Szerintetek önző (esetleg beteges) gondolat, hogy én így szeretnék élni?
Kezdeném ott, hogy imádok olvasni és írni, a filmeket is szeretem, de írásban jobban szárnyalhat a képzelet. Nem tudok jól rajzolni és festeni, mert azonnal látni akarom a kész művet és úgy érzem, hogy az odáig való szöszmötölés során elveszik az eredetileg elképzelt kép, amit elképzeltem a festmény kezdetekor, a szobrokkal ugyan ez a helyzet, egyedül az írásban tudok mindenféle felbukkanó gondolatot gyorsan leírni és később kifejteni.
Egyszerűen szánom azt a vérmérsékletet ami a jelenlegi társadalomban uralkodik, nem az embereket, hanem a betanult viselkedést, modort, stílust, azt, hogy képtelenek leülni és nyugodt hangnemben társalogni. Emlékszem valaha átéltem egy olyan filozófiai társalgást, ahol több emberrel ültem egy szobában és egész estés kedélyes társalgás folyt, rájöttem, hogy mindezt csak álmodtam, a jelenben egyszerűen ez lehetetlen.
A mai iskolákban való tanulás egy káosz, olyan környezetben nem lehet koncentrálni, sem emlékezni, a zajos utcákon egészen más, mert megvan a szabad mozgástér, egy iskola zárt körű és képtelen vagyok ott érvényesülni, talán ha lenne egy társaság akik közt ki tudnék bontakozni, az iskolába visszatérve egészen másképp lennék képes gondolkodni, tudnám függetleníteni magam, de jelenleg nem megy, a tanárok "intellektus"-áról nem is beszélve...
Szóval én egyedül tökéletesen elvagyok, van pár ember akivel megtalálom a közös hangot, sőt, ha akarom bárkivel meg tudom, ha egyedül van és nem befolyásolja valaki más által az a heves vérmérséklet ami itt uralkodik legfőképp közép Európában és keleten, ez a tömény ostobaság és agresszió, ami azokra is átragad akik alapjában véve nem ilyenek. Nem szeretnék fizikai munkát végezni, az emberhez nem méltó foglalatosság, elpazarolni az egyetlen életünk (legtöbbször) céltalan rabszolgaságnak ítélve?
A pénz számomra(!) nem lenne fontos, csupán ahhoz kellene, amikor meg akarok szerezni dolgokat, de csak olyanokat amik épp szükségesek az adott pillanatban, például, ha valami után kutatok akkor azonnal be tudjam szerezni a számomra szükséges dolgokat, más nem érdekel, napi 1 étkezés és esetleg dohány a pipámba. Nem érdekel honnan származik ez a pénz, csak meglegyen.
A problémám csak az, hogy nem tudom, hogyan valósíthatnám meg ezt az életmódot, a kapitalizmus embertelen formákat öltött, visszataszító, nem leszek kísérleti nyula ennek a rendszernek. Később pedig utazni is szeretnék, de azt is csak pénzből lehet
Tisztában vagyok vele, hogy tömény sznobságnak tűnik az írásom, de ez főként azért tűnik felfokozottan érvényesnek, mert te aki olvasod épp a harmadik állásodból jöttél haza, vagy még ott vagy, esetleg valami hihetetlen gyors eseménysorozat lezajlása után dőltél be a gép elé, egyszóval mert a felgyorsult életstílus áldozata vagy, de ezért nem én vagyok a hibás.
válasza:Látjátok, hiába az eszmefuttatások, a mai nappal ismét visszazökkent minden egy emberhez nem méltó állapotba.
53%-os válaszoló, visszatérnék ahhoz a részhez amiben azt mondtad, azon problémázok, hogy a tanárok nem ismerik el a nekik meg nem mutatott tehetségem. A szünet utáni első tanítás befejeztével már realisztikusabban tudok nyilatkozni. Félelem és annak az érzésnek a keveréke miatt nem mutatom meg bármimet is akármelyik tanárnak, mert szinte biztosra mondhatom, hogy nem lenne értelme...
Semmi kreatív gondolatom nem jön létre az iskolában, itthon iszonyú sok gondolatom lesz és ezernyi olyan dolog ami, ha a kinti életben jutna eszembe népszerűvé tenne. A természetemmel szöges ellentétben van ez az egész életstílus ami odakint van, azt hiszem drasztikus lépéseket kell tennem, mert nem fogadom el, hogy elpocsékolódik az életem azért, mert nem olyan a jelenlegi életrendszerhez való viszonyom, amiben kibontakozhatnék.
válasza:"Félelem és annak az érzésnek a keveréke miatt nem mutatom meg bármimet is akármelyik tanárnak, mert szinte biztosra mondhatom, hogy nem lenne értelme..."
Nem kell semmit "megmutatni" a tanáraidnak, leszámítva mondjuk ötösre írt dolgozatokat, vagy eredményes szereplést tanulmányi versenyeken stb.
Ha olyan alkotásod van, ami nem vág a tanárok szakterületébe vagy az iskolai feladatokba, akkor azt valami más fórum elé kell bocsátanod.
"itthon iszonyú sok gondolatom lesz és ezernyi olyan dolog ami, ha a kinti életben jutna eszembe népszerűvé tenne."
Akkor ezeket le kell írni, el kell tárolni. Ezt megbeszéltük sokszor. Ahogy azt is, hogy - bár ezt vitatni látszol - óriási távolság van egy ötlet megszületése vagy egy vázlat gyors papírravetése és a konkrét megvalósítás között.
Az írók, művészek, filozófusok mind megoldották valahogy, hogy tudjanak alkotni, pedig a többségük nem született dúsgazdagnak vagy nemesnek (egy kis részük persze igen), és sok közülük kénytelen volt dolgozni. Mivel megszállottan akarták az alkotást, ezért minden szabad percüket felhasználták rá. Ha te nem érzel ilyen erős késztetést, akkor nem vagy elég erősen motivált. És akkor felmerül-e a kérdés, hogy te, az író/filozófus/művész/tudós-jelölt, az valóban te vagy-e, vagy csak valaki, aki szívesen lennél, de igazán nem gondolod komolyan.
"óriási távolság van egy ötlet megszületése vagy egy vázlat gyors papírravetése és a konkrét megvalósítás között. "
-Hmm. Ha megnézed, gyakorlatilag a legtöbb filozófus elmélete ott porosodik a könyvtárban, papírra vetve, valamikor próbálgatta valaki őket, de eltorzult formában sikerült csak megvalósítani.
Fura mód, folyamatosan közelebbinek érzek mindent, ahogy idősödöm. Egyre inkább egyszerűbben el tudom képzelni a történelemben lezajlott eseményeket, fogy az a misztikum amit gyerekként beleképzeltem, halványodik a határvonal a jelen és múlt közt a gondolkodásomban.
"Ha te nem érzel ilyen erős késztetést, akkor nem vagy elég erősen motivált. És akkor felmerül-e a kérdés, hogy te, az író/filozófus/művész/tudós-jelölt, az valóban te vagy-e, vagy csak valaki, aki szívesen lennél, de igazán nem gondolod komolyan."
-Ez eléggé elgondolkodtatott. Felvet néhány kérdést, illetve többet is. Ha tudat alatt nem gondolom komolyan(márpedig a lustaság erre enged következtetni), akkor vajon egész életemben nem fogom, vagy csak egy bizonyos ideig nem, amíg elég bátorságot gyűjtök. A félelem tudom miből fakad, a konfrontációkból, abból, hogy nagyon sok tehetséges ember van aki rendkívül elmésen képes kiforgatni minden egyes szót, hülyének beállítva vele a másikat. Én tudok embereket akik simán be tudnának állítani őrültnek bárkit.. Amikor valakivel ilyen vitába bocsátkozom, sokszor én maradok felül, de a végszó mindig az, hogy menjek politikusnak (más szóval abszolút nem hisz nekem).
Amúgy rettegek attól, hogy előhozakodok egy írásommal és azt ponyvának titulálják. Nem ennek szellemében írom őket, nem ponyvának készülnek, bár néha alapvető logikai hibákat ejtek, amik visszaolvasásnál derülnek ki, de nagyon komolyan és szeretettel csinálom, amikor úgy érzem, hogy olyan állapotban vagyok, hogy csak ronthatok a folytatáson, halogatom a következő termékeny állapotig. Néha arra gondolok, ha 18 évesen olyanokat le tudok írni amiket írok, akkor idővel csak jobb lehet.
Az iskolára visszatérve, eléggé beskatulyázva érzem magam, mintha dobozokról dobozokba mennék, és félnék a dobozon kívüli dolgoktól, de utálnám a dobozon belülieket. Nemrég jó barátokra tettem szert, kíváncsiak, meghallgatnak, én is őket, esztétikailag is szépek, fiatalabbak nálam, kíváncsi vagyok ennek hatására hogyan változom.
válasza:"a legtöbb filozófus elmélete ott porosodik a könyvtárban, papírra vetve, valamikor próbálgatta valaki őket, de eltorzult formában sikerült csak megvalósítani"
Mihez képest eltorzult? Ideákat nem lehet ideálisan megvalósítani a való világban. A papírhoz képest a valóság mindig kicsit más lesz. Ezen nem hiszem, hogy bármelyik filozófus megdöbben.
A "valamikor próbálgatta valaki őket" meg elég érdekes kifejezés tekintettel arra, hogy milyen óriási a szerepe Platónnak és Arisztotelésznek, vagy éppen Descartesnak, Pascalnak, Leibniznek az európai tudomány kialakulásában, vagy hogy a modern politikai rendszerek és mozgalmak kialakulásában mennyire döntő Kant, Marx, Mill, Locke, Rousseau stb. szerepe. Próbálgatták őket? Hát igen, a mai világ alapstruktúrái jelentős részben ezeken a próbálgatásokon alapulnak.
"Ha tudat alatt nem gondolom komolyan(márpedig a lustaság erre enged következtetni)"
Nem feltétlenül "tudat alatt". De egyszerűen nem élvezed. Ha nem csinálod, akkor nyilván nem élvezed. Pl. szívesen lennél már ünnepelt író, akinek már van 20 kötete, de írni, azt nincs kedved. És akkor tényleg felmerül a kérdés, hogy akarsz-e mondjuk író lenni, az író ugyanis nemcsak az, akinek készen van egy csomó könyve, hanem az is, aki írja őket.
"nagyon sok tehetséges ember van aki rendkívül elmésen képes kiforgatni minden egyes szót, hülyének beállítva vele a másikat. Én tudok embereket akik simán be tudnának állítani őrültnek bárkit.."
Az ilyesmi inkább csak hatalmi pozícióból működik. Főnök bármikor hülyét csinál a rabszolgából, tanár a diákból, bíró a vádlottból, fordítva meg nem megy a dolog, és ez nem tehetség, hanem szituáció kérdése.
"Amikor valakivel ilyen vitába bocsátkozom"
Majd rájössz, hogy semmit se nyersz a kocsmai vitákkal, és felhagysz velük. Mondjuk megértelek, mert a te korodban én is vitatkoztam.
"Amúgy rettegek attól, hogy előhozakodok egy írásommal és azt ponyvának titulálják."
Ponyvaírással egy vagon pénzt lehet keresni. Amúgy meg szinte mindegy, minek titulálják az írásaidat, ha nem komoly emberekről van szó.
"de nagyon komolyan és szeretettel csinálom, amikor úgy érzem, hogy olyan állapotban vagyok, hogy csak ronthatok a folytatáson, halogatom a következő termékeny állapotig."
A nem-termékeny állapotokban is írni kell. Ilyenkor ÚGY ÉRZED, hogy rosszul megy az írás, később azonban visszaolvasva látni fogod, hogy általában nem rosszabb a produkció.
"Az iskolára visszatérve, eléggé beskatulyázva érzem magam"
Az iskola felkészít az életre, pl. a skatulyázásra.
"Nemrég jó barátokra tettem szert, kíváncsiak, meghallgatnak, én is őket, esztétikailag is szépek, fiatalabbak nálam, kíváncsi vagyok ennek hatására hogyan változom."
Próbáld jól érezni magad velük, ez a legfontosabb.
"Ha nem csinálod, akkor nyilván nem élvezed."
-De élvezem! Csak a legnagyobb kincsként bánok velük, ezért lassan haladok, de ezt már kiveséztük alább, megpróbálom gyorsabban, bátrabban.
"Az ilyesmi inkább csak hatalmi pozícióból működik. Főnök bármikor hülyét csinál a rabszolgából, tanár a diákból, bíró a vádlottból, fordítva meg nem megy a dolog, és ez nem tehetség, hanem szituáció kérdése. "
-Való igaz. Épp ma elmélkedtem ezen, (-reggel átfutólag elolvastam az új kommented-) hogy azt éreztetik ilyenkor, mintha semmit sem tudnál, viszont ha úgy viszonyulsz ehhez, hogy rang kérdése, akkor máris kevésbé leszel lesújtó véleménnyel magadról, hogy miért nem volt kezedben a gyeplő. Emlékszem, még az előző magyartanáromnál, gyakran filozófiai vitákba bocsátkoztunk és közöltem is vele, hogy azért nem tudok reagálni kellőképpen, mert tanár-diák viszonyban vagyunk, persze amint kimondtam mentegetőzni kezdett, hogy ebben az esetbe írjuk felül stb, de ez ilyenkor már nem dukál és a levegőben mindig ott lesz a tény, hogy ki hol áll.
"Ponyvaírással egy vagon pénzt lehet keresni."
-Úgy gondolod? Örülnék, ha meg tudnék élni az írásból, mert ez az egy foglalkozásban látok hatalmas fantáziát, ebben látom a saját önmegvalósításom, és nem-utolsósorban a kötetlenség, ami nagyon vonz. Oké, a befutottaknak nyilván sok programunk van, de kötetlenség alatt szerintem tudod mit értek.
"Ilyenkor ÚGY ÉRZED"
-Azt vettem észre, hogy túl sokmindent tulajdonítok az érzéseimnek, a világhoz való aktuális érzelmi állapotomból indulok ki, kezdem belátni, hogy ez nagyon nagy hiba. Számtalan dolgot nem veszek észre, ma is például, nem terveztem előre semmit, de mégis valamiért másképp álltam a világoz és kellemes volt az egész nap, azt hiszem képes vagyok a fejlődésre, úgy, hogy közben megtartom a régi értékeket.
Annyira izgatott vagyok a gondolattól, hogy milyen lenne kiadni egy könyvet, és ha az bejön akár többet is.
Esetleg megmutathatnék neked pár sort, veszettül jó kritikusnak látlak és elképzelni sem tudod mennyire érdekelne a véleményed, nagyon sokat jelentene, legyen a véleményed bármilyen, leírhatatlanul kíváncsi vagyok.
Nincs valami másodlagos e-mail címed amire átdobhatok 1-2 oldalt a könyvből+ 1 kis infot róla?
Mindent úgy csináltam ahogy írtad, de ez a levél jött vissza:
Hi. This is the qmail-send program at freemail.hu.
I'm afraid I wasn't able to deliver your message to the following addresses.
This is a permanent error; I've given up. Sorry it didn't work out.
Sorry, no SMTP connection got far enough; most progress was no connection to remote host 65.39.178.142. (#5.5.0)
(Other MXes tried: 65.39.178.142 didn't respond; 65.39.178.134 didn't respond.)
és még 1 rahedli szöveg. Átment az email? Szerintem nem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!