Az őszinteség barátságba kerül. Hallgatnom kellett volna erről?
volt egy barátnőm (7 éve ismerjük egymást).
22 éves,Tokio Hotelt hallgat, és mindig otthon ül. Soha nem ment el velem és a másik barátnőnkkel bulizni, de még csak kávézni sem. Úgy sem, mikor én hívtam volna meg mindkettőjünket.Nem iszik, nem cigizik(ezzel semmi bajom, tiszteletben is tartom, de enélkül is jól érezheti magát valaki buliban). Ő mindig erre fogta hogy nem jön el velünk este, még úgy sem, ha csak leültünk egy padhoz, és beszélgettünk. Sosem erőltettünk rá semmit.
Soha nem volt barátja, nem nagyon ad magára(nem mondtam, de néha éreztem, hogy büdös, arca, szemöldöke is ápolatlan). De mindig mondta, milyen fiúról álmodik(tökéletes minden téren). próbálkozott nála két, hát nem olyan tökéletes srác, de elhajtotta őket(pedig az egyik sokkal helyesebb is volt, mint ő lányban).
Megbeszéltük egyik nap, hogy hárman találkozunk. Én és a másik barátnőm előtte nap viszont sokat ittunk, és rosszul voltunk, nem tudtunk jönni. Ezen vérig sértődött. Elnézést kértem, olyat írt hogy a kutya az ember legjobb barátja, és neki miért nem a kutya a legjobb barátja. erre írtam, hogy akkor vegyen egy kutyát. meg hogy mi mindig hívtuk, és sose jött, de egyszer tettük meg vele, és akkor vérig sértődik. és hogy unom már ezeket a műsorokat, hogy ha ki is megy, csak egy utcában hajlandó menni. és hogy nem ért meg minket, mert sok dolgot emiatt nem élt át, amit mi és mások igen. pl. nem tudja milyen becsípni, meg milyen szexelni. erre olyanokat üzengetett nekem, milyen k. vagyok, és hogy igyam csak sz.rrá magam minden buliban, meg mindenkivel ****. holott eddig 2 hosszútávú kapcsolatom volt, és sosem szeretkeznék mással, csak azzal, akivel járok, és szeretjük egymást.
Hallgatnom kellett volna arról mit gondolok? Nem kellett volna elmondanom, hogy szerintem így sose lesz senkije, ha folyton otthon ül? Nem tudom egyszerűen felfogni, miért jobb neki az, ha továbbra is hazudik magának, hogy ez így jó, minden közeledést elutasít, de kesereg, hogy nincs senkije... bárki, akinek meg van, az r.banc, ugye-.-
Tényleg ennyit ért volna a barátság?
én is kiálltam volna magamért.teljesen igazad van.
kérdésem,hogy ez most mégis mien barátság?sosem találkoztok,havonta egyszer,akkor is neki hamar mennie kell?
és mindig én mentem hozzá, ő sosem jött...pedig hívtuk, én is, másik barátnőm is.
az volt az indok, hogy á, mi biztos sosem vagyunk otthon...kérdem én, telefon, internet akkor mire való? mert neki is van mindkettő...
sokat voltam nála, próbáltunk rájönni, mert nekünk számított...
de csak semmitmondó válaszokat kaptunk. ha buszozni kellett volna kicsit, áhh ő nem, ő rosszul van a buszon (csak akkor minek volt bérlete, ezt sem tudom, kamuszaga volt a dolognak -.-) ...ha bulizni hívtuk, akkor ugye jött a duma, hogy mi iszunk, ő nem, ezért rosszul érzi majd magát (ja, iszunk egy korsó sört, aztán az nagyon látszik). meg hogy nem szereti a tömeget( csak úgy is hívtuk, hogy ilyen pados estére, hogy leültünk valahova beszélgetni. ott aztán nem volt tömeg).
így belefáradtunk lassan, és nem hívtuk...erre mindig sértődött, ha valahonnan megtudta, hogy mi ketten azért buliztunk (miatta csak nem maradunk azért otthon) meg ugye azon jobban besérült, hogy ittunk, azért nem mentünk el a találkozóra, mint azon a tényen, hogy nem mentünk el.
figyelj, nekem az egyik legjobb barátnőm ilyen...
nem csinál SEMMIT, egész nap otthon ül, nem jár el hétvégén, nem ismerkedik pasikkal aki pasival volt buliban azt mindig én szereztem neki... soha nicsn kedve semmihez de nyafog hogy jajj neki sose lesz pasija... igazából én már belefáradtam és leszarom. csak ugyanúgy kapom a kritikát hogy én miért megyek el hétvégén inni és hogy megint milyen pasikkal voltam... na mindegy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!