Eltörölnéd az ly-t?

Nem értek egyet.

Az angol helyesírást 16. századtól fogva akarják megreformálni, mégis bennragadt a középkorban. Ettől még világnyelv marad.

A görög hivatalos nyelv 1970-es évekig ógörög alaktant, mondattant, szókincset, helyesírást használt, és még a mai újgörög köznyelv is az ógörög szóalakokat használja. Ezerszer nehezebb, mint ez az apróság a magyarban.

Továbbá az nyelv, amely tartósan, évszázadokon keresztül közvetítő nyelv akar maradni, fixálódnia kell egy nyelvállapotra, különben annyira eltávolodnak egymástól a helyi nyelvváltozatok, hogy nem lesznek kölcsönösen érthetőek. Ezt bizonyítja a sumer, középegyiptomi, attikai görög, irodalmi latin, szanszkrit, klasszikus kínai stb. rögzített nyelvek használata a későbbi korokban, amikor már ezek nem voltak a mindennapokban használatosak.

Újfent köszi a lepontozást, csak még mindig nem tudom hogy miért kaptam.

Pontozzátok le ezt is /Máté 5:39/ ;-)

25

ez igazabol most is igy van

senkit nem olnek meg a hivatalban, ha j-vel irja, es aki tudja, hasznalja

#Itt Somogyban felváltva használják mindkettőt szövegkörnyezettől függően...

pl.:

Éhes vagyok, megyek eszek valamit. Krumplival eszem a húst.

Könyörgöm legyen már egy kicsit jobb idő.

Könyörgök ne hagyj magamra.

#5 "Hogy fogjuk el, ha megszökik a foglyuk?"

Ez azért rossz példa mert a jelentéstartalmat nem az írásmód hanem a szövegkörnyezet határozza meg. Ráadásul az élő beszédben nem látjuk, hogy az adott szót milyen j-vel írjuk, mégis megértjük a mondanivalót.

Például a következő mondatban a megegyező írásmód ellenére mindenki érti a jelentést:

Vajon a húst zsíron sütötték vagy vajon?

Ellenben ha azt mondom:

- Lelőttem a fogolyt!

Akkor az értelmezéshez nem árt tudni, hogy madár vadászatról vagy börtönlázadásról van e szó.

De nem csak a j-vel kerülhetünk hasonló szituációba. Például ha leírom a következő mondatot, akkor azt önmagában mindenki másképp fogja értelmezni:

Sajnos elfogyott a fánk.

De ha részesei vagyunk az adott szituációnak, vagy ismerjük a szövegkörnyezetet akkor egyértelműen értjük.

- Olyan hideg van. Be tudnál fűteni?

- Sajnos elfogyott a fánk.

- Egy kiló kenyeret és két fánkot kérek!

- Sajnos elfogyott a fánk.

Tehát ez az érv egyáltalán nem állja meg a helyét indokul az ly használatára.

Szinte minden nyelvben az y írásjelet többnyire a j hang leírására használják (olykor az i hangot jelzi), a j írásjelet pedig a dzs hang jelzésére használják.

A magyarban az y karaktert nem használjuk önállóan, csak ritkán nevekben az i hangot helyettesíti. A dupla betűknél viszont egyértelműen az adott hang j hanggal történő lágyítására használjuk. Gyakorlatilag a ty kiejtve tj, az ny pedig nj... a gy-t pedig dy-nak kellene írni hiszen kiejtve dj, tehát nem a g hanem d lágyítása. Érdekesség, hogy a Kazahsztánban élő rokon népcsoportot Madjar-nak írják és nevezik.

Mivel a beszélt nyelvben, a kiejtésben mára szinte teljesen eltűnt a ly és j közti különbség, akár el is lehetne hagyni az ly-t.

Esetleg még jobb lenne, ha a j hangot eleve az y karakterrel jelölnénk a j betűt pedig a dzs hang jelölésére használnánk.

Ha folyóírás egyszerűségét tartjuk szem előtt, akkor akár az y-t is elhagyhatnánk az írásból és j-vel helyettesíthetnénk azt. így is eltűnhetne az ly, és lehetne tj, nj, dj betűnk.

Az élő nyelv folyamatosan önmagától alakul, változik. Az írás viszont egy mesterséges jelrendszer amely az élő beszéd lejegyzésére szolgál. Alkalmazásának módja pusztán megegyezés kérdése.

Miért is különült el a kettős betűk j hangjainak írása az y használatával az alap j hang j betűs írásmódjától? A megoldás valószínűleg az olvashatóságban rejlik. Ha a lágyításra használt j-t külön jellel, ez esetben az y karakterrel jelöljük, akkor az írott szöveg átláthatóbbá, könnyebben olvashatóvá válik. Mindazonáltal az agyunk minden bizonnyal gyorsan alkalmazkodna az egyéb írásmódokhoz is.

Ne felejtsük el, hogy a magyar nyelv néhány hangját nem jelölünk külön az írásban, mégis helyesen dekódoljuk azt az írott szöveg felolvasásakor.

(Pedig van rövid á, hosszú a és e, valamint zárt e hangunk is.)

Mindenesetre az y-t megtartva a kettős betűinkben, vagy akár a pontos-j helyett használva erősen megkérdőjelezhető a magyar klaviatúra kiosztásban a z és az y felcserélése. Ez utóbbinak ugyanis inkább történelmi okai vannak. A német nyelvtől eltérően azonban nem indokolt a csere, sőt logikusabb és praktikusabb lenne qwerty kiosztás a qwertz helyett. Persze még jobb lenne ha mindkettőt elfelejtenénk és egy jóval ergonomikusabb megoldást találnánk a billentyűk elhelyezkedésére az írógépek őskorából örökölt helyett, de ez már egy másik téma.