Tehát összegezzük, szeretném ezt a német szabályt letisztázni, akkor így helyes?

MÖGEN

Kifejezi, hogy valami lehetséges, vagy valószínű, hasonlóan a „können”-hez. Kérdésben „wohl”

módosítószócskával: „vajon…”

A valószínűség kb. 30%.

Es mag sein, dass der Angeklagte unschuldig ist. Lehetséges, hogy a vádlott ártatlan.

Warum mag er wohl Selbstmord begangen haben? Vajon miért követett el öngyilkosságot?

SOLLEN

Szubjektív használat esetén azt fejezi ki, amit valaki egy harmadik személyről, eseményről, tárgyról állít,

illetve állított, de a beszélő nem biztos az állítás valódiságában. (hallottam: állítólag…)

Pl.: Klaus soll die Prüfung bestanden haben. Klaus állítólag levizsgázott.

Gestern soll es den ganzen Tag geregnet haben. Állítólag tegnap egész nap esett az eső.

WOLLEN

A „wollen” szubjektív használatával azt fejezzük ki, amit valaki állított magáról. A beszélő elhatárolódik az

állítástól, de nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét, és a harmadik személynek sem sikerült meggyőzően bizo-

nyítania az állítását.

Trotz der Dunkelheit will er die Autonummer erkannt haben. A sötétség ellenére – azt állítja – felismerte az autó rendszámát.

Sie will an Silvester gar nichts getrunken haben. Azt állítja, hogy Szilveszterkor nem ivott semmit.

A valószínűséget még egy, a módbeli segédigéhez közel álló igével is kifejezhetjük. Ez a "scheinen" ige. (Úgy látszik, úgy tűnik.) Ezzel mind jelen mind múlt id. valószínűséget tudunk kifejezni. Az egyidejűségnél Infinitív Präsenset, az előidejűségnél Infinitív Pefektet használunk.

SCHEINEN

scheinen, scheint, schien, hat geschienen

Legtöbbször Präsensben és Präteritumban használjuk.

1. Főigeként a jelentése: „fénylik, ragyog”

Die Sonne scheint. Süt a nap.

Der Mond scheint. A hold világít.

Die Sonne scheint mir in die Augen. Szemembe süt a nap.

2. A módbeli segédigékhez hasonló használatban a jelentése: „tűnik, látszik”

Az egyidejűséget mind a jelenben, mint a múltban Infinitiv Präsenssel fejezzük ki, az előidejűséget pedig

Infinitív Perfekttel.

Egyidejűség a jelenben: (Infinitiv Präsens)

Das Kind scheint krank zu sein.

Úgy tűnik, hogy a gyerek beteg.

(Szószerinti fordításban: „A gyerek betegnek lenni látszik.”)

Előidejűség a jelenben: (Infinitiv Perfekt)

Das Kind scheint krank gewesen zu sein. Úgy tűnik, hogy a gyerek beteg volt.

(Most már láthatóan nem beteg, de sápadtsága arra utal, hogy feltehetőleg korábban beteg volt.

Egyidejűség a múltban: (Infinitiv Präsens)

Das Kind schien krank zu sein. Úgy tűnt, hogy a gyerek beteg. (Szószerinti

fordításban:

„A gyerek betegnek lenni látszott.”)

Előidejűség a múltban: (Infinitiv Perfekt)

Das Kind schien krank gewesen zu sein.

Úgy tűnt, hogy a gyerek beteg volt.

(Amikor láttam, már nem volt beteg, de még magán viselte

betegsége nyomait, például sápadt volt…)

A fenti mondatokat természetesen mellékmondatokkal is kifejezhetjük, ami jellemzőbb a társalgási

nyelvre.

Es scheint, dass das Kind krank ist. Úgy tűnik, hogy a gyerek beteg.

Es scheint, dass das Kind krank gewesen ist. Úgy tűnik, hogy a gyerek beteg volt.

Es schien, dass das Kind krank war. Úgy tűnt, hogy a gyerek beteg.

Es schien, dass das Kind krank gewesen ist. Úgy tűnt, hogy a gyerek (régebben) beteg volt.

Remélem, hogy most meg fogod érteni. Természetesen rövidebben is le lehetne írni, kevesebb példákkal, de akkor valószínűleg nem lenne egyértelmű.

Kíváncsi lennék, hogy most mennyire érthető az, amit leírtam. Szeretném, ha válaszolnál.

Kedvesem, örülök, hogy ilyen érdeklődő vagy. A német nyelvtan miatt nem kell idegeskedni, de az biztos, hogy egy kis energiát azért nem kell tőle sajnálni, mert 1. meg kell érteni, és ha már érted, akkor többször át kell gondolni, hogy ne felejtsd el a logikáját.

Futur, mint a nevéből is következik, jövő idő kifejezésére szolgál.

Pl: Ich werde den ganzen Tag lernen. (Egész nap tanulni fogok.)

De a nyelv mai állapotában a jövő időt már egyre ritkábban fejezzük ki Futurral.

Helyette a jelen idő + jövő id. időhatározóval fejezzük ki.

Pl: Wir gehen heute Abend ins Kino. (Ma este moziba megyünk.)(és nem fogunk menni!)

Wir sprechen morgen noch einmal darüber. Holnap még egyszer beszélünk erről.

Most megszakítom, mert különben kétségbe esel, és nem lesz jól áttekinthető.

Mire használjuk még?

2. Határozott szándék kifejezésére:

Ich werde diese Angelegenheit so schnell wie möglich erledigen. (Az ügyet, amilyen gyorsan csak lehet, elintézem.

3. Ígéret:

Ich werde dir helfen. (Segítek neked.)

4. Parancsot:

Du wirst jetzt lernen!

(A felszólító mód egyik variánsa.)