Szerintetek önző (esetleg beteges) gondolat, hogy én így szeretnék élni?

"Nem írhatok le minden gondolatot, összeomlana az internet"

Az, hogy ilyen sok gondolatod van (nem ám a bálnák idegrendszeréről vagy az angolszász jog fejlődéséről, hanem MAGADRÓL) bizonyítja, hogy baj van. Az élet alapesetben egyszerű. Akkor tűnik bonyolultnak, ha valami gubanc van, ami félremagyarázódik.

"Ezekhez jó jegyek kellenek."

De ha rosszak a jegyeid, akkor reális szellemi fölényre hivatkozni? Reális azt gondolni, hogy okosabb vagy pl. a tanáraidnál?

Nem kizárt, hogy tehetséges vagy, ki tudja. De akkor legyen annyi önfegyelmed, hogy pl. tanulj. Hasznos, még akkor is, ha most ezt nem fogadod el.

"Azért vagyok róluk rossz véleménnyel, mert egy paradigmát követnek amihez unalmas hozzáigazodni, hogy aztán te is unalmas tanárrá/ügyvéddé/orvossá stb. válj."

Miért unalmas egy tanár? Minden tanár unalmas? Minden orvos unalmas? Minden ügyvéd unalmas? Ki nem unalmas?

Mi tesz egy embert unalmassá, és ki nem unalmas? Ezt pontosan ki kellene fejteni (nem kell hozzá regényt írni, a pontosság és konkrétság a lényeg), és akkor lehetne valamit kezdeni vele, mert akkor konkrét céllá lehetne alakítani.

"mivel ez az egy életem van azzal is foglalkozom ami érdekel, és ez legtöbb esetben valami olyan dolog amit csak egyetemen, vagy egyáltalán nem tanítanak sehol."

Erre példa?

Csak mert szerintem az ember az ilyesmit tudja hasznosítani. Amikor középiskolás voltam, akkor szabad időmben olvastam mondjuk Freudot, vagy éppen Lenint. Ha bármi irodalom/történelem/stb. dolgozatot kellett írni, bedobtam egy-két ezeknél olvasott gondolatot, és a tanárok olvadoztak. Ez kóklerség volt, de középiskolás szinten működik. A történelem is érdekelt, ez javította a történelem dolgozataim eredményét. A programozás is érdekelt, ettől a matek bizonyos területei is jobban feküdtek. Ha tényleg komoly hobbyjaid vannak és nemcsak áltatod magad ezzel, akkor az minimális erőfeszítéssel adaptálható úgy, hogy leforduljon iskolai sikerekké is. Legalább 2-3 tárgyban az élen kellene lenned, tele osztály előtt felolvasott, példaként állított dogákkal.

"kénytelen vagy valami alapján felmérni a környezeted és én ha azt mondom, hogy a város amiben élek és abban az emberek nagy része olyan, akikkel nem lehet intelligens módon eltársalogni"

Egy várost felmérni.... ahhoz előbb tanulj két félév statisztikát meg két félév kutatásmódszertant. Utána talán lesz fogalmad róla. Arról van szó, hogy elmeséled a szubjektív benyomásaidat, mint egy átlagember, vagy tényleg igényes ember vagy, aki csak olyasmiket beszél, amik mögött bizonyítékok vannak.

"Igen, hogy ezzel bebizonyítsd, hogy sokkal jobb rendszer, mint amik eddig voltak a történelemben."

Nem. Azért, mert egy igényes ember olyan szavakat használ, amiknek tudja a jelentését. Pl. a kapitalizmus szóval mindenki dobálózik, de nem tudják, mi az. Ha te tudod, akkor azzal már egész bölcs vagy az átlaghoz képest. Ha nem tudod, akkor pusztán attól, hogy hülyének tartod őket, nem emelkedsz el a szintjüktől, mert szinte minden kamasz hülyének tartja a környezetét.

"Mindkettőnek tartom magam önmagam körében"

Kb. olyan ez, mintha síkfutó világbajnoknak tartanád magad 100 m-en.

"filozófusok nem kerülhetnek ki manapság"

Vannak filozófusok, még ismerek is párat. Még többet pedig a műveikből.

"mert pózernek nézik őket"

Bocs, de ez, hogy ki pózer meg ki trú, csak kamaszoknál téma.

"írtam már novellákat, elmélkedéseket, füzeteket írtam tele, de ez nyilván nem releváns..."

De, ez nagyon is releváns. Fontos kérdés persze, hogy amit írtál, milyen minőségű.

"Friedrich Nietzsche?"

Nem, Kierkegaard. Nietzsche is tönkrement, de szervi oka volt (megtámadta a szifilisz az idegrendszerét).

"Ez is egyértelműen mutatja, hogy csak azért vállalnak családot manapság, mert ez a beidegződés"

Fordítva. Az ókorban azért nem szerették a családot, mert az antik társadalomban a nők nem részesültek oktatásban és a férfiaktól teljesen elkülönülten éltek, illetve a szobadísz/háztartási robotgép szerepét játszották. A férfinak nem volt társa a nő feleségként sem. A férfiak férfitársaságban érezték jól magukat. A filozófusok rendszerint iskolát működtettek, ahol épp elég "fiuk" volt. Ez pótolta a családot. Az ókorban nagyon sokat írtak a barátságról és a tanár-diák viszonyról, annál kevesebbet a szerelemről (ha írtak róla, akkor is inkább a férfiak közöttiről). Ennek ellenére pl. Arisztotelésznek volt családja, hogy csak a legnagyobb nevet említsem.

"én ellenállok, nem a kor diktál nekem, hanem én neki."

Az, hogy ellenállsz, azt jelenti, hogy ott lihegnek körülötted a lányok, de te hősiesen lerázod őket. Amíg nem így van, addig ellenállásod kb. olyan, mint amikor a kopaszodó ember eldönti, hogy kopaszra nyíratja a fejét. Hogy az ő döntése legyen a kopaszság.

"Pénz kell, teljesen mindegy hogy honnan, de kell."

Akkor marad három lehetőség. Munka, lottó és bankrablás. Az utóbbi kettő nem szokott bejönni.

"Igen, mert azok a művek soha nem kerültek nyilvánosság elé, mert az alkotójuk nem hitt magában a külső behatások miatt"

Ha nem kerültek nyilvánosság elé, akkor honnan tudsz a létezésükről?

"Nem tudom, hogy sikeresek lennének e, mert rajtam kívül eddig senki nem olvasta őket"

És miért nem mered megmutatni őket senkinek? Azért nem, mert félsz attól, hogy az az elképzelés, amire pillanatnyilag mindent építesz, ekkor összeomolhat, és attól félsz, hogy ezt nem bírnád ki. Ez azonban veszélyes játék. Nem kellene mindent egy lapra feltenni. Mondok egy példát: ha most lenne egy barátnőd, vagy lenne egy baráti köröd, vagy lenne egy másik hobbid, vagy lennének iskolai sikereid, akkor elviselnéd, ha kiderülne, hogy rosszak az íráasid, és mernéd őket próbára tenni. Ha viszont minden reményed az írásokban van, akkor véded őket egy ilyen veszélytől. A probléma az, hogy így nem fogod megtudni, hogy tényleg jók-e vagy az egész csak lázálom.

"Hol mérettessem meg? Nem lehet hol megmérettetni, te talán tudsz segíteni ebben? Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem, sőt teljesen."

Irodalmi műveket sokféle helyen. Mondjuk van a dokk és a litera. De akár ide is benyomhatod a művészet rovatba a verset vagy rövid prózát, vannak egész értelmes hozzászólók is ilyenkor. Filozofálásokkal más a helyzet, erre nincs célfórum. Nyithatsz blogot, aztán hátha kommenteli valaki. Ott mondjuk az a veszély, hogy lenyúlhatnak tőled gondolatokat (bár persze az is megtisztelő valamilyen szinten). Tehát ne tedd közszemlére azt, amit a legfontosabbnak érzel. Vagyis a viszonylag mellékes dolgaidat írd ilyen helyre.

"Az élet önmagában tengődés bármit is csinálsz."

Attól függ, mit hívunk tengődésnek. Én pl. nem találom rá jó szónak a tengődést. Az életet eléggé élvezem.

"ahelyett, hogy egy értelmes valakinek látnál, aki szeretné átvinni az életbe a művészetét egy kamasznak látsz és ítélkezel"

Az, hogy kamasz vagy, tény. Az, hogy tipikus kamasz problémáid vannak (próbálod igazolni, hogy egyedi vagy; keresed a helyed a világban) szintén tény. Azt, hogy megpróbálod átvinni az életbe a gondolataidat, nem látom. Folyamatosan csak elmélkedsz, semmi gyakorlati eredmény.

"Ez is jellemző minden emberre akivel eddig komolyabban beszéltem, hogy minél álmodozóbban, naiv vágyakozással beszél, annál fiatalabbnak nézik, KÖTELEZŐ MEGTÖRNI, HOGY FELNŐTTKÉNT KEZELJENEK?"

Nem a vágyakozással és álmodozással van baj. Hanem azzal, ha valaki óriási igényeket jelent be (író, filozófus, az egész városban nincs szellemi partnere, mert hülyék gyülekezete a város, az összes tanára is hülye, mindenki szürke, mindenki átlagos senki, de majd ő, de majd ő), mintha folyton emelnéd a tétet a pókerben, erre a játék végén nem akarnád megmutatni a lapjaidat. Szerinted ilyenkor ki gondolja, hogy fullod van?

"Miért akarsz olyan egyszerűnek látni mindent?"

A világban rengeteg bonyolult dolog van. A részecskefizika pl. olyan irgalmatlanul bonyolult, hogy már annak a megértése is, hogy mennyire bonyolult, külön előképzettséget igényel.

Az viszont, hogy

- próbálj már becsajozni

- tanulj szorgalmasan az iskolában

- legyél kedvesebb az emberekkel, hátha több barátod lesz

- ne eleve lenézéssel közelíts az emberekhez, mert erre egyelőre semmi alapod sincs, de egyébként a tehetséges emberekre pont nem jellemző az arrogancia

- válasz egy hobbit és csináld

- ha írsz, mutasd meg íróknak

- ha filozofálsz, vitasd meg a gondolataidat másokkal is

néhány piszok egyszerű szabály. A magánélet nem részecskefizika.

Kedves kérdező!

Végigolvastam a kérdésedet és az eddigi válaszokat. Nem tudom, hány éves vagy, én most vagyok 24, de sok mindenben hasonlóan gondolkodok, mint Te. (16-18 évesnek saccolnálak, de majd kiigazítasz.) És kb. így láttam a dolgokat gimnáziumban én is, azzal a különbséggel, hogy a tanáraimról általában kifejezetten jó véleménnyel voltam, mert egyrészt munkájukat jól végezték, másrészt becsültem őket a tudásukért. De a többi dolog, ahogy gondolkodsz, az a mai napig megvan nálam is.

Az a válaszoló, aki a legutóbbi hosszú kommentet is írta, és ízekre szedi a soraidat, ő sok olyan dolgot írt, amit én is leírtam volna, ill. én is elgondolkoztam rajta. Ha szeretsz komolyan beszélgetni meg filozofálni és ütköztetni az álláspontodat máséval, akkor az előző válaszoló kommentjein el lehet gondolkozni, mert szerintem jó kérdéseket és kritikákat fogalmazott meg feléd. Külön öröm, h valaki olyan válaszolt, aki tud fogalmazni és nem a szokásos oltogatós válaszokat kaptad, amiket itt általában olvasni lehet.

Én elég magányosan töltöttem a gimis éveimet, legfőbb szórakozásom az volt, hogy délutánonként elmentem a pesti Múzeum körúti antikváriumokba vagy könyvtárakba olvasgatni, meg a kajapénzemből jópár könyvet is vettem. Őszintén megmondom, ez a magányos lét kellemesnek éppen nem volt mondható, de az olvasás és a folyamatos sport ahhoz elég volt, hogy elviselhetőnek éreztem a napom azon részét, amíg a tanórákon kellett ülnöm (habár a jegyeim végig jók voltak, 4-5-ös). Főleg az érdekelt, hogy az iskolában tanított tárgyakhoz találhatók-e olyan összefoglaló művek, amik nem a tankönyvek halálunalmas szintjét hozzák, hanem élvezetesek, és érezni rajtuk, hogy szerzőjének szíve csücske a téma. Hamar rájöttem, hogy minden témában található a tankönyvemnél sokkal jobb színvonalú összefoglalás is (ha ilyenek érdekelnek, szólj, és megírom az általam jónak tartott műveket, habár van, ami csak angolul jelent meg). Már akkor szívesen beszélgettem volna mással ilyen "intellektuálisabb" témákról, de osztálytársaim nagyrésze suli után vagy a kocsma felé vette az irányt, vagy haza, minden esetre a kedélyes beszélgetés a kultúráról nem volt divat (érdekes ez egyébként, mivel nagyon jó gimnáziumba jártam országos viszonylatban...). A mai napig egyedül "szórakoztatom" magam ilyenekkel, mivel ugyanúgy, ahogy Te sem, én sem találtam senkit a környezetemben, akivel olyan társasági élményem lehetne, mint amire Te is vágysz. A könyvekhez az utóbbi időkben kiegészítésül ismeretterjesztő BBC filmeket is nézek (pl. David Attenborough-t biztos ismered Te is, van még sok más.)

Csak azért találtam rá a kérdésedre, mert most fogalmaztam meg magamnak először írásban, hogy milyen lenne az az ember, akit ilyenre ideálisnak tartanék a magam számára. Pont ebben a kategóriában akartam feltenni kérdésként, hogy ilyen ember létezik-e, amikor megláttam a Te kérdésedet.

Úgyhogy a következő logikus lépésnek azt látom, hogy megkérdezzem:

Hány éves vagy?

Milyen témákról szeretsz filozofálni?

Milyen könyveket szeretsz olvasni? Mi a kedvenc témád?

Mi a 3 kedvenc könyved?

Milyen témákról szeretsz írni?

Megosztanád-e néhány írásodat velem? Szívesen elolvasnám, vagy csak beleolvasnék, hogy miről írsz.

Milyen filmeket szeretsz?

Milyen nyelve(ke)t értesz és beszélsz folyékonyan?

Te is kérdezhetsz nyugodtan itt, vagy privátban, max. kiderül, hogy mégse egymást kerestük.

24/F

Én csak beleolvasgattam, de tudod kérdező az a te bajod, hogy antiszociális vagy. Én félek az ilyenektől, mert olyan tévképzetei vannak, amik egyszer lehet tömegmészárláshoz vezetik.

Azt mondod hogy unalmas és szürke a világ?! Innen látszik hogy sose érdekelt az iskola, ma meg nem érdekel semmi, mert nem érted meg, nem vagy képes meglátni az izgalmas dolgokat. Egy orvosnak pl. igencsak színes mindennapjai vannak.

De majd évek múlva meglátod, hogy lehet hogy a pénz nem számít, de az igen, hogy azt a minimálbért milyen körülmények között keresed meg. A gyárban, futószalag mellett igen csak kínkeserves munka lesz, ha szarsz az iskolára, akkor meg csak ez fog jutni. Nekem is az jön le egyébként, hogy te egy meg nem értett zseninek érzed magad. Ilyenek nem léteznek!

13:56

"ez nem egy film ahol fantasztikus mód megoldódnak a problémák"

Nem is fantasztikusan, hanem reálisan kell megoldani a problémákat.

"Szó sem volt olyasmiről, hogy okosabb lennék"

Az nagy baj, mert ahhoz, hogy filozófus vagy író legyél, okosabbnak kell lenned egy átlag gimnáziumi tanárnál.

"elveszítették mindennemű bájukat"

A báját mindenki elveszti. Nem maradhatunk bájos kisbabák. A gyerekek esetleg bájosak. A felnőttek kevésbé, de nekik vannak más értékeik.

"A te nézeteid szerint a büdös életben nem állíthatnánk fel 1 darab statisztikát sem, gondold át"

Munkám során szoktam statisztikákat csinálni.

"Pontosan ezért írtam kapitalizmust, így sokkal érthetőbb annak is aki nem olvas el minden kapitalizmusról szóló könyvet betűről betűre."

A kérdés előli kitérésedből arra következtetek, hogy nem tudod, mi a kapitalizmus, csak valami hangulatfestő szónak használod, valami olyasmit jelent nálad, hogy "ahol a pénz az isten", vagy "az, ami van, és amit utálok" stb.

"Szerintem ha felmérnénk, hogy a 20 éven felettiek vagy az alattiak nézik e jobban hülyének a környezetüket, azt hiszem a felettiek győznének"

Nem rossz problémafelvetés, ennek valóban utána kellene nézni. Igazából talán rosszul fogalmaztam. Nem a hülyének, butának nézés az általános és kamaszokra jellemző. Hanem inkább az "a többiek birkák, én szabad egyéniség vagyok" attitűd vagy az "ők megtörtek, bennem még lobog a láng" stb.

"Nem is rossz ötlet, kevesebb különbség van a valódi és elképzelt siker közt, mint gondolnánk, egyes elméletek szerint ugyan az"

Egyes elméletek szerint? Melyik füvező haverod elmélete ez? (Esetleg Epiktétosz, de te még nem vagy Epiktétosz).

"Akkor miért nem mutatsz be nekik?"

Folytatsz érdemi tudományos tevékenységet? Ha megjelölöd, hogy egészen pontosan milyen szakterületen működsz, akkor esetleg tudok valakit javasolni, aki pont ezen dolgozik. Bár azt tudnod kell, hogy filozófusok között valódi együttműködés ritkább, mint a fehér holló.

"bármennyire is próbálnám elfogadni a kritikákat, nem menne, mert folyton azon agyalnék, hogy azok miért nem igazak"

Ez egy hiba, ami bármiféle fejlődést akadályoz. Minden tudomány műveléséhez alázat szükséges. Amíg nem vagy mester, csak inas, addig el kell fogadnod azt, hogy általában a mesternek van igaza, nem neked. Persze minden kezdő heveskedik, de aztán jó esetben megérti, hogy előbb meg kell tanulni egy szakmát, és csak aztán lehet túllépni rajta.

"És a nem mellékesekkel mi a helyzet? Sírba vinni sem érdemes."

Azokkal az a helyzet, hogy ahogy fejlődsz, egy idő után vagy mellékessé válnak, és ki lehet őket rakni a blogra/fórumba/akárhova, vagy pedig továbbra is fontosnak tűnnek, így továbbfejleszted őket, és majd amikor 55 évesen már nagy név leszel, akkor megjelenik a publikum által várva várt Nagy Eredeti Rendszer. "Eddig Kovács csak más rendszereket bírált, és most előlép a sajátjával."

"Talán velem laksz, hogy ezt levond"

Nem. A hozzászólásaidban olvasom. Baráti kör: "alakul". Művek: a fiókban. Jegyek: még mindig rosszak. Világ: még mindig sivár. Emberek: még mindig hülyék. Csaj: továbbra sincs. Problémák: ugyanazok.

Tehát valamiféle elrugaszkodás hiányzik. A kezdő lépés lehetne, hogy pl. valamilyen írást beküldj az említett helyekre, és visszajelzést kapj hozzáértőktől (mondjuk a dokkon vagy a literán), hogy jól írsz-e és mik a további teendők. Na az egy konkrét előrelépés lenne, mert az írásaid kikerülhetnének a fiókból a nyilvánosság elé. Abban az esetben, ha elfogadnák őket, akkor publicitást kapnának, és végre valós siker fényében sütkérezhetnél a képzelt felsőbbrendűség helyett. Egyből leállhatnál egy sor tevékenységgel, ami most fölöslegesen fogyasztja az energiáidat. Jelenleg hosszasan érvelsz amellett, hogy a képzelt siker majdnem annyi, mint a valódi siker, vagy hogy miért nem fogadsz el semmilyen kritikát stb. Minderre nem lenne szükség, ha már elértél volna egy valós sikert. Egy valós kudarc is többet ér egyébként egy képzelt sikernél, mert vagy arra mutat rá, hogy min kellene változtatni, vagy arra, hogy mivel kell inkább felhagyni.

"mutass be egy írónak"

Dokk, litera a leggyorsabb útja annak, hogy több íróval kapcsolatba lépj.

"meg szoktam vitatni több emberrel is"

Nagyon helyes. Szakfolyóiratokat, szakirodalmat is olvass.

"mindenhol ez folyik, miért nem tűnik fel? Azt hiszed, ha a te általad leírt kritériumoknak megfelelnék, nem lenne, aki jönne egy hasonlóan meggyőző érveléssorozattal és cáfolna rá, mindarra amit leírnál?"

Hiszem, ha látom.

"Mindenre rá lehet cáfolni, az ösztönökön és érzéseken kívül nincs is más, a logika is általuk van felépítve bármilyen hihetetlen, de így van az egész rendszer a matematikától kezdve mindenre kiterjedőleg egy sémán fut, EGY SÉMÁN"

Hát persze. A valóság alapszerkezete nagyrészt (amúgy nem 100%-ig) logikus, így sem az ösztön, sem az érzés nem fog mást alátámasztani, mint épp ezt a logikát és ezt a matekot, ami van. Mivel ebben a logikában világosak a bizonyítás és cáfolás szabályai, így legfeljebb tagadni lehet mindent, de cáfolni nem.

"a végtelen séma közül amit a művészet elérhet"

A művészet egy lehetséges módja a valóság megismerésének (bár nem mindenki szerint megismerő tevékenység a művészet), ráadásul nem minden szempontból a legjobb módja.

Kedves kérdező!

Írtam Neked privátot is, de közben olvastam a további válaszokat és még csak annyit szeretnék mondani, hogy a 27. válaszolóval itt előttem tulajdonképp egyetértek. Azt a részt különösen fontosnak gondolom, hogy ha meg akarod méretni magad, tudni akarod, hogy a tevékenységed jó irányba halad-e, akkor fel kell készülnöd az építő kritika elfogadására, ill. kudarcokra is, hogy fejlődhess. (Sok világszintű írónak, művésznek vannak középszerű művei is, ill. a tudományos életben is rendszeresek a téves hipotézisek, számítások, stb. Pl. A Fermat-sejtés bizonyításakor is Wiles először megalkotott bizonyításában alapvető hiba volt, és csak a második verziója lett hibátlan. A hibát egy tanítványának segítségével javította ki!) Én úgy látom, hogy a 27. válaszoló építő jellegű kritikákat és tanácsokat fogalmaz meg Neked, nem pedig rosszindulatúakat, tehát érdemes rajtuk elgondolkoznod.