Szerintetek önző (esetleg beteges) gondolat, hogy én így szeretnék élni?
Kezdeném ott, hogy imádok olvasni és írni, a filmeket is szeretem, de írásban jobban szárnyalhat a képzelet. Nem tudok jól rajzolni és festeni, mert azonnal látni akarom a kész művet és úgy érzem, hogy az odáig való szöszmötölés során elveszik az eredetileg elképzelt kép, amit elképzeltem a festmény kezdetekor, a szobrokkal ugyan ez a helyzet, egyedül az írásban tudok mindenféle felbukkanó gondolatot gyorsan leírni és később kifejteni.
Egyszerűen szánom azt a vérmérsékletet ami a jelenlegi társadalomban uralkodik, nem az embereket, hanem a betanult viselkedést, modort, stílust, azt, hogy képtelenek leülni és nyugodt hangnemben társalogni. Emlékszem valaha átéltem egy olyan filozófiai társalgást, ahol több emberrel ültem egy szobában és egész estés kedélyes társalgás folyt, rájöttem, hogy mindezt csak álmodtam, a jelenben egyszerűen ez lehetetlen.
A mai iskolákban való tanulás egy káosz, olyan környezetben nem lehet koncentrálni, sem emlékezni, a zajos utcákon egészen más, mert megvan a szabad mozgástér, egy iskola zárt körű és képtelen vagyok ott érvényesülni, talán ha lenne egy társaság akik közt ki tudnék bontakozni, az iskolába visszatérve egészen másképp lennék képes gondolkodni, tudnám függetleníteni magam, de jelenleg nem megy, a tanárok "intellektus"-áról nem is beszélve...
Szóval én egyedül tökéletesen elvagyok, van pár ember akivel megtalálom a közös hangot, sőt, ha akarom bárkivel meg tudom, ha egyedül van és nem befolyásolja valaki más által az a heves vérmérséklet ami itt uralkodik legfőképp közép Európában és keleten, ez a tömény ostobaság és agresszió, ami azokra is átragad akik alapjában véve nem ilyenek. Nem szeretnék fizikai munkát végezni, az emberhez nem méltó foglalatosság, elpazarolni az egyetlen életünk (legtöbbször) céltalan rabszolgaságnak ítélve?
A pénz számomra(!) nem lenne fontos, csupán ahhoz kellene, amikor meg akarok szerezni dolgokat, de csak olyanokat amik épp szükségesek az adott pillanatban, például, ha valami után kutatok akkor azonnal be tudjam szerezni a számomra szükséges dolgokat, más nem érdekel, napi 1 étkezés és esetleg dohány a pipámba. Nem érdekel honnan származik ez a pénz, csak meglegyen.
A problémám csak az, hogy nem tudom, hogyan valósíthatnám meg ezt az életmódot, a kapitalizmus embertelen formákat öltött, visszataszító, nem leszek kísérleti nyula ennek a rendszernek. Később pedig utazni is szeretnék, de azt is csak pénzből lehet
Tisztában vagyok vele, hogy tömény sznobságnak tűnik az írásom, de ez főként azért tűnik felfokozottan érvényesnek, mert te aki olvasod épp a harmadik állásodból jöttél haza, vagy még ott vagy, esetleg valami hihetetlen gyors eseménysorozat lezajlása után dőltél be a gép elé, egyszóval mert a felgyorsult életstílus áldozata vagy, de ezért nem én vagyok a hibás.
válasza:51 / 02:15
Ha kötözködni van kedved, privátban szívesen, de a kérdésre adott válaszomhoz nem kérek a kérdés megválaszolására tekintet nélkül való replikákat.
Tudom, hogy a kérdező fiatal kora nagyon sok mindenre választ adhat. Erre kívántam felhívni a figyelmét, ha nem is ilyen direkt módon.
Szofista színház? Ez valahogy kimaradt filotöri órán. Biztos volt ilyen?
A platóni és mintájára alakuló akadémiák tényleg így működtek, viszont ezek be is határolták az ott tanulókat. Számtalan irányzat működött az általam leírt módon, és hatásuk olyan nagy volt, hogy még az akadémisták sem térhettek ki előle. (Pl. a szkepticizmus volt ilyen) A szofistákat lehet okostojásképzőknek tartani mondjuk Arisztophanész drámái alapján, de nem feltétlenül voltak azok, és nem is az egyetlenek a maguk nemében. Később a szkeptikusok, sztoikusok, és mások ha jól tudom szintúgy függetlenek voltak. Ha valaki filozófiát akart tanulni, vagy beiratkozott egy akadémiára vagy keresett egy nagyobb filozófiai központként ismert várost és elment ő is vitatkozni. Miért lenne jobb egyik módszer a másiknál? A cél ugyanaz, csak másféle utakon. Az utcán szocializálódott filozófusok is megalapították egy idő után a maguk komoly iskoláját. Platón is úgy kezdte, hogy Szókratészt követte.
válasza:Kedves kérdező ( és válaszolók is): végigolvastam az összes fejtegetést, mert izgalmasnak és érdekesnek találtam. 17 éves fiú vagyok. Volt itt szó sokszor a tipikus kamasz tulajdonságokról, hogy a kérdezőre ez ráillik. Én azt vettem észre magamon, hogy ezek a "kamasz" jelek rajtam nem mutatkoznak meg. Én mindig objektívan láttam a dolgokat, mindig tudtam elvonatkoztatni. Amikor a barátom 3-4. osztályos korunkban mesélt a terveiről, idézem:"én hittant fogok tanítani délelőtt, délután horgászom és epret termesztek".
Én csak nevettem, és tudtam, hogy nem ez lesz. De még sok más korombéli is volt ilyen szituációban, én viszont nem, ha valamit is mondtam, sosem gondoltam komolyan, mindig tudtam, hogy ez változni fog. Még sosem volt barátnőm, nem tudom milyen érzés lehet, de így, hogy nincs, elmondhatom azt, hogy ha lenne, akkor biztosnak kéne lennem abban, hogy nagy valószínűséggel nem ő lesz a feleségem, és valamikor szakítani fogunk. Akiknek vannak barátnőjük, vagy barátuk, gondolom abban az adott pillaatban a másik a mindenük, nem is gondolkodnak ilyeneken. Ezzel csak erre a gondolatra szerettem volna kilyukadni---->
"szóval abban maradnék, hogy semmi sem biztos"
Itt a semmit azt kiemelném, és felteszem a kérdésemet:
Lehetséges hogy a te világfelfogásod és az életelméleted nem biztos, hogy jó?
válasza:"Én azt vettem észre magamon, hogy ezek a "kamasz" jelek rajtam nem mutatkoznak meg."
-Ez a kijelentés is arra utal, hogy megmutatkoznak.
"Én mindig objektívan láttam a dolgokat"
-Mert én nem? Attól, hogy gondolati ámokfutásba kezdtem az oldalon már 1 pisis leszek aki élőben a párnájába sír? Csak annyit írtam le, hogy félszeg vagyok új társaságban, semmi többet, nem tudom honnan veszed, hogy élőben, hogyan látom a dolgokat. Amikor beszippant a hétköznapok szürke menete, általában CSAK is kizárólag tárgyilagosan látok mindent semmi szín nélkül és pont emiatt kezdek több dologba egyszerre és nem tudok befejezni semmit, vagy nem is kezdek el semmit, mert nincs benne semmi szín.
"Még sosem volt barátnőm, nem tudom milyen érzés lehet, de így, hogy nincs, elmondhatom azt, hogy ha lenne, akkor biztosnak kéne lennem abban, hogy nagy valószínűséggel nem ő lesz a feleségem, és valamikor szakítani fogunk. "
-Tudod mivel traktáltam a szüleim 15 évesen? Azzal, hogy minek barátnő, hiszen az első barátnő nagy valószínűséggel nem lesz feleség, hiszen ez eléggé ritka, ha meg tudom, hogy nem lesz tartós, akkor minek várjak bele? Később rájöttem, hogy egyéb élvezetek is vannak, amiknek nem kell örökké tartaniuk
az 53%-os érveléseinek van igazságtartamuk és nagyon meggyőző, nagy valószínűséggel igazak is a jelenre amiben élünk, de ez csak 1 kor, nem kell túlspilázni, végső soron teljesen mindegy mi lesz velem.
"Lehetséges hogy a te világfelfogásod és az életelméleted nem biztos, hogy jó?"
-IGEN, miért ne lenne lehetséges? Hozzáteszem azon dolgozom, hogy ne legyen világfelfogásom, mert egy világfelfogással csak korlátozott számban tapasztalhatsz meg dolgokat.
Egyszerűen borzalmasan értelmeztél itt mindent.
válasza:ma 13:25
"Nem történt az életed során valami nagy lelki trauma?"
-Egyáltalán nem. Egyébként ha történt is volna valami és tegyük fel ennek hatására vagyok ilyen, az azt eredményezné, hogy most boldogan dagonyáznék valahol 1 99%-ban(ami orbitális baromság) és nem lenne rálátásom semmire.
"Mikor alakult ki ez a gondolkodás benned?"
-MILYEN GONDOLKODÁS?
"de ha te nem vagy nyitott dolgokra, és nem érted meg hogy a világon a többi ember 99 %-ban különbözik tőled, akkor nincs értelme az egésznek"
-Miért ne lennék nyitott új dolgokra? Honnan a fenéből veszed ezeket?? Pont, hogy nyitott vagyok mindenre, csak önszántamból ritkán megyek el bárhová is.
ma 00:27
"A világot, az embereket, általános szemléletet, vérmérsékletet szidni felesleges. "
-Tudom, hogy az, ezért is csak itt írom le. Ne úgy képzelj el, hogy a valóságban durcásan ülök és mindenkire azt mondom, hogy jajj de buta.
"Mintha valahol lenne emögött egy kis félelem. Ha nem határolódsz el, talán beolvadsz abba a boldogtalan és sivár masszába, aminek a világot látod magad körül. Ki akarsz tűnni és törni. Talán. "
-Nem talán, hanem biztos. Valójában alapból benne vagy, ha idegen űrlények érkeznének, nem emelnének ki a tömegből, mint másképpen gondolkodót. Igen, ki akarok tűnni és törni, de egyre inkább azt tapasztalom, hogy nincs hova kitörni (társadalmilag).
"A mai iskolákat szidod, de ha nem lenne ez a rendszer, akkor nem állnál még ezen a tudásszinten sem"
-Szidod a kést, mert megvágtad vele az ujjad, de vele vágtad fel az ebédre való krumplit... Az, hogy valaki megtanít valamire, hogy aztán rájöjj, az aki tanított sem tökéletes, még nem azt jelenti, hogy ezt magadba kell fojtanod. Egyébként meg a legtöbb dologra önállóan jöttem rá, az iskolában csak azt tanultam meg, hogy milyen ne legyek, a tanárokat figyelve.
" Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne élhetnél így, ha egy kicsit ügyeskedsz."
-Ehhez még bénának érzem magam.
válasza:Értem, lehet hogy a való életben teljesen rendben vagy, de az itt leírtakból nekem az szűrődik le, hogy valami gond van. Remélem csak kamaszkori hormonváltozások, stb. Kíváncsi lennék, hogy 10 év múlva hogyan vélekedsz a leírtakról, mert a véleményed biztos, hogy változni fog.
Persze jó lenne egy olyan világ, ahol minden jól menne, nem lopnának, nem bűnöznének, mindenki becsületes lenne, a pénz nem lenne fontos senkinek. De mint te is leírtad, neked is fontos a pénz, tudom hogy nem mindenféle hülyeségre költenéd, hanem az alapszükségleteidre. Tényleg önző vagy, és ÉN IS önző vagyok, nekem is szükségem van pénzre, nem azt mondom hogy én szent vagyok.
Ha belegondolsz, Magyarországon, és egyépként is a világon hol volt általánosságban jó a helyzet? Sehol, mindenhol vannak problémák, a jó is csak ideiglenes, mindig van mély és csúcspont akárelyik országról is beszélünk. Olyan hogy mindig jó, nincs, ez az élet, lehet álmodozni, milyen lenne ha. Ezzel most azt gondolod rólam, hogy beletörődök az életbe. Nem, egyszerűen csak nem veszem komolyan, mert nincs mit komolyan venni, az élet egy játék, és ha boldog vagy, onnantól már semmi sem érdekel, és én boldog vagyok! :D
"Nem, egyszerűen csak nem veszem komolyan, mert nincs mit komolyan venni, az élet egy játék, és ha boldog vagy, onnantól már semmi sem érdekel, és én boldog vagyok! :D"
-Az élet tényleg egy játék, de a szememben csak akkor leszel hiteles, ha ezt élőben, a cselekedeteid során is érezteted. Örülök neki, hogy boldog vagy, ezek szerint már nincs hová fejlődni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!