Szerintetek önző (esetleg beteges) gondolat, hogy én így szeretnék élni?

Kezdeném ott, hogy imádok olvasni és írni, a filmeket is szeretem, de írásban jobban szárnyalhat a képzelet. Nem tudok jól rajzolni és festeni, mert azonnal látni akarom a kész művet és úgy érzem, hogy az odáig való szöszmötölés során elveszik az eredetileg elképzelt kép, amit elképzeltem a festmény kezdetekor, a szobrokkal ugyan ez a helyzet, egyedül az írásban tudok mindenféle felbukkanó gondolatot gyorsan leírni és később kifejteni.

Egyszerűen szánom azt a vérmérsékletet ami a jelenlegi társadalomban uralkodik, nem az embereket, hanem a betanult viselkedést, modort, stílust, azt, hogy képtelenek leülni és nyugodt hangnemben társalogni. Emlékszem valaha átéltem egy olyan filozófiai társalgást, ahol több emberrel ültem egy szobában és egész estés kedélyes társalgás folyt, rájöttem, hogy mindezt csak álmodtam, a jelenben egyszerűen ez lehetetlen.

A mai iskolákban való tanulás egy káosz, olyan környezetben nem lehet koncentrálni, sem emlékezni, a zajos utcákon egészen más, mert megvan a szabad mozgástér, egy iskola zárt körű és képtelen vagyok ott érvényesülni, talán ha lenne egy társaság akik közt ki tudnék bontakozni, az iskolába visszatérve egészen másképp lennék képes gondolkodni, tudnám függetleníteni magam, de jelenleg nem megy, a tanárok "intellektus"-áról nem is beszélve...

Szóval én egyedül tökéletesen elvagyok, van pár ember akivel megtalálom a közös hangot, sőt, ha akarom bárkivel meg tudom, ha egyedül van és nem befolyásolja valaki más által az a heves vérmérséklet ami itt uralkodik legfőképp közép Európában és keleten, ez a tömény ostobaság és agresszió, ami azokra is átragad akik alapjában véve nem ilyenek. Nem szeretnék fizikai munkát végezni, az emberhez nem méltó foglalatosság, elpazarolni az egyetlen életünk (legtöbbször) céltalan rabszolgaságnak ítélve?

A pénz számomra(!) nem lenne fontos, csupán ahhoz kellene, amikor meg akarok szerezni dolgokat, de csak olyanokat amik épp szükségesek az adott pillanatban, például, ha valami után kutatok akkor azonnal be tudjam szerezni a számomra szükséges dolgokat, más nem érdekel, napi 1 étkezés és esetleg dohány a pipámba. Nem érdekel honnan származik ez a pénz, csak meglegyen.

A problémám csak az, hogy nem tudom, hogyan valósíthatnám meg ezt az életmódot, a kapitalizmus embertelen formákat öltött, visszataszító, nem leszek kísérleti nyula ennek a rendszernek. Később pedig utazni is szeretnék, de azt is csak pénzből lehet

Tisztában vagyok vele, hogy tömény sznobságnak tűnik az írásom, de ez főként azért tűnik felfokozottan érvényesnek, mert te aki olvasod épp a harmadik állásodból jöttél haza, vagy még ott vagy, esetleg valami hihetetlen gyors eseménysorozat lezajlása után dőltél be a gép elé, egyszóval mert a felgyorsult életstílus áldozata vagy, de ezért nem én vagyok a hibás.