Szerintetek önző (esetleg beteges) gondolat, hogy én így szeretnék élni?
Kezdeném ott, hogy imádok olvasni és írni, a filmeket is szeretem, de írásban jobban szárnyalhat a képzelet. Nem tudok jól rajzolni és festeni, mert azonnal látni akarom a kész művet és úgy érzem, hogy az odáig való szöszmötölés során elveszik az eredetileg elképzelt kép, amit elképzeltem a festmény kezdetekor, a szobrokkal ugyan ez a helyzet, egyedül az írásban tudok mindenféle felbukkanó gondolatot gyorsan leírni és később kifejteni.
Egyszerűen szánom azt a vérmérsékletet ami a jelenlegi társadalomban uralkodik, nem az embereket, hanem a betanult viselkedést, modort, stílust, azt, hogy képtelenek leülni és nyugodt hangnemben társalogni. Emlékszem valaha átéltem egy olyan filozófiai társalgást, ahol több emberrel ültem egy szobában és egész estés kedélyes társalgás folyt, rájöttem, hogy mindezt csak álmodtam, a jelenben egyszerűen ez lehetetlen.
A mai iskolákban való tanulás egy káosz, olyan környezetben nem lehet koncentrálni, sem emlékezni, a zajos utcákon egészen más, mert megvan a szabad mozgástér, egy iskola zárt körű és képtelen vagyok ott érvényesülni, talán ha lenne egy társaság akik közt ki tudnék bontakozni, az iskolába visszatérve egészen másképp lennék képes gondolkodni, tudnám függetleníteni magam, de jelenleg nem megy, a tanárok "intellektus"-áról nem is beszélve...
Szóval én egyedül tökéletesen elvagyok, van pár ember akivel megtalálom a közös hangot, sőt, ha akarom bárkivel meg tudom, ha egyedül van és nem befolyásolja valaki más által az a heves vérmérséklet ami itt uralkodik legfőképp közép Európában és keleten, ez a tömény ostobaság és agresszió, ami azokra is átragad akik alapjában véve nem ilyenek. Nem szeretnék fizikai munkát végezni, az emberhez nem méltó foglalatosság, elpazarolni az egyetlen életünk (legtöbbször) céltalan rabszolgaságnak ítélve?
A pénz számomra(!) nem lenne fontos, csupán ahhoz kellene, amikor meg akarok szerezni dolgokat, de csak olyanokat amik épp szükségesek az adott pillanatban, például, ha valami után kutatok akkor azonnal be tudjam szerezni a számomra szükséges dolgokat, más nem érdekel, napi 1 étkezés és esetleg dohány a pipámba. Nem érdekel honnan származik ez a pénz, csak meglegyen.
A problémám csak az, hogy nem tudom, hogyan valósíthatnám meg ezt az életmódot, a kapitalizmus embertelen formákat öltött, visszataszító, nem leszek kísérleti nyula ennek a rendszernek. Később pedig utazni is szeretnék, de azt is csak pénzből lehet
Tisztában vagyok vele, hogy tömény sznobságnak tűnik az írásom, de ez főként azért tűnik felfokozottan érvényesnek, mert te aki olvasod épp a harmadik állásodból jöttél haza, vagy még ott vagy, esetleg valami hihetetlen gyors eseménysorozat lezajlása után dőltél be a gép elé, egyszóval mert a felgyorsult életstílus áldozata vagy, de ezért nem én vagyok a hibás.
válasza:"én szerény vagyok új környezetben"
Mindenki az. Egy felolvasóesten van büfé is. Igyál egy felest. Kapcsolódj be a társalgásba. Tegyél úgy, mintha rendszeresen hasonló körökben forognál. Senkinek sincs a homlokára írva, hogy ez nem így van. És második alkalommal ráadásul igaz is lesz.
válasza:15:41
"És itt konkrét szélsőséges dolgokra is nyugodtan gondolhatsz, pl egy zeneszámot más szabályrendszerrel komponálni kották helyett"
Ilyen pl. ennek a zenének az első fele:
http://www.youtube.com/watch?v=MSoAzONw-a4
Nem is rossz, bár hogy egyértelmű előrelépés lenne mondjuk a klasszikus zenéhez képest, az vitatható.
"Vagy biztosan lenne egy olyan nyelv, ami az összesnél hatékonyabb a jelenlegiek közül, csak még nem alkottuk meg, vagy soha nem is fogjuk."
Attól függ, mi a nyelv. Ha a tudományok matematikai formalizmusát és a logikai kalkulusokat nyelvnek tekintjük, akkor ez a nyelvteremtés folyamatos a tudományokban. Ha az emberi nyelvet helyettesítő tökéletes nyelv megteremtéséről van szó, az is egy régi és jólismert projekt (legalább az újkortól vannak ilyen próbálkozások), ami különösebb eredményeket még nem hozott, noha nyilván jópofa hobby.
Sőt, a kortárs írók Esterházytól Parti Nagyig szeretnek új szavakat és kifejezéseket gyártani. Mondanom sem kell, egyik se vad tehetség, hanem építenek valamire: arra a nyelvre, amit olvasmányaikból és az életükből ismernek.
A "radikálisan új"-ra törés nem olyan borzasztó érdekes dolog, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha megjelenik a radikális újítás igénye, akkor is csak azok tudják azt végrehajtani, akiknek legalább fogalmuk van arról, hogy mihez képest akarnak újat, és mit akarnak elérni vele. Ha pl. nem tudod, hogy hol tart most a művészet vagy a tudomány, és ezt a tudatlanságod próbálod azzal igazolni, hogy vad tehetség vagy, azzal az a baj, hogy a vad tehetségek alkotásai ritkán tűnnek eredetinek. A dilettáns vers vagy a naiv festészet messziről felismerhető, pedig bizonyos értelemben mindegyik "radikális kezdet".
"Mindenki az. Egy felolvasóesten van büfé is. Igyál egy felest. Kapcsolódj be a társalgásba. Tegyél úgy, mintha rendszeresen hasonló körökben forognál. Senkinek sincs a homlokára írva, hogy ez nem így van. És második alkalommal ráadásul igaz is lesz."
-Képzeld el, hogy egy kisvárosból, melyek népessége nem éri el a 20 000 főt, felmész egy 1millió 700 ezres városba, ahol nem ismersz senkit+ oda kell találnod arra a helyre ahol a felolvasóest van. Kalandvágyam állandó harcot vív a félelmeimmel és legtöbbször sajnos ülve maradok, de most már tennem kell valamit.
"Ha az emberi nyelvet helyettesítő tökéletes nyelv megteremtéséről van szó, az is egy régi és jólismert projekt (legalább az újkortól vannak ilyen próbálkozások), ami különösebb eredményeket még nem hozott, noha nyilván jópofa hobby. "
-Igen, sajnos egy élet is kevés lenne hozzájuk, de legalább még életükben hihettek abban, hogy valami nagyot alkotnak.
"Mondanom sem kell, egyik se vad tehetség, hanem építenek valamire: arra a nyelvre, amit olvasmányaikból és az életükből ismernek."
-Félreértés ne essék, én is így írok. Kifejezetten szeretem például az angolok beszédstílusát a regényekben. Most is épp belekezdtem egybe és annyira izgatott lettem, mert valami egészen eredetit találtam ki, ehhez hasonló történet még megközelítőleg sem volt soha, nagy hangsúlyt fektetek a párbeszédekre, de a cselekmény végkimenetelén még agyalnom kell, nem szeretném elszúrni ezt a jó kezdést.
Én csupán azt tartom lehangolónak, hogy az emberek teljesen belefásulnak az általuk használt nyelvezetekbe és elfelejtik (ha egyáltalán valaha rájöttek), hogy ez csak 1 nyelv a lehetséges sok közül.
Egyébként utánaolvastam Parti Nagy Lajos-nak, mert még nem hallottam róla, ugyan ott születtem ahol ő, így a vidék sem lehet kifogás karrier terén (habár ő nagyobb városokban tanult a leírás alapján).
"A "radikálisan új"-ra törés nem olyan borzasztó érdekes dolog, mint amilyennek elsőre tűnik."
-De! Önmagában érdekes, csak az érdeklődés alább hagy a sok problémával amit meg kell oldani és áthidalni a változtatás folyamata közben, ha nem lenne érdekes, senki nem próbálta volna meg, az újdonság gigantikus izgalmával csaptak a lovak közé.
válasza:20:50
"Képzeld el, hogy egy kisvárosból, melyek népessége nem éri el a 20 000 főt, felmész egy 1millió 700 ezres városba, ahol nem ismersz senkit+ oda kell találnod arra a helyre ahol a felolvasóest van."
Ami a felolvasóesteket vagy más bölcsész happeningeket illeti, az ott látható arcok félszegebbek az átlagnál, tőlük végképp nem kell félni, ha legalább átlagos a kinézeted és fellépésed.
"Egyébként utánaolvastam Parti Nagy Lajos-nak, mert még nem hallottam róla"
Olvasgasd, mert nyelvi szempontból az egyik legügyesebb író jelenleg. Ő ismeri az egyik legjobban a hétköznapi nyelvet, miközben persze más regiszterben is tud írni. Más íróknál ez a kettő nincs ennyire meg együtt.
"Önmagában érdekes, csak az érdeklődés alább hagy a sok problémával amit meg kell oldani és áthidalni"
Attól, hogy egy döntés radikális, semmi sem garantálja, hogy érdekesebb lesz az eredménye. A dadaizmus pl. rendkívül radikális, de mivel az ember hamar a falra mászik tőle (egy kötet egy életre bőven elég ebből a stílusból, ilyen kis adagban mellesleg szórakoztató), ezért senki se gondolja, hogy több vagy jobb akármelyik régebbi stílusnál, vagy hogy a dadaizmus megjelenése számottevően sok régi könyvet kiütött a korábbi kánonból. A legradikálisabb irodalmi mozgalom végeredményben egy lábjegyzet a rövidebb irodalomtörténeti művekben.
Olvass dadaistákat, és megnézheted, hogy mire jó a radikális újítás, meddig mehet el, és miért válik hamar üressé.
Az itt jelenlévőkkel lassan akár meg is alakíthatjuk a saját bölcsész/filosz/vitaklubunkat, 3-4 ember már van itt rá. Ha még többen is leszünk, és élesedik a vita, akkor aztán meg elkezdhetjük kizárni is az "elhajló elemeket", ezzel beteljesedne a kérdező egyik kívánsága is :D ;)
Minden esetre érdekes a beszélgetés, folyamatosan követem, ki gondolná, hogy pont GYK-n ilyenbe lehet belefutni...
Folytassátok!
válasza:Tulajdonképpen legszívesebben én is így élnék. Ha lehetne.
Ugyanakkor magamat ismerve ez az elkényeztetettségből, és kissé szelfcentrikus álláspontból fakad. Nem sznobság ez, hanem színtiszta önzés, amit az emberek többsége nem állhat, burkolt formában kell előadni.
A fizikai munka elvetése nem egészséges, mert arra szükség van: elvégre nem csak szellem az ember, hanem test is, amit ugyanúgy le kell fárasztani, - közben az agy tovább dolgozik, de másként. Hobbikertészkedés, ház körüli munkák, vagy egy ideiglenes munka közben. Amúgy sem lehet állandóan csak filozofálni.
Valószínűleg arra gondoltál, hogy nem akarsz a megélhetésedért monoton fizikai munkát végezni. Olvastam némi mentegetőzést ezzel kapcsolatban, ez viszont nem túl elegáns, inkább gondold át jobban a kérdést, és válogasd meg a szavaid, egy írópalántától ezt elvárhatjuk, úgy vélem.
Az írás ugyanolyan, mint a festészet, vagy szobrászat. Ott is egy felmerülő elnagyolt ötlet-gondolat az alap, egy vázlat és később kibontakozik a részletekben. Ugyanúgy megváltozhat az egész, ahogyan írásban is fejlődik a dolog, a mesterek néha félrehajítanak valamit, vagy tanulmányként félbehagyják, hogy újat, jobbat készíthessenek. A képzőművészetekben csupán látványosabb az, ha valaki tehetségtelen, míg a gondolkodásban ezt nehezebb megítélni.
A világot, az embereket, általános szemléletet, vérmérsékletet szidni felesleges. Ezek a benyomások csak arra jók, hogy meghatározd vele a helyed a világban, megtámaszd az identitásod: ők ilyenek, de én nem. Miért van erre szükség? Ember vagy te is, mindenki máséhoz hasonló mozgatórugókkal. Mintha valahol lenne emögött egy kis félelem. Ha nem határolódsz el, talán beolvadsz abba a boldogtalan és sivár masszába, aminek a világot látod magad körül. Ki akarsz tűnni és törni. Talán.
A mai iskolákat szidod, de ha nem lenne ez a rendszer, akkor nem állnál még ezen a tudásszinten sem, kivéve ha a szüleid papnak adnak, feltéve hogy állna annyira jól anyagilag, hogy nélkülözni tudnak egy dolgos kezet. Persze az ókori filozófiai iskolák szimpatikusnak tűnhetnek: elmélkedés, séták, nagy beszélgetések, de ez is csak a kiváltságosoknak adatott meg, persze másik is odakerülhettek, 30-40-50 évesen, miután már egzisztenciálisan helytálltak valahogy.
Összességében a kérdésre válaszolva, igen, rémesen önző az, hogy így akarsz élni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne élhetnél így, ha egy kicsit ügyeskedsz. Sokaknak összejött már.
A másik, amin elgondolkoztam, hogy ha valaki olyan életet él, amiről azért bevallja magának, hogy van benne egy tömény sznobság is, akkor az mit válaszol magának arra a problémára, hogy esetleg ez a fajta élet nem jellemezhető ezekkel a szavakkal: hiteles, igaz, tartalmas, értelmes. Vagy ezek már nevetséges követelmények? Gondolom, az igazi sznobok elég öntudatos emberek, hiszen ahhoz azért gógyi kell, hogy a sznobizmusát valaki folyamatosan (anyagilag is) fenntartsa úgy, hogy közben valamilyen társaság is körülveszi, akik ezt elfogadják. De ha öntudatos, akkor addig már mégse jut el, hogy a saját életének tartalmasságára és hitelességére reflektáljon?
Egyáltalán milyen igényei vannak egy sznobnak? Van például igénye meg is érteni azt a kultúrát, amihez törleszkedik? Vagy csak sok pénzt meg jó nőket és luxusutakat akar és ezek már értelmessé teszik az életét (hogy lehet egy ilyen élet tényleg értelmes?), a többi meg csak dekoráció? Ha utóbbi az igaz, akkor az, akinek teljen más elvárásai vannak a saját életével szemben, tehát pl. hitelesen, őszintén, igaz és kulturált életet szeretne élni, esetleg még alkotni is akar, annak mi dolga van a sznobokkal? Kell egyáltalán minősítenie őket? Hiszen teljesen más élet- és gondolkodásmódot feltételez az, ha valaki nemcsak kitűzőként tekint a kultúrára, hanem annak legalább egy részét meg is akarja érteni, át is akarja élni és ezért rendszeres erőfeszítéseket tesz.
Szóval ha a kérdezőnek tényleg az a feltett szándéka, hogy az életében a sznobságot teljesítse ki, akkor megérdemli-e, hogy egyáltalán szót vesztegessünk ennek kommentelésére? (Egyébként azt megelőlegezem a kérdezőnek, hogy mégsem a sznobság az ideálja, hanem még ő is bizonytalan, és azért kér itt tanácsot; de ha tévedek, akkor szerintem nincs tovább miről beszélni, és sok sikert kell neki kívánni a csaj- és pénzhajhászáshoz, mert hát ez esetben ugye a kultúrához sok érdemi köze nem lesz.)
válasza:00:27
"A képzőművészetekben csupán látványosabb az, ha valaki tehetségtelen, míg a gondolkodásban ezt nehezebb megítélni."
Szakterület kérdése. Én pl. a képzőművészetekben nem tudom megítélni (a színeket alig látom, a rajzkészségem nulla), írásban és gondolkodásban meg igen.
"Ezek a benyomások csak arra jók, hogy meghatározd vele a helyed a világban, megtámaszd az identitásod: ők ilyenek, de én nem. Miért van erre szükség? Ember vagy te is, mindenki máséhoz hasonló mozgatórugókkal."
A kérdező 18 körül van, ebben a korban aktuális feladat meghatározni, hogy "ki vagyok én, és kikkel tartok, kikkel szemben". Ez egy kegyetlen kor, ilyenkor az ember kőkeményen megmondja, hogy kikkel és kik ellen van :)))
"az ókori filozófiai iskolák szimpatikusnak tűnhetnek: elmélkedés, séták, nagy beszélgetések"
Az ókorban is különváltak a komoly iskolák (pl. Platón Akadémiája komoly felvételi követelményekkel, gyakorlattal és előadással, jegyzetekkel és "házi dolgozatokkal") és a tingli-tangli okostojásképzők (szofisták előadásai a színházban).
válasza:01:09
Piacgazdaságban nincs értelme önzésről és önzetlenségről meg értékteremtésről beszélni. Ami elmegy a piacon, az per def. értékes. Ha valaki meg tudja győzni a többi embert, hogy eltartsák, az per def. értéket adott hozzá. Mindegy, hogy ezt azzal teszi, hogy betegeket gyógyít, csavarokat csavar be vagy verseket ír.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!