Melyik a világ legnehezebb/legkönnyebb nyelve?

"Olyan nincs, hogy egy nyelv nehéz vagy könnyű."

Dehogy nincs. Teljesen objektíven vannak nehéz és könnyű nyelvek. Pl. mennyi erőfeszítés megtanulni egy tárgy nevét? A spanyolban meg kell tanulnod a szót leírva, amiből következik a kiejtés és a névelő. Ez az első fokozat. Az angolban nincs nyelvtani nem, viszont a szót nem elég leírva megtanulni, mert olykor a kiejtést is meg kell tanulni. Ez a második fokozat. Harmadik fokozat a francia, német és magyar: a franciában a szó írását, kiejtését és nemét kell megtanulnod, ezek néha kikövetkeztethetők, de nem mindig. A németben a névelőt, ami ritkán kikövetkeztethető. A magyarban a ragozást, ami eléggé szabálytalan (magyar szótárakban a főnevek mellett ott van a tbsz vagy a tárgyeset). A héberben meg kell tanulnod a szót, és azt is, hogyan néz ki magánhangzók nélkül. Ez a negyedik fokozat. Az ötödik pedig a kínai, ahol egyetlen nyomorult kis főnévhez hozzá kell magolni a kiejtést (hangsúllyal), a jelet (ami akár 10-20 vonásból is állhat, ezt pedig megfelelő sorrendben és technikával kell megrajzolni), sőt, még a számlálószavát sem árt tudni.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy meg tudd nevezni valamelyik tárgyat, a kínaiban 10-20-szor annyi időt kell gürcölnöd, mint a spanyolban vagy az angolban. Agy nem kell hozzá (a kínai igazűból "fáradságos", nem "nehéz" bizonyos értelemben), de segg kell.

Ugyanakkor pl. az angolban és németben nagyon könnyűek az igék, kicsit nehezebbek a spanyolban, a franciában és a magyarban, nagyon nehezek a héberben és arabban és a szokott módon pokoli nehezek a kínaiban (de csak az írásjelek miatt).

Egyesek szoktak olyasmiket mondani, mint hogy pl. egy hollandnak könnyű az angol és nehéz a kínai, de mondjuk egy koreainak könnyebb a kínai és nehezebb az angol. Ez egy álokosság, aminek semmilyen tudományos alapja nincs.

Ha teljesen objektívan tekintjük a kérdést, akkor valóban nincsenek könnyű vagy nehéz nyelvek; ezt leginkább az anyanyelvüket tanuló kisgyerekek alapján lehet kikövetkeztetni, hiszen az angol gyerekek sem kezdenek előbb beszélni, mint a magyarok, és a magyarok sem beszélnek előbb, mint a kínaiak.

A kérdést azonban mindig szubjektívan teszik fel, mert az idegen nyelvek nehézsége mindig szubjektív. Ez azonban nemcsak a nyelven múlik, hanem például azon, hogy milyen nyelveket tanult előtte az illető, és mi az anyanyelve.

Én elég sok nyelvvel ismerkedtem már életem során, és elég vegyes a meglátásom.

Az már biztos, hogy az elsőnek tanult idegen nyelv marad meg a legjobban, nekem ez az angol. Franciát tanultam középiskolában 4 évig, de sosem szerettem. Nem a nyelvtan miatt, azzal egész jól elvoltam (bár ritka durva tud lenni), de szóban megérteni... képtelenség.

A spanyollal folytattam. Nagyon szeretem, de én kétlem, hogy az lenne a legkönnyebb. A spanyol kötőmód nem éppen az egyszerűségéről híres, néha olyan mondvacsinált szabályai vannak...

Az arab a legújabb "áldozatom". Egyetértek abban, hogy nagyon nehéz, maga a kiejtés is elég érdekes és idegen, de nagy előnye, hogy túlszabályozott, elenyésző kivétel van. Igazán nem is azt mondanám, hogy nehéz, hanem furfangos :D. Ja meg nem árt megszokni a teljes egészében jobbról balra gondolkodást.

Az első link egy hatalmas vicc. Hogy a szlovák legyen a legnehezebb nyelv... hahaha... az oroszt kivéve mindegyik főnévragozó szláv nyelvnek (bolgár nem) 7 esete van. A perzsa se nehéz, meglehetősen könnyű nyelvtana van. Ellenben érdemes lenne a listára felaggatni a navajo nyelvet, aminél nyakatekertebbet én nem ismerek. Vagy megemlíthetjük a szanszkrit nyelvet, amit a hagyomány szerint 49 évbe telik rendesen megtanulni :D

Legkönnyebb: eszperantó vagy indonéz. Szerinted az indonézt miért használták a gyarmatosítók közvetítőnyelvként?

Az angol szerintem olyan közepes szinten állhat.

A kínai meg nem nehéz, csak nem szabad megijedni az írásától. A kiejtését sem sokkal nehezebb elsajátítani, mint mondjuk az angol kiejtést.

De nehéz nyelv pl a latin vagy a francia.

16:19: nincs olyan, hogy első, második, harmadik meg negyedik fokozat. Ez ilyen formán h*lyeség.

Ha egy nyelvet nem a mi betűinkkel írnak, akkor nyilván az írást is el kell sajátítani, de ez csak az elején okoz nehézséget. Az ember beletanul egész hamar.

Való igaz, ha fonetikus a nyelv, könnyebb helyzetben van az ember, mert mondjuk spanyolban, eszperantóban, indonézben, koreaiban elég csak kiolvasnod sorra a betűket, és megvan a szó hangalakja. Angolban meg meg kell tanulni, hogy mit hogyan kell kiejteni. Vannak rá szabályok, de főleg az elején nincs mese, meg kell tanulni, hogy pl a you-t, learn-t, sea-t stb hogy kell ejteni. Ráadásul utóbbi kettőben ugyanaz a betűcsoport más-más hangot kódol. Nem sokkal nagyobb dolog egy kínai szót megtanulni, ráadásul nagyon sok kínai írásjegy tartalmaz fonetikus elemt is, azaz megadja hozzávetőlegesen a kiejtését is. Továbbá pl. egy arab szóban sem kell külön bemagolni a kiejtést, hisz nagyon világos és egyértelmű szabályok vannak arra, hogy hol fog állni a magánhangzó.

Sokkal nagyobb súlyú dolog a nyelvtan. Egy izoláló nyelvet mindenképp könnyebb megtanulni, mint egy agglutináló vagy flektáló nylevet. Egy kötött szórendet könnyebb megtanulni és alkalmazni, mint egy modalitástól függően változó szórendet.

A kivételek mennyisége is sokat számít, egy szabályosabb nyelvet könnyebb megtanulni, mint egy kivételektől hemzsegőt. (Hasonló a helyzet az állandósult kifejezésekkel, melyek szó szerint fordítva teljesen logikátlannak hathat. Vagy pl az angol "used to", vagy a németben a segédigeként használt haben/sein.)

Továbbá a nyelvtani nemek, igeidők, stb. száma is meg tudja nehezíteni a nyelvtanuló dolgát. Ahol csak két-három igeidő van (de mondjuk azt is ritkán használják), sokkal könnyebb megtanulni, mint egy olyan nyelvet, ahol akár 5-10 igeidő is létezik.

"az angol gyerekek sem kezdenek előbb beszélni, mint a magyarok, és a magyarok sem beszélnek előbb, mint a kínaiak."

Viszont a kínaiak kb. 12 éves korukig analfabéták még akkor is, ha szorgalmasan tanulnak. A beszélt kínai nyelv nem nehezebb az angolnál, de ez nem igaz az írásra. Okosabb magyar vagy orosz gyerekek 4-5 évesen már írnak-olvasnak, butább kínaiak örülnek, ha 14 éves korukra ki tudnak sillabizálni egy középfokú írott szöveget.

"Legkönnyebb: eszperantó vagy indonéz. Szerinted az indonézt miért használták a gyarmatosítók közvetítőnyelvként?"

Továbbá ugyanez a helyzet a szuahélival: közvetítő nyelv, akárcsak az eszperantó. Rém egyszerű és logikus.

"Az angol szerintem olyan közepes szinten állhat.

A kínai meg nem nehéz, csak nem szabad megijedni az írásától."

A kínai nem nehéz abban az értelemben, hogy agy kellene hozzá, de nehéz abban az értelemben, hogy mérhetetlenül munka- és időigényes. Az írástól nem elég "nem megijedni", hanem be is kell magolni 3-4 ezer jelet, pontosabban begyakorolni. Ez évekig tartó kemény munka, miközben a görög ábécét megtanulni fél nap, a koreait egy hét. Erre ne mondja senki, hogy nem objektív nehézség.

"16:19: nincs olyan, hogy első, második, harmadik meg negyedik fokozat. Ez ilyen formán h*lyeség."

Könnyű a lehülyézés, de nehezebb annak bizonyítása, hogy ugyanolyan nehéz megtanulni egyvalamit (egy szó leírt alakját, amiből következik a kiejtés), mint megtanulni 3 különböző dolgot, vagyis egy 15 vonásból álló jelet, hozzá a hangalakját, és még azt, hogy milyen számlálószó tartozik hozzá.

"Ha egy nyelvet nem a mi betűinkkel írnak, akkor nyilván az írást is el kell sajátítani"

És szerinted mindegy, hogy 20 darab három vonásból álló betűt vagy 5000 darab 2-20 vonásból álló betűt kell bemagolnod? Ha neked ez mindegy, akkor elég különleges ember lehetsz.

"de ez csak az elején okoz nehézséget. Az ember beletanul egész hamar."

A legtöbb nyelvben az elején megtanulod az ábécét, és aztán tényleg nem okoz bajt. A kínaiak életük végéig tanulják az írásukat, és közelébe sem jutnak a 40 ezer jel ismeretének. Sok kínai egyetemista inkább angolul olvassa pl. Qian Zhongshut, mert nem akarja szótárazással tölteni az idejét a számára ismeretlen írásjelek ezrei miatt!

"Való igaz, ha fonetikus a nyelv, könnyebb helyzetben van"

Most akkor van vagy nincs "könnyebb" helyzet? Az előbb még hülyeség volt, ami most "való igaz"?

"spanyolban, eszperantóban, indonézben, koreaiban elég csak kiolvasnod sorra a betűket, és megvan a szó hangalakja. Angolban meg meg kell tanulni, hogy mit hogyan kell kiejteni. Vannak rá szabályok, de főleg az elején nincs mese, meg kell tanulni, hogy pl a you-t, learn-t, sea-t stb hogy kell ejteni. Ráadásul utóbbi kettőben ugyanaz a betűcsoport más-más hangot kódol. Nem sokkal nagyobb dolog egy kínai szót megtanulni, ráadásul nagyon sok kínai írásjegy tartalmaz fonetikus elemt is, azaz megadja hozzávetőlegesen a kiejtését is. Továbbá pl. egy arab szóban sem kell külön bemagolni a kiejtést, hisz nagyon világos és egyértelmű szabályok vannak arra, hogy hol fog állni a magánhangzó."

Erre leírod azt, amit én mondok, csak más (szubjektív) jelzőkkel ellátva, pl. hogy "nem nagy dolog" egy kínai szót megtanulni. Tényleg nem nagy dolog, ha a nagydolog 100 angol szónál kezdődik, de 2-3-szor akkora "dolog", mint egy angol szót megtanulni.

"Hasonló a helyzet az állandósult kifejezésekkel, melyek szó szerint fordítva teljesen logikátlannak hathat."

Pontosan ettől nehéz (az íráson kívül) a kínai. Ugyebár "nincs nyelvtana", cserébe a nyelvtanuló szinte sohasem támaszkodhat a már megszerzett tudására egy új helyzetben, mert minden helyzethez idiómák tucatjait kell memorizálni.

"Ahol csak két-három igeidő van (de mondjuk azt is ritkán használják), sokkal könnyebb megtanulni, mint egy olyan nyelvet, ahol akár 5-10 igeidő is létezik."

Ez sem biztos, mert pl. az angol az igeidők hiányának köszönhetően tud meglenni kevesebb körülírással és igekötők nélkül, szemben a magyarral, kínaival, némettel stb.

Akárhogy is írnak egy szót, amikor megtanulod, akkor együtt tanulod meg a kiejtést és az írásképet. Az egy más kérdés, hogy mi betűírást használunk, szintetikus felépítéssel, ezért nehéz a kínai rendszerű írás nekünk.

A legnehezebb nyelv az, ami a legidegenebb. Nekünk a kínai nagyon idegen. Az eszperantó azért készült, hogy sokak számára ő legyen a legkönnyebb, ezért elterjedjen, és világnyelv legyen belőle.