Karácsonyra összejön a család. A testvérem viselkedése szerintetek fura, bunkó, vagy velem van a gond?

Adott két felnőtt testvér, egyikük a 30-as, a másik 40-éveiben jár. Összejön a család az idős szülőknél, családostól, gyerekekkel, a párjukkal, szűkösen, de elhelyezve a szülői ház különböző szobáiba stb.

Szóval a szokásos családi karácsony, néhány nappal megtoldva, de szilveszter előtt már mindenki utazik haza.

A testvéremmel kicsit távolabbi a kapcsolat, ritkábban találkozunk, időnként olyan fura, évek óta kissé idegesnek, ellenségesnek érzem, szóval nem is erőltetem, évi néhány alkalommal meglátogatom, kisebb ajándék a gyerekeknek, egy-egy rövid vizit. Tehát nem olyan bensőséges, de szerintem nagyjából korrekt kapcsolat, legalábbis én próbálok tenni érte, egyensúlyozni: szóval értitek.

Én egy ilyen karácsonyi alkalommal azért megpróbálnák valamennyire kapcsolatot teremteni, legalább úgy alakítani, hogy közösen együnk, összegyűljünk az asztal mellett, kicsit beszélgetni. A testvéremnek úgy tűnik erre semmi igénye, eszébe sem jut, hogy mondjuk ahelyett, hogy leül a párjával és a gyerekeivel mondjuk vacsorázni, lehetne szólni a többi családtagnak, hogy vacsorázzunk együtt, megteríthetnénk mindenkinek, ehetnénk egy asztalnál, ha már ilyen ritkán jön össze a család.

Hasonló dolog: mondjuk 27-én egyszer csak azt látom, hogy összeszedik magukat, felöltöznek, elköszönnek és elmennek valahova. A szüleimtől tudom még, hogy igen, most ők kinéztek egy filmet és elmentek megnézni moziba. Számomra egyszerűen bunkó dolognak tűnik, ahogy ezt (és más számtalan hasonló dolgot...) intéztek.

Nekem az a normális viselkedés, hogy hasonló körülmények közt elmondom, merre megyünk:

Ha moziba, akkor azt: hátha esetleg volna kedvük csatlakozni

Ha boltba, akkor lehet, hogy valami apróságot épp kellene venni és akkor semmiből nem áll nekünk hozni.

És lehetne sorolni...

Szóval értitek: mégis egy család vagyunk, nem idegenek egy olcsó panzióban, ahol közös a konyha és köszönök a másiknak, de legfeljebb ennyi a kapcsolat. Már csak az udvariasság szempontjából is elmondom, hogy most mi van, nem pedig csak otthagyom a többieket egy rövid elköszönéssel, miközben azt sem tudják, hogy egy fél órás sétára megyünk mentünk friss levegőt szívni, vagy egész délután távol leszünk.

Elfogadom, hogy más a személységünk, életünk, munkánk, kevés a közös téma, ritkán találkozunk, valahol van egy távolság köztünk.

De mégis: szerintem annyi lenne a minimum, hogy egy karácsonykor nem "turnus váltás"-ban működik minden étkezés, valamennyire összejövünk.

Az, hogy egy "sziasztokkal" otthagy minket a párommal a szülőknél, pedig nem tudom eldönteni, hogy ennyire érzéketlenség, vagy szándékos bunkóság a részéről.

Vagy vajon velem van a gond és érzek alapnak bizonyos dolgokat, amiket nem kéne?

Ti mit gondoltok?