Aki jól beszél valamilyen idegennyelvet az magyarul vagy a másik nyelven gondolkozik, álmodik?

Ez jórészt így van. A nyelv részéve válik annak, aki megtanulja.

A gondolatok nem mindig verbalizálódnak, tehát nem mindig úgy gondolkodik valaki, hogy közben "mondja magában", amit épp gondol, de sokszor észrevehetjük, hogy "mondunk" maguknak valamit és ekkor ez valamilyen nyelven történik, a többnyelvű emberek esetében hol ilyen, hol olyan nyelven.

A többnyelven beszélők általában ún. doménspecifikus többnyelvűek, vagyis vannak témák vagy területek, amelyekről az egyik nyelven, és más témák, amikről másik nyelven tudnak jobban beszélni vagy írni. Pl., aki angolul tanulta végig a szakját az egyetemen az angolul fog jobban tudni beszélni a szakjába vágó témákról, mert lehet, hogy magyarul nincs is meg a szókincse a szakszavakhoz, mivel sohasem használta azokat.

Ha lehet, akkor pl. angol kezelőnyelvvel telepítek egy szoftvert vagy bármit, ami műszaki angolul igyekszem elolvasni, mert találkoztam már nagyon rossz vagy nem egyértelmű fordításokkal és emiatt megspórolom az időt, amit azzal töltenék el, hogy pontosan mi is lehetett az eredeti kifejezés, amit a fordító fordítani akart.

A többnyelvű kapcsolatokban, hogy melyik nyelvet beszélik az főleg attól függ, hogy melyik nyelven tudják a legkönnyebben megérteni egymást, ez a közös nevező, de van, akik esetében ez is több nyelvet jelent. Ismertem egy németországi vietnami testvérpárt, akik egy mondaton belül is több nyelvet használtak. Belekezdek egy mondatba pl. vietnamiul és ha könnyebb volt németül befejezni, akkor a következő félmondatot már németül mondták. Ez az ún. kódváltás (code-switching).

Én közel 30 éve élek külföldön, szerintem abban a helyzetben vagyok, amit gondolsz.

Nekem nagyon változó, hogy melyik nyelv van elötérben.

Van, amikor magyarul, van amikor a másik nyelven álmodok.

Az, hogy magamban melyik nyelven "bambulok", magyrészt attól függ, hogy milyyen helyzetben vagyok. Pl. otthon sokszor a magyar az, ami a fejemben jár, de ha buszon körülöttem mindenki a másik nyelven beszél, akkor az az, amiben gondolkodom.

A használati utasításokat nem magyarul olvasom, mert ott sokszor nem túl értelmes a fogalmazás. Régebben sokszor azzal ekzdtem, de utána az itteni nyelven kellett elolvasni, hogy érthetö lehyen.

Nálunk az otthoni nyelv a magyar, mert a páromnak is az az anyanyelve, de ha a gyerekeim jönnek a párjukkal - akik nem tudnak magyarul -, akkor egyértelmüen a másik nyelven beszélünk mindannyian.

A két nyelv gyakorlatilag egyformán van használatban, viszont ami nagyon nehéz, az az, ha mindkettöt egyszerre kell használni - mert pl a társaság egyik része csak az egyik, a másik része csak a másikat érti - ilyenkor a fordítás nagyon nehéz. Ugyanis a mindennapokban soka nem fordítunk, hanem mindkét nyelvet azon a nyelven értelmezzük.

9 eve elek Nemetorszagban, de meg ma is magyarul gondolkodom. Viszont nem forditok magamban ide-oda, ha nemetul kell beszelnem, akkor mondom nemetul, nem gondolom elobb vegig magyarul. neha szoktam nemetul meg angolul is almodni.

A lanyom 10 eves, itt jart oviba, itt jar iskolaba, o mar nemetul gondolkodik, es ugy fordit vissza magyarra magaban, ez latszik abbol ahogy fogalmaz.

Amikor először voltam huzamosabb ideig külföldön, (egy évet az USA-ban töltöttem,) akkor pár hét után teljesen átálltam angol gondolkodásra. Angolul is álmodtam, és mindent eleve angolul gondoltam, a magyarról teljesen elszoktam.

Emlékszem egy csütörtöki napra az év vége felé, amikor hosszú percekig gondolkoztam a nap magyar nevén, majd amikor eszembe jutott, hogy "csütörtök", úgy hatott rám, mint ha akkor hallanám először, de legalábbis olyan viccesnek találtam, hogy hangosan felnevettem a szó hangzásán. :D

Amikor hazajöttem, újra kellett egy kis idő, mire megint magyarul gondolkoztam. Még napokig sokszor azon kaptam magam, hogy mondani akarok valamit valakinek, de angolul jut eszembe, ezért magamban kénytelen vagyok magyarra fordítani. De aztán ez is visszaállt. (És nem lett "akcentusom" sem, mint a sok affektálósnak, akik félig elfelejtik a nyelvet rövid idő alatt.) :D

Ma már, majdnem 20 év elteltével azóta, csak angolul olvasok minden könyvet, de a napi híreket általában magyarul, és szóban sem jelent problémát bármikor bármelyikre váltani. Angolt tanítok, és az óráimon csak angolul beszélek, ez pedig (következetesen) csak úgy megy, ha teljesen ki bírom kapcsolni a gondolkodásomból a magyart.

Alapvetően minden ember anyanyelven gondolkodik. Az, hogy más nyelven gondolkodsz egy döntés. Én 2 éve élek angliában és mai napig is magyarul gondolkodom, még a jegyzeteimet is magyarul készítem el, hiába beszélnek hozzám angolul.

Ugyanakkor beszélgetés során egyre kevesebbszer kell visszafordítanom magyarra a szöveget. Olyan ez mint az intuíció érzése. Nem tudod megmondani, hogy hogyan érzed, de egyszerűen csak érted amit mond, és válaszolni is tudsz.

Ám van, amikor magamba méjedek és gondolkodom valamin, akkor ha hozzámszólnak angolul, akkor a legegyszerűbb szavak sem jutnak hirtelen eszembe :D Olyankor az az érzésem van, mintha egy gép lennék, és át kell váltani a HU-t EN-re :D

Keverni én csak az elején kevertem a két nyelvet. Amikor nagyon belelendültem a mondandómba, és hirtelen nem volt meg az adott szó, akkor reflexből magyarul mondtam ki a szót :D Lestek is nagyokat, hogy mivan?

Anonymus

Idén pont annyi éve élek itt, mint otthon (?? Ez egy kicsit skizofrén dolog:) Alapból németül járnak a gondolataim, ha nagyritkán álmodni szoktam, akkor biztos németül teszem. Ez a bambulósdi meg az autóvezetés közbeni mormogás és a többi autós szidása:)) az attól függ, hogy mostanában voltam-e vagy készülök-e Magyarországra. Mert már a hazautazás elötti Egy-két hétben kezdek "visszahangolódni" a magyarra, mert utálom azt, hogyha megérkeztem, két napig egy dadogós-hebegö-habogós szerencsétlen vagyok, mert az "automatám" még nem állt át. De még így is gyakran megtörténik, hogy az ilyen töltelékszavak németül buknak ki, meg ha hirtelen egy megszólításra akarok reagálni, akkor is németül kérdezek vissza.

Fogkrémtubus: ha van magyar felirat, akkor egyértelmü: magyar

Mivel párom német, ezért nálunk német a "hivatalos nyelv"

Ha magyar az anyanyelved, és már felnőtt vagy, akkor magyarul fogsz magadban gondolkodni, akárhány nyelvet tanulsz meg. Én gyerekkoromban tanultam meg angolul meg németül, így az én helyzetem más.

Angolul előbb tanultam meg mint bármilyen más nyelven. Ekkor még angolul gondolkodtak/álmodtam stb, magyarul pedig nem tudtam rendesen. Pl. mondták hogy "valaki most nagyon lebukott", én meg "hova? a víz alá?". Aztán mikor Magyarországra költöztünk, egyre inkább "elmagyarosodtam". Angolul folyékonyan beszélek még mindig, de bonyolult témákhoz nincs meg a szókincsem, legfeljebb körülírással tudok magyarázni.

Aztán jártam egy 100% német nyelvű iskolába. Iskolával kapcsolatos témákon (fizika/matek/stb...) csak németül tanakodtam magamban, de gyakran kevertem. Pl. ha ebben az egyenletben "kürzen"-ezek (=rövidítek), akkor "einfach"-abb (=könnyebb)lesz "rechnen"-olni (számolni). Hétköznapi használatban viszont szinte soha nem használtam a németet, kivéve amikor volt német barátnőm. Először alig tudtam kifejezni magamat a nem iskolai témákban, de hamar belejöttem.

Ha olvasni akarok valamit, információt keresek valamiről, hallgatok valamit, akkor mindegy hogy magyar, angol, vagy német, mivel megértem.

Csak az a rossz, hogy egyszerűen nem tudok fordítani. Vagy elkezdek szó szerint fordítani (az ember el van menve a boltba), vagy rengeteget kell körülírnom (tudod az az érzés, amikor másnak van valamije, ami neked kéne... Ja tényleg! Irigység, az az!)

Meg a másik hátrány ebből, hogy magyarul amerikaias akcentussal beszélek. Pedig hiába tudok angolul csak annyira, mint gyerekkoromban megtanultam (tehát hogy bonyolultabb témákról nem is tudok normálisan beszélni).

"Ha magyar az anyanyelved, és már felnőtt vagy, akkor magyarul fogsz magadban gondolkodni, akárhány nyelvet tanulsz meg. "

Bocsánat, helyesbítek: Itt arra gondoltam, hogy hogyha Magyarországon tanulsz meg nyelvet. Ha kint élsz, az más.

Most én ezt tényleg végképp nem értem, hogy minek kellett lepontozni az előző hsz-em, csak elmondtam a vélményem :D

Nem érdekel, nem erről van szó, csak ilyenkor nem értem, hogy mi jár egyes emberek fejében? Ha megosztanád velem kedves lepontozó (privátban), kakor örülnék...

Jah, pontozd le ezt is! Köszi! A célom a 0% ! Köszönöm :D

Anonymus