Karácsonyra összejön a család. A testvérem viselkedése szerintetek fura, bunkó, vagy velem van a gond?
Adott két felnőtt testvér, egyikük a 30-as, a másik 40-éveiben jár. Összejön a család az idős szülőknél, családostól, gyerekekkel, a párjukkal, szűkösen, de elhelyezve a szülői ház különböző szobáiba stb.
Szóval a szokásos családi karácsony, néhány nappal megtoldva, de szilveszter előtt már mindenki utazik haza.
A testvéremmel kicsit távolabbi a kapcsolat, ritkábban találkozunk, időnként olyan fura, évek óta kissé idegesnek, ellenségesnek érzem, szóval nem is erőltetem, évi néhány alkalommal meglátogatom, kisebb ajándék a gyerekeknek, egy-egy rövid vizit. Tehát nem olyan bensőséges, de szerintem nagyjából korrekt kapcsolat, legalábbis én próbálok tenni érte, egyensúlyozni: szóval értitek.
Én egy ilyen karácsonyi alkalommal azért megpróbálnák valamennyire kapcsolatot teremteni, legalább úgy alakítani, hogy közösen együnk, összegyűljünk az asztal mellett, kicsit beszélgetni. A testvéremnek úgy tűnik erre semmi igénye, eszébe sem jut, hogy mondjuk ahelyett, hogy leül a párjával és a gyerekeivel mondjuk vacsorázni, lehetne szólni a többi családtagnak, hogy vacsorázzunk együtt, megteríthetnénk mindenkinek, ehetnénk egy asztalnál, ha már ilyen ritkán jön össze a család.
Hasonló dolog: mondjuk 27-én egyszer csak azt látom, hogy összeszedik magukat, felöltöznek, elköszönnek és elmennek valahova. A szüleimtől tudom még, hogy igen, most ők kinéztek egy filmet és elmentek megnézni moziba. Számomra egyszerűen bunkó dolognak tűnik, ahogy ezt (és más számtalan hasonló dolgot...) intéztek.
Nekem az a normális viselkedés, hogy hasonló körülmények közt elmondom, merre megyünk:
Ha moziba, akkor azt: hátha esetleg volna kedvük csatlakozni
Ha boltba, akkor lehet, hogy valami apróságot épp kellene venni és akkor semmiből nem áll nekünk hozni.
És lehetne sorolni...
Szóval értitek: mégis egy család vagyunk, nem idegenek egy olcsó panzióban, ahol közös a konyha és köszönök a másiknak, de legfeljebb ennyi a kapcsolat. Már csak az udvariasság szempontjából is elmondom, hogy most mi van, nem pedig csak otthagyom a többieket egy rövid elköszönéssel, miközben azt sem tudják, hogy egy fél órás sétára megyünk mentünk friss levegőt szívni, vagy egész délután távol leszünk.
Elfogadom, hogy más a személységünk, életünk, munkánk, kevés a közös téma, ritkán találkozunk, valahol van egy távolság köztünk.
De mégis: szerintem annyi lenne a minimum, hogy egy karácsonykor nem "turnus váltás"-ban működik minden étkezés, valamennyire összejövünk.
Az, hogy egy "sziasztokkal" otthagy minket a párommal a szülőknél, pedig nem tudom eldönteni, hogy ennyire érzéketlenség, vagy szándékos bunkóság a részéről.
Vagy vajon velem van a gond és érzek alapnak bizonyos dolgokat, amiket nem kéne?
Ti mit gondoltok?
10.
ugyanez
kiborító
én mostani karácsonykor nem voltam ott
inkább otthon bekuckóztam
persze ment a pampogás, hogy milyen dolog hogy nem megyek
ki nem sz@rja le
"A saját apjával, anyjával nem próbál meg egy asztalhoz ülni. Milyen már az, hogy nagyapa kint ül a konyhában, reggelizik. Ők közben megterítenek az ebédlőben, és nekiállnak enni, szóba se kerül, hogy az apját, gyerekei nagyapját áthívják, hogy egyen velük"
Aha. Innen nézve meg milyen dolog, hogy az apa, a gyerekek nagyapja kiult egyedül a konyhába reggelizni, holott megterithetett volna az ebédlőben és eleve oda hívhatta volna őket, hogy egyének együtt.
"Nulla kommunikáció: a családban, vendégségban nem úgy viselkedünk, mintha a másik idegen lenne. Pár szót szerintem illendő lenne szólni, illetve valamennyire jelezni, hogy mi újság, mikor jön vissza."
Megtortent, a szüleid, vagyis a vendéglátók tudták ezeket. Neked nem kell mindenről tudni.
Ahogy a 15-ös írja. Apád nem bunkó, hogy nekiáll egyedül reggelizni a konyhában közös reggeli helyett?
Amúgy nem értem, a szüleidnek láthatóan rendben van a dolog, a tesódéknak rendnen van a dolog, csak neked nem. Inkább azon kellene elgondolkodni, ha ennyire nem érdeklitek egymást szerinted családilag, akkor minek van erőltetve ez a közös karácsony?
Elég vegyesek a vélemények, sokféle ember van.
Akkor így kérdezem: egy hasonló helyzetben ti akartok elmenni moziba. Rendben, nem szeretnétek másokat meghívni. Elmondanátok a testvéreteknek, aki szintén ott vendégeskedik, hogy kinéztük a moziban ezt a filmet és arra elmegyünk? Vagy pároddal és a gyerekekkel összekészültök, egy sziasztokkal elköszöntök a testvéretektől, hogy ő ne is tudjon arról mivel töltitek az aznap délutánt a vendégségben?
Hát, ha én ennyire külön életet élnék a testvéremtől, hogy kb. a kapcsolatot sem tartanánk évközben, akkor szerintem eszembe sem jutna megkérdezni. Meg gondolom, akkor nem is szeretnék vele menni, csak a családommal.
Én se a testvéremmel meg a sógornőmmel járok programozni, hanem a saját családommal.
De akkor te erre válaszolj: miért a testvéred a bunkó, hogy nem hívta apátokat reggelizni, miközben apátok sem hívott senkit közös reggelizésre?
18: nem megkérdezésről van szó, hanem, hogy elmondod-e.
Ugye más városban élünk, stb. Ha már egyszer összejött a család, ennyi kapcsolódás, beszélgetés szerintem illendő lenne, mégsem idegenek vagyunk.
Közös reggeli: valahol a diszfunkcionális család példái ezek. Ugye mindenki máskor kel, szülők korán, mi később stb. Apám mondjuk 7-kor kel, már éhes, mire a többiek 3/4 9-re elkészülnek. Nekiáll reggelizni. Nem ideális, de ha már épp úgy van, akkor én odamegyek hozzá, hogy csatlakozzon hozzánk, üljön oda a mi asztalunkhoz. Számomra ennyi magától értetődik. Testvéremnek meg az a magától értetődő, hogy még ennyit sem tesz meg.
Valahol fáj megélni, hogy így működik a családunk, és testvérem meg még mintha szándékosan akarna rátenni pár lapáttal. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!