Őszinteség = Kegyetlenség?

Emberfüggő a dolog. Valaki az ajnározást, hízelgést, és kellemes hazugságokat igényli, - ha velük vagy őszinte, azt nem szeretik.

Vannak olyanok is, akiknek pedig ezekből van elegük. Én biztos ilyen vagyok, de nem ismerek túl sok hasonló beállítottságú embert. Szeretem, ha valaki őszinte, és nem köntörfalaz, magát sem áltatja, de engem sem.

Hát ez helyzet illetve ember -függő! De nagyon nehéz dolog!

Például ha állásinterjún vagyok vagy hazudok vagy féligazságokat mondok mert ha az igazat mondanám valószínűleg nem vennének fel. (Volt olyan munkahelyem ahol nem fizettek ki,behajtók mentek a pénzért - egy leendő főnök nem szívesen alkalmazna egy ilyen embert...)

Aztán ott a leendő anyósom. Egyszer nagyon faggatott hogy tetszene-e nekem ha majd összeköltözne velem és a párommal..nem akartam semmit se mondani..de addig addig nyaggatott míg végül elmondtam az igazat,6 hónapig nem szólt hozzám! Rájöttem hogy vele sem lehetek őszinte!

Valamint nekem sem esik jól a túlzott,már már bántó őszinteség..pl mikor még ducibb voltam keresztanyám és apám rengetegszer mondta hogy kövér vagyok,dagadt vagyok,csúnya vagyok,eléggé fájó tud ám ez lenni!

Párommal őszinte vagyok,de mivel már okultam belőle hogy az őszinteség mennyire bántó tud lenni,úgymond "tortába csomagolom",úgy értem hogy nagyon nagyon kedvesen mondom meg amit gondolok...

29/l