe, szívesen segítek ha kérik a segítségemet.. Nincs is köztünk vita, mert nem adunk rá okot.

De mégis egyszerűen a falra mászok amikor anyukázik nekem..

Már az első nap amikor a fiam bemutatta, én, és a férjem is mondtuk neki, hogy nyugodtan tegezzen minket, végül is 43 évesen nem vagyok én öreglány.

A véleményem az, hogy lehet tisztelni, becsülni a másikat akkor is ha tegeződünk. Így is volt 2 évig, majd összeházasodtak. Na azóta ha jönnek, vagy mi megyünk, mindig így szólít

- anyuka drága!...

A plafonra mászok ettől..

Már többször megkértem, hogy maradjunk a neveknél ahogy eddig is voltunk. Elmondtam neki, hogy engem nagyon zavar ha anyukázik, végül is van egy nagyon édes anyukája (tényleg aranyos) inkább őt illeti a becézés.

Megígérte, hogy nem fog így szólítani.. de a következő találkánál ugyanúgy anyuka drága vagyok..

Már kértem viccesen, kedvesen, már kértem a fiamat is hogy beszéljen vele, mert olyan öregítőnek érzem ezt a megszólítást..

Megkérdeztem nem is olyan régen, hogy miért így hív, miért nem úgy ahogy éveken át hívott?? De nem tudott választ adni rá.. Már mondtam neki is hogy úgy érzem ezzel vénasszonynak tart, de semmi... Mintha falnak beszélnék..

Mégis mit mondjak vagy tegyek, hogy végre leszokjon az "anyuka drága" megszólításról??

Tudom nem nagy dolog, de már olyan szinten ingerel, hogyha meghallom, tombolnék...