A férfiak vagy a nők az okosabbak? Miért gondolják a nők magukat okosabbnak és ha nem az övéké a vezető szerep egy családban miért ők hordják a kalapot?

Azért a történelemhez azt ne felejtsük el, hogy a nőket nagyon sokáig elnyomták, és pl. sokáig nemhogy tanulni nem tanulhattak, de bizonyos korokban emberszámba se vették igazán. Pl. az ókori görög színházban csak férfiak játszhattak, és a közönség között se lehettek nők.

Édeskisdrága bogaram!!!

Azóta mennyi itő telt el?! Azóta valamit mutathatott volna a "gyengébb" nem!!! Mutass valakit az elmult 15-20 évből! Na ugye senki!!! 100 év mulva azt mondod, hogy mennyi for volt... Na, ez a kiábránditó a Nőkben: megmagyarázzák hogy a hóember nem olvad, csak izzad!!!

A 20. században kezdték a nők kivívni, hogy őket is egyenrangú társként kezelje a társadalom, és ne valami alsóbbrendű csoportnak, akiknek csak a házimunka, meg a gyereknevelés a feladatuk. Van olyan ország, ahol még mai napig is harcolnak ezekért, nem is tudom, kivívták-e már a szavazati jogot, vagy még nem, nem követem a híreket, de ez már a 21. század, és még mindig nem valósult meg, hogy a nőket egyenrangú emberekként tekintsék.

Én szakmámban helyt tudok állni, tanulmányaimmal jól haladok, miért vágtam bele az informatikába? Mert érdekel, és mert ez tetszett, és már 4 évesen is hamarabb tudtam apám munkahelyi (egér és grafikus képernyő nélküli) számítógépét kezelni - röpke pár alkalom alatt - mint ő (pedig neki a munkájához tartozott). Mégis, ha jelentkezem állásra, 90%, hogy férfit vesznek fel, és nem engem, pedig én is értek hozzá, ugyanazt tanultam, ugyanazt tudom. Miért?

Ugyanakkor imádok főzni, és elvégezni az itthoni női feladatokat, tudok a párommal igazi szerető nőként viselkedni, tudok (alakomnak megfelelően) nőiesen öltözködni, és szopránt énekelni. Csak egyszerűen a munkám nem ez.

És igenis rossz az, ha valaki lenéz egy nőt, csak azért, mert nő, és eleve butábbnak gondolja. Bizonyos dolgokban nem ezt kéne nézni. Az, hogy egy nehéz fizikai munkára inkább férfiak kellenek, rendben van, az, hogy a régi mozdonyokat is csak férfiak vezethetik (az újak már másképp működnek), rendben van, de van, aminél nincs rendben a különbségtétel, mert nem indokolt.

"A 20. században kezdték a nők kivívni, hogy őket is egyenrangú társként kezelje a társadalom, és ne valami alsóbbrendű csoportnak, akiknek csak a házimunka, meg a gyereknevelés a feladatuk."

Semmivel sem alsóbbrendű az,akinek a házimunka és a gyereknevelés a feladata.Sőt!Ez az,amit fel kellene végre fogni.Az egyenlőség nem egyenlő az egyformasággal.

Az meg nagyon érdekes,hogy egy feminista szája sem sír a gyermekelhelyezési perekben született döntésekért.Mert,ha az anya nem körözött bűnöző,vagy nem lóg ki éppen egy fecskendő a karjából,akkor szinte teljesen biztos,hogy ő kapja a gyermeket.Az,hogy esetleg az apa is ugyanúgy szeretheti a gyermekét,mint az anya,és hogy akár ugyanúgy tudna is gondoskodni róla,az egy feminista számára mellékes dolog.Hol van az a harcos feminista,aki az egyenlőség jegyében felemelne a szavát ezért?Hol?Hát sehol.

"Van olyan ország, ahol még mai napig is harcolnak ezekért, nem is tudom, kivívták-e már a szavazati jogot, vagy még nem, nem követem a híreket, de ez már a 21. század, és még mindig nem valósult meg, hogy a nőket egyenrangú emberekként tekintsék."

Női logika, odaát szopnak,ezért nekünk kétszer annyi fizetés jár...Az,hogy hatalmas lélekszámú matriarchális közösségek is vannak,ahol a férfi nem tagja a családnak,csupán a nemzés a feladata,a gyermekére igényt nem tarthat,az meg le van sajnálva.

Kérdező, hadd írjam meg az én tapasztalatomat, aztán gondolj, amit szeretnél.

Nő vagyok, fiatal huszonéves. Úgy nőttem fel, hogy soha senkinek nem voltam elég jó, egészen pici gyerekkoromtól kezdve, nem voltam rossz gyerek, mégis rám osztották a fekete bárány szerepét. Megszületett az öcsém, onnantól kezdve ő lett a kedvenc a családban. Nem értettem, és mai napig nem értem, hogy mitől lenne ő jobb, mint én. Próbáltam a család kedvében járni, akkoriban, 5 éves voltam, szóltam nekik, hogy rám is figyeljenek, velem is játsszanak, hiszen egy gyerekkel azt is kellene, és nem csak leszidni azért is, amiről nem tehet. Nem változott a dolog. A suliban nekem mindig kitűnőnek kellett (volna) lennem, de öcsémtől ugyanezt nem várták el. Ha én valamiből nagyon jó eredményt értem el, az annál a napnál (hétnél) nem tartott tovább, ha öcsém, akkor ő a kiválóság, a tökély.

Anyu kicsit labilis, de apámnak mai napig öcsém a kedvence. A nevelési különbség vége az lett, hogy ki akarok szabadulni ebből a családból, és ha gyerekem lesz, nem fogok így különbséget tenni a gyerekeim között, öcsém viszont annyira elszállt magától, hogy nem veszi komolyan azokat a dolgokat, amiket komolyan kéne vennie, esze lenne hozzá pedig (suli, egészség, néha segíteni itthon, és nem csak játszani).

Az emberekben még mindig van egy ilyen beidegződés a régi időkből, legyen szó munkáról vagy másról, és igen, sajnos apám lenézi anyukámat, amiért anyu "csak" tanítónő (pedig kiválóan dolgozik, hivatásból), és öcsém ezt apámtól leutánozta, és pimasz, apám lenézi anyu itthoni munkáját, 3 fogásos vacsora esetén is, és ha apám egyszer elmosogat, akkor már a fejünkhöz van vágva, hogy "ő csinált valamit". Apám legjobb szava egy ételre az, hogy: "ehető", nem hallottam még tőle, hogy "finom", pedig egy nőnek talán jólesne az elismerés, és nem az, hogy a férfi verseng vele, még otthon is. Még annyit tennék hozzá, hogy nagyon sokmindent nálunk anyu intézett és szervezett meg (csempézés, parkettázás, amikor eláztatott a szomszéd, annak az intézése...), mivel apám akkor is lógatta a lábát, még ma se lenne egyik se elintézve, ha rajta múlik. Szóval azt hiszem, ezesetben talán jogos lenne az elismerés anyu felé. És biztos vagyok benne, hogy nem ő az egyetlen ilyen nő a világon. Talán a világ nem ismeri, talán még nem kapott Nobel-díjat, de sok tanítványa hálás neki, és van, aki rendszeresen visszajár meglátogatni.

Persze akinek nincs mire föl elvárni az elismerést, az csak hiszti, de ugyanígy tud egy férfi is hisztizni, nem csak nő.

Vannak hülye férfiak és hülye nők, vannak okos férfiak és okos nők. De általánosítani nem kell, nem szabad. Ha egy férfi egyedül a saját keresetéből fenn tudna tartani egy családot, több nő lehetne otthon, vagy lehetne többet otthon, nem azon menne az idegeskedés, hogy mennyi marad hó végén 2 fizetésből, meg tudnák teremteni ezáltal a nyugodt családi légkört. Ha valaki hivatásból választ egy szakmát, az más, de aki hivatásból csinálja, az jó is.

Egyet biztosra vehetsz, egy okos nő (és egy okos férfi is) soha nem fog neked hisztizni egy jogos dologért, de jogtalanért felszólal, és nem fogja hagyni magát. Egy buta ember (legyen az férfi vagy nő), akkor is jelenetet csinál, ha csak rá mertél nézni.

Szerintem egyensúly van, csak nincs erre statisztika, mert ami nem látszik, azt nem vizsgálják. (tudod, mint egy kérdőív, aminek egyik kérdése, hogy "ön milyen háziállatot tart otthon?", és a válaszlehetőségek: "kutya, macska", na jó, de nekem papagájom van, az már nem is háziállat? - szóval mivel sok szempontot nem néznek meg, ezért aki névtelen, róla soha nem fognak tudni, csak talán valaki egyszer, tanítvány, gyerek, bárki, meg fogja említeni, hogy "köszönöm", vagy letagadja, hogy valaha is köze volt hozzá)

Akik dobálóznak a hírességekkel, nem alapos, mivel még hosszú a történelem, és van idő kiegyenlíteni. És tudjátok mit? Minden nő okos, aki ebben a világban úgy tudja nevelni a gyerekét, és olyan légkört tud teremteni (akár munka mellett is), hogy a gyerek azt tudja mondani, hogy szívesen emlékszik vissza az édesanyjára. Lehet, hogy az a nő névtelen marad, de ilyen nőkre ennek a világnak nagyobb szüksége van most, mint valaha.

Az észt használni kell, nem kérkedni vele, hogy mennyi van, de hagyni parlagon. Tudod, amit egyszer megtanulsz, azt nem lehet elfelejteni, de ha parlagon hagyod, és nem használod (jóra), nem leszel gyakorlott :-) Ez az ésszel is így van.

Ja, és miért vesszük rossz néven a sztereotípiát? Miért, fordított esetben téged nem bántana, ha általánosítanának, beskatulyáznának, pedig rád nem is jellemző? Volt olyan tanárod, aki "pofára" osztályzott? Na, ez pont ilyen.

Erről beszélek,amikor azt mondom,hogy egy feministától sohasem várható el széles látókörű,racionális gondolkodás,hanem csak mindenbe az egyéni érdekeket kivetítő,korlátolt csőlátás.Teljesen olyanok,mint a nácik...Sok helyen úgy is nevezik őket,hogy "feminazi".

[link]

"A nő konkrét életéhez kapcsolódó alapvető értékek közé tartozik az önzetlenség, a „másikért való” lét, amit ma „capacitas alterius”-nak neveznek. Annak ellenére, hogy egyes feminista mozgalmak az „önmagáért" (per se stessa) való létet követelik, a nő őrzi a szívében a belátást, hogy élete legnagyobb értéke az a tevékenység, mely egy másik élet fogadását, növekedését és védelmét célozza.

Minden olyan program, mely a nemek harcát tűzi ki célul, illúzió és veszedelem: férfiak és nők között elkülönülések és összeütközések, valamint a szabadság hamis felfogásából táplálkozó önzés (solipsizmust) születik belőle."

Joseph Ratzinger

Egyszer már belinkeltem,de most úgy döntöttem be is idézem.