Hogyan kell érteni azt, hogy nem egy-egy vallásos csoport őszinte követőjének kell lenni, hanem ezeken (bármelyiken) belül Krisztus követőjének?
válasza:Nos, ezért érdemes választani olyan közösséget, csoportot, gyülekezetetet, ahol a bibliát követik :)
Egyébiránt igazad van sok esetben, de akik olyan helyre járnak, ahol a bibliai igazságokat nem töltik be, elég gyér az igeismeret, nem olvasottak az emberek, hanem elhisznek mindent amit prédikálnak, így viszont nem tudják összehasonlítani a bibliával, hogy mennyire igaz, vagy sem.
Krisztus követése azért fontosabb, mint bármely felekezet...pontosabban onnantól kezd érdekessé lenni, ha netalán talán az a közösség egy idő után letér a helyes útról.
Ekkor kell inkább Istenre hallgatni és nem emberekre. :)
Szükség esetén ki kell lépni onnan -úgy hiszem.
válasza:Köszi az eddigi válaszokat.
Lehet, hogy félreérthető voltam, bocsi.
A kérdésem pontosabban arról szólt, miszerint hogyan lehet "minden" vallásból üdvözülni, ahogyan ezt ma sokan gondolják? Erre hallottam már olyan választ, hogy nem a vallásokhoz kell hűnek és őszintének lenni, hanem Krisztushoz - bármelyik egyházhoz is tartozunk.
Igen ám, de akkor mi van azzal a ténnyel, hogy minden egyháznak megvan a sajátságos teológiája és viselkedésmódja, mely erre a tanításra épül és aki ezek tagja, az jó esetben törvényszerűen ezen eszmék őszinte híve és gyakorlója, vagy rosszabb esetben csak opportunista, szolgai végrehajtója, esetleg figyelmen kívül hagyója.
Ha valaki egy, Krisztus tanításaitól messze elrugaszkodott egyház tagja (sok van ilyen), akkor ki az, akinek valami oknál fogva felnyílik a szeme és annak tagjaként, de nem az adott csoport tanítását követve éli életét? Ez, ha megtörténik, akkor képmutatás, hiszen az illetőnek ki kellene belőle mennie, ezt mondja a Biblia.
Hiszen "rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat".
Tehát honnan tudjuk, hogy ez így helyes? Mert Bibliai bizonyítékokról még nem hallottam.
válasza:Köszi a választ!
Természetesen én sem arra gondoltam, hogy egy szervezetbe kell vetni a bizalmat - a szó szoros értelmében semmiképpen. De az is igaz, hogy maga Jézus mondja, miszerint arról lehet majd felismerni a követőit, ha szeret van közöttük.
Tehát kell lennie (mint ahogy az első században is volt) egy külön létező igaz vallásnak és ez egyáltalán nem természetellenes, vagy megbotránkoztató gondolat. Hiszen különben hogyan gyakorolhatnák EGYMÁSSAL a hívek a szeretetet. Hogyan lehetne köztük kimutatható, felismerhető szeretet, ha mindenki össze-vissza, szerte-széjjel kóborolna a vallásos zűrzavar világában?
Miért mondom azt, hogy az első sz.-ban biztosan létezett egy különálló igaz vallás? Mert evidens, hogy sok keresztény tanítványnak is meg kellett változtatnia a hitnézetét, a vallását - maga Pál is ezt tette. Miért? Mert akkor is volt sok hazug tanítás a vallásos világban Istenről és ezen csoportokat el kellett hagyni azoknak, akik Isten igazságában akartak élni!
Ma talán más a helyzet? Attól tán, mert a sok ezer felekezet "kereszténynek" vallja magát, feltétlenül Istennek tetsző úton jár?
válasza:Názáreti Jézus, aki elismerte isteni kilétét és tanításával, életével és tetteivel az Isten Krisztusát hozta kifejezésre, feladatának tekintette az emberek (ön-)tudatát felemelni, hogy azok is, úgy mint Ő isteni kilétükre ébredjenek és kifejezésre hozzák a Krisztust bennük. Ez a feladata a vallásoknak is.
A Krisztus nem Názáreti Jézus kizárólagos előjoga. A Krisztus minden emberben jelen van, mint az ember isteni kiléte, az Isten egyszülött Fia, Leánya az ÉN VAGYOK minden emberben. Ez az isteni kilétünk a Krisztus bennünk a “tenyerén hordoz bennünket”, nagyon előzékeny velünk szemben, tiszteletben tartja leghalványabb szándékunkat, gondolatainkat, érzelmeinket és csak akkor lép közbe ha hajlandók vagyunk elfogadni segítségét. Olykor megdorgál bennünket, máskor tanácsot, információt ad vagy nagy veszélyben megvéd bennünket. Minden helyes belátás, minden jó ötlet általa éri el éber tudatunkat.
Szerintem ezt az Isten Krisztusát kell követnünk Őrá kell hallgatnunk, függetlenül attól melyik vallás vagy felekezet híve vagyunk. Igénybe vehetjük a vallások segítségét, tanítását addig, ameddig azok tudatunkat építik, tökéletesítik, de egykor eljön az idő, mikor arra ébredünk hogy kinőttünk belőle mint egy gyerek a ruháiból, a ruhák szorulni kezdenek, a vallások, felekezetek rabsággá, börtönné válnak.
Valójában ez emberei okoskodás, filozófia. Miből gondolom?
Abból, hogy te sem hoztál fel egyetlen bizonyítékot sem a Bibliából az elméleted alátámasztására. Az nem létezik, hogy ha amit írsz igaz, akkor ne lenne a Szentírásban erre a fontos kérdésre példa, vagy tanítás.
Van is! Csak az éppen az ellenkezőjét erősíti, mint amit mondasz. És ezért van az, hogy egyikőtök sem képes onnan bizonyítani. Nekünk tudniillik Jézus és az első sz.-i tanítványok világos például szolgáltak a tekintetben, hogy mi a helyes és követendő, mi nem az és mi elítélendő.
Az a vallásos zűrzavar, ami a magát "kereszténynek" tartó világban van, nem Isten szándéka, hanem az ember műve - nyilvánvalóan Sátáni közreműködéssel.
Ha egyszer a biblia egyértelműen elítéli a szakadásokat és mindenféle elhajlást az igazságtól, akkor hogyan védheti bárki is a mai zavaros és ellentmondó vallásos világot, mint olyan terepet, amelyben bárhol lehet "igaz hívő" valaki???
Ki szerint igaz az ilyen hívő? Az emberek szerint, vagy Isten elvárásai szerint?
Ha Istennek egy konkrét igazsága van, akkor hogyan lehet elfogadható ez ezerféle változatban, különböző egyházak előadásában.
A vallásos igazság nem egy színi előadás, amit ahány rendező, annyiféleképpen lehet előadni. Akik így tekintik, azok nem az egyedüli igazságot keresik, sőt alapvetően elutasítják azt. Sőt, azt terjesztik, hogy nem is érdemes keresni, mert nincs is vagy nem fontos, hiszen mindegy milyen valláshoz tartozol.
A véres ellentétek az egyházak között nem csupán a kizárólagosság miatt robbannak ki, hanem ehhez kell még valami: ez a hazug tanítás, a hamis vallásos eszme! Önmagában a magár kizárólagosnak tartó egyház nem jár rossz úton, csak akkor tér le arról, ha hazugsággal párosul.
Az első és egyetlen keresztény egyház hívei az első sz.-ban is kizárólagosak voltak, hiszen miért változtattak volna a tagjai a vallásos csoportjukon, ha mindegy lett volna, hogy milyen csoport tagjai?! Ennek ellenére az első századok Krisztus-követőit mégsem vádolhatja senki, hogy erőszakosak és szélsőségesek lettek volna. Persze, a kórtársaik akkor is ilyen és még ettől is durvább vádakkal illették őket, de jól tudjuk, hogy nem olyanok voltak.
A későbbi hitehagyott kereszténységet most hagyjuk...
A Biblia alapján pedig egyértelműen kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem mindegy a vallásos hovatartozás, hiszen a Bibliaírók is vallásos csoportot változtattak - és ezt meg kellet tenni mindenkinek, akinek nem volt összhangban a hite és a cselekedete az isteni alapelvekkel. Ez a választás pedig NEM PUSZTÁN ÍZLÉS KÉRDÉSE volt sok különböző tanítás között, hanem a valódi egység volt a mérce.
Így van vagy nem?
válasza:Hogy a válazsra választ kapj ,kell egy kis Biblia ismeret.
Jézus maga mondta,hogy az utolsó időkben sok hamistanítás lessz.és sok áll próféta,akik elferdítik az igazságot,hamis evangéliumot hírdetnek,és becsapják az embereket.
Minden evangéliumi gyülekezetben vannak problémák,tanítási viták,sokszor nem lényeges dolgokrol.A fő dolkgokban eggyetkell érteni,mint :Jézus Isten volta,egyedül hit által van az üdvösség Isten ajándéka.
Semijen egyház,vagy csoport nem üdvözít,és csak rész szerint van meg az ismeret.Tudni kellene nagy vonalakban hogy mia tanítása egy gyülekezetnek és megvizsgálni hogy a Bibliában úgy van e ahogy mondják.Sajnos keves olvassák a Bibliát,és még kevesebben értelmezik helyesen,mivel nincs tánpontjuk.Ezért van sok bibliai segédkönyv forgalomban,vagyis mindennek utána lehet nézni.
válasza:Kérdés: Miért van olyan sok keresztyén felekezet?
Válasz: E kérdés megválaszolásához mindenekelőtt különbséget kell tennünk a Krisztus testéhez tartozó felekezetek, valamint a nem keresztyén szekták és hamis vallások között. Keresztyén felekezetek például a presbiteriánusok vagy az evangélikusok. A mormonok és Jehova tanúi ezzel szemben a szekták (magukat keresztyénnek nevező, de a keresztyén hit egy vagy több alapvető tanítását tagadó csoportok) közé sorolandók, az iszlám vagy a buddhizmus pedig teljes egészében különálló vallást alkotnak.
A keresztyén egyház felekezetekre szakadása a protestáns reformáció idejére, a Kr. u. XVI. századra vezethető vissza, és a Római Katolikus egyház „megreformálására” irányult. Ebből jött létre a protestantizmus négy fő ága: a lutheránus (evangélikus), a református, az anabaptista és az anglikán egyház. Az évszázadok folyamán azután e négy fő csoportból további felekezetek váltak ki.
A lutheránus (evangélikus) felekezet Luther Mártonról kapta a nevét és az ő tanításaira épült. A metodisták neve onnan ered, hogy alapítójuk, John Wesley gyakran javasolt különböző módszereket (metódusokat) a szellemi növekedés elérése érdekében. A presbiteriánusokat az egyházvezetésről alkotott nézetük és a „vén” vagy „presbiter” kifejezés görög megfelelője, a preszbüterosz alapján nevezték el. A baptistákat azért hívják így, mert nagy hangsúlyt fektettek a bemerítésre (a „bemeríteni” görög megfelelője a baptidzó). Az egyes felekezetek tanításai és a hangsúlyok valamelyest eltérnek egymástól. E különbözőségek érinthetik például a bemerítési/keresztelési formát; azt, hogy bárki vehet-e úrvacsorát, vagy csak azok, akiknek a bizonyságtételét a gyülekezeti vezetők is meg tudják erősíteni; hogy Isten szuverenitását vagy a szabad akaratot hangsúlyozzák-e az üdvösség kérdésében; az Izrael és az egyház jövőjéről alkotott elképzeléseket; hogy a nyomorúság korszakát megelőző vagy azt követő elragadtatásban hisznek-e; hogy vallják-e a „jelként adatott” ajándékok működését a modern korban is, és így tovább. E különbségek sohasem Jézus Krisztus úr és megváltó voltát érintik, hanem istenfélő, de nem tévedhetetlen emberek őszinte véleménykülönbségéből erednek, akik legjobb lelkiismeretük és igeértelmezésük alapján igyekeznek dicsőséget szerezni Istennek és megőrizni a tanítás tisztaságát.
Napjainkban sok különböző felekezet létezik. A fenti fő felekezetekből számtalan új egyház jött létre, például pünkösdiek, nazarénusok, szabadkeresztyének, független gyülekezetek, és még sorolhatnánk. Olykor kisebb tanításbeli különbségekkel is találkozunk, a felekezetek többsége azonban pusztán az istentiszteleti forma terén mutat eltéréseket, és ki-ki a maga ízlése alapján választhatja egyiket vagy a másikat. Félreértés ne essék: a keresztyén hívőknek egyféleképpen kell gondolkozniuk a keresztyénség alaptanításairól, ezeken túlmenően és az istentiszteleti forma alakítása tekintetében azonban igen széles mozgástér áll a rendelkezésünkre. Ennek köszönhető a keresztyénség „sokféle íze”. Az ugandai presbiteriánus gyülekezet dicsőítési stílusa valószínűleg sokban eltér a colorádói presbiteriánusok istentiszteleti szokásaitól, de hitelveik lényegében véve azonosak. A sokszínűség jó, az egység hiánya azonban nem az. Amikor két gyülekezet nem ért egyet a hitelvek tekintetében, az Ige alapján folytatott vitára és párbeszédre van szükség. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” – olvassuk a Példabeszédek 27:17-ben, s ez mindenkinek a javára válik. Ha a két gyülekezet stílus és forma tekintetében különböző, jól teszik, ha továbbra is két külön közösségként működnek, ám ez az elkülönülés nem mentesíti a keresztyéneket azon kötelességük alól, hogy szeressék egymást (1 János 4:11–12) és végső soron egyek legyenek Krisztusban (János 17:21–22).
Kedves 45%-os válaszoló! Örülök, hogy kifejtetted az álláspontodat, de nem ért meglepetés, hiszen az érveid jól ismerem.
"Jézus maga mondta,hogy az utolsó időkben sok hamistanítás lessz.és sok áll próféta,akik elferdítik az igazságot..."
Látod, ez a lényeg! Ez egy alapvető igazsága a Bibliának, Jézusnak, az apostoloknak. De már itt az elején megtörténik az első nagy logikai bakugrásod, hiszen elismered a tényt, hogy Jézus és a Tanítványai - sőt a teljes Biblia is - elítéli a szakadásra való törekvést, az egyetlen létező igazságtól való eltérést (vagy nem hiszed, hogy az igazság egy és oszthatatlan?!), mégis azonnal folytatod azzal, hogy helyesnek állítod be a sok-sok, egymásnak ellentmondó, magát "kereszténynek" beállító csoport létezését. Pedig már a létezésük sem bibliai.
Most akkor tisztázzuk: ha egyszer a Biblia egyértelműen kedvezőtlen színben tünteti fel a megosztottságot, és az egységet ismeri el mércének, akkor nem ebből az alapállásból kellene kiindulni?
Jézus és a Bibliaírók valóban azt mondták, hogy az utolsó időkben sok hamis tanítás fog megjelenni, de ez szerinted azt jelenti, hogy egyúttal több különböző, egymásnak ugyan ellentmondó, de mégis az "igazságot" tanító felekezet is létezik, melyek bármelyikéből üdvösséget lehet nyerni?
Hogy "részigazság" van csak minden csoportban? Szét van osztva az igazság a csoportok között?
Akkor ezt is tisztázzuk: Isten EGYETLEN(!) földi szervezetét tökéletlen emberek alkották az ókorban is és most is, tehát elmondhatjuk, hogy "rész szerint van meg benne" az igazság ismerete, ahogy a Biblia fogalmaz, mivel emberként nem vagyunk mindentudók (egyébként a teljesség felé halad - ezt is mondja az Írás). Másrészről pedig tudjuk, hogy ez a vallási zűrzavar, ami a sok ezer magát kereszténynek tartó csoport nyomán kialakult, nem Isten szándéka szerinti. Ő a teljes világnézeti egységet fogadja csak el.
Akkor hogyan állíthatjuk, hogy ezen seregnyi csoport között szét van osztva az igazság, mindegyik éppen eleget birtokol belőle a megmentéshez? Eleve nem Bibliai a létük!
Alapvetőlen nem biblikus, rossz alapokra helyezett illúziót vázoltál fel a második válaszod második felében. Nem ez a valóság. Tömören ennyi. Kicsit kibontva a következőt lehet mondani:
"Az egyes felekezetek tanításai és a hangsúlyok valamelyest eltérnek egymástól."
Nagyon finoman fogalmaztál. Ezen eltérések a kereszténység évszázadai során bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy megosztottságukban - és a hamis tanaik miatt(!) - szörnyű bűnöket kövessenek el egymás és mások ellen szerte a lakott földön!!! Ez a jelenben éppúgy folytatódik.
"E különbségek sohasem Jézus Krisztus úr és megváltó voltát érintik, hanem istenfélő, de nem tévedhetetlen emberek őszinte véleménykülönbségéből erednek..."
Ezen egyházak a saját "igazságaik" alapján értelmezik Krisztus természetét, ez is részét képezi a hamis tanaiknak, melyekkel 1. nem lehetnek sohasem egységesek, 2. nem lesz valódi béke a soraikban és csoportjaik között.
Tehát valódi ereje ennek az "egységnek" azért nincs, mert hamis tanokra alapoz. A második válaszod elején lévő sajátos kategorizálás is éppen ezért nem mérvadó, hiszen hamis tanokra építi légvárát. Ilyen többek között az az Írásellenes állítás, hogy az a keresztény, aki hisz a háromságban. A "keresztény" kifejezés "Krisztusit", Krisztus-követőt jelent, de semmiképpen sem egy, főleg a 3-ik - 4-ik században fokozatosan beszivárgó, pogány gyökerekkel rendelkező filozófiában való hitet.
De ez egyébként is rossz megközelítése a témának már megint. Valójában nem azt kell elemezgetni, hogy ezen zűrzavarban mekkora és milyen típusú eltérések vannak a csoportok között, hanem azt kellene alaposan bevizsgálni, hogy milyen eltérések vannak a Biblia és minden más vallásforma között.
Azon túl, hogy sokkal egyszerűbb a dolgunk, csak ez a vizsgálat garantálja azt, hogy megleljük az igazságot. Az igazságot arról, hogy a sok, megosztott csoport mind rendelkezik-e a megmentés eszközével, vagy csak egyetlen igaz egyház létezhet, mely jellegéből adódóan nagyon eltérő az összes többitől és a Biblia igaz tanait követi, emberi filozófiák helyett. (Emlékezz Jézus mit mondott azokról, akik a saját emberi elképzelésüket többre tartották, mint az isteni igazságot.)
"Félreértés ne essék: a keresztyén hívőknek egyféleképpen kell gondolkozniuk a keresztyénség alaptanításairól..."
Pedig nagy itt a félreértés, nem is hiszed mekkora! Mik is az alaptanítások? Tán az, hogy Jézus a Mindenható Isten a háromság mítosza szerint? Vagy a lélek halhatatlanságának az újplatonista filozófiája? Netán az erre szorosan épülő tüzes pokol, mint az örök büntetés helye vagy állapota?
Nos, elmondhatom neked, az ezen hamis dogmákban hívő egyházak az úgynevezett kereszténység többségét alkotják, de még ezekben az általad "alaptanoknak" nevezett mesékben is igen jelentős eltérések vannak közöttük. Milyen értékű "egység" származik ebből? A "kereszténység" történelme és jelene elég bizonyíték?
"... ám ez az elkülönülés nem mentesíti a keresztyéneket azon kötelességük alól, hogy szeressék egymást (1 János 4:11–12) és végső soron egyek legyenek Krisztusban (János 17:21–22)."
Milyen "elkülönülésről" beszélsz akkor végső soron? Hol van a Bibliai példa? Miért van az, hogy ettől a hamis emberi tanítástól eltérően, a Biblia semmiféle egységet bontó törekvést nem helyesel?
De jól tudod, hogy a mondatod második fele sem igaz erre az ún. "keresztény" világra - akkor miről beszélünk?
Miért van az, hogy azok, akik a fent felsorolt hamis tanoktól tartózkodnak, vagyis nem vallják a kereszténység (nem a Biblia!) elengedhetetlenül fontosnak hitt "alaptanait", mégis sikeresen betöltik "Krisztus törvényét" és meg tudják teremni a "jó gyümölcsöket"??!
Ellenben azok, akik a másik oldal túlnyomó többségét kiteszik és vallják a szerintük nélkülözhetetlen tanokat, általánosan nem tudják megteremni ezeket a gyümölcsöket. Sőt, szégyent hoztak már hosszú ideje a Bibliára és annak Istenére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!