Szerintetek önző (esetleg beteges) gondolat, hogy én így szeretnék élni?

19:25

"kkor meg mi ez a szőrszálhasogatás, hogy addig nem vonhatunk le következtetést amíg minden egyes embert meg nem vizsgálunk?"

Nem minden egyes embert kell megvizsgálni, hanem egy megfelelő összetételű mintát.

"A kapitalizmus az a rendszer, ahol bárki feltörhet és pillanatok alatt el is vesztheti mindenét, szabadverseny, győzzön a jobb."

A kapitalizmus az a társadalmi formáció, amire a termelési tényezők piaci forgalma jellemző, a munkaerő szabad, a termelőeszközök jellemzően magántulajdonban vannak, a domináns koordinációs mechanizmus pedig az árszabályozó piac.

Az, ahol bárki feltörhet vagy elveszítheti mindenét, az valami hollywoodi film. A szabadverseny pedig egy ideál.

"nem igazán jövedelmező magánvállalkozásba vagy egyáltalán bármibe belekezdeni"

Mit gyártanál, ha mondjuk 0% lenne a tb-járulék?

"A kamaszkortól függetlenül be kell látni, hogy aki 40 évet lehúz egy iskolában tanárként azzal valami probléma van"

Pl. ha valaki szereti a munkáját, az is probléma?

"Nincsenek füvező haverjaim, csak elsőre tűnnek érdekesnek, a felszín alatt semmi nincs bennük."

Ez így van, és helyes, hogy így látod.

"Csak gondolj bele, az agy bármilyen elképzelt szituációt képes előállítani ha megfelelő elmélyedéssel "belé zárkózunk" akár egy teljesen új világot is kreálhat"

Az agy valóban el tud képzelni pl. egy gépet, és az meg tud valósulni, ha a kéz a műhelyben a megfelelő szerszámokkal a gépet elkészíti.

A fantázia ellenben sohasem fog a valóság nyomába érni, és ennek van egy nagyon kézenfekvő oka: NEM a valóság helyettesítésére szolgál, csak modellezésére.

Pontosan annyi köze van a fantáziának a valósághoz, mint az 1:72 makettnek egy igazi repülőgéphez, vagy a guminőnek az igazi nőhöz. Szemléltető modellekről van szó.

"Biztosan kamaszok..."

Nem, hanem a filozófia egyszemélyes műfaj. Vagy mutass mondjuk öt komoly filozófiai művet, amit ketten írtak.

"És ki dönti el, hogy miben nem tehetséges valaki?"

Azt, hogy tehetséges vagy-e a fociban, futballisták és futballedzők tudják eldönteni. Hogy tehetséges vagy-e a zenében, azt a konzervatórium tanárai. Hogy az írásban tehetséges vagy-e, befutott írók/költők, vagy kritikusok (de velük már vigyázni kell) tudják eldönteni.

"A nép.."

Nem a nép, hanem a hozzáértők. Vagy szerinted egy doktori disszertáció megvédésénél a "nép" dönt? Amikor felvesznek egy új fuvolást egy szimfonikus zenekarba, akkor a "nép" dönt? Az egyetemi felvételi is közönségszavazással történik?

"Hogyan? Felmentem az oldalakra, de nem látom itt kinek küldhetnék üzenetet."

Feltöltöd a verseidet. Régen volt (most is van?) kritikai és javítási szolgáltatás. Vagy beküldöd a kérdésedet komment formájában.

De körülnézhetsz a blogok között is, vannak fiatal költők különféle társaságai. Beküldheted levélben vagy kommentben bármidet. Üss meg barátságos hangot. Fontos, hogy ne a dilettáns költők társaságát keresd (olyanok is vannak bőven), hanem a profikat, tehát akiknek vannak referenciáik.

"itt szigorú szabályokhoz kötik a műveket, ugyan úgy, ahogyan az iskolában, de azért nem ítélem el az oldalt, lehet, hogy tévedek"

Az összes szakmában szigorú szabályok érvényesülnek, így az irodalomban is.

"Egyébként te tényleg nem hiszel abban, hogy mindazt amit leírtál valaki nem lenne képes teljesen megcáfolni?"

Nem tartom valószínűnek. Amit mondok, az az én véleményem. Ami az én véleményem, az azért az én véleményem, mert nem látok nála pillanatnyilag jobbat. Ha cáfolhatónak látnám, nem lenne a véleményem.

"Az univerzum gigantikus"

És ebben a gigantikus univerzumban ugyanaz ismétlődik, mint amit itt látunk a Naprendszerben. Van egy halom csillag. Az egész a Földön is megismerhető fizikai törvények szerint működik, és azok ugyanazok Budapesten, mint Moszkvában vagy 10 milliárd fényévvel arrébb.

"Az egyetlen olyan ismert módja, melynek során nem halsz bele az unalomba."

Ízlések és pofonok. Kis koromban én is rajongtam a művészetért, most már, hogy tudományokkal foglalkozom, néha meglep, milyen egyszerűek a művészet tartalmai. Ez nem jelenti, hogy a művészet nem élvezetes, csak nem kell tőle sokat várni a tudás terén. A művészet a szellem rágógumija. A rágógumi olyasmi, amit jó néha elrágcsálni, de nem tápláló. Vagy rágógumi helyett mondhatnék cigit vagy pipát is. A művészet szórakoztató, de semmiféle titkot nem tár fel, semmiféle igazán "mély" tudást nem közöl.

"Mi van, ha rossznak titulálják az írásaim és én megfogadva a tanácsod, másba kezdek"

A rosszaságnak vannak fokozatai. Egész más kérdés, ha van ötlet egy versben, csak még egyenetlen a stílusa, vagy kifogástalan a formája, de nem elég eredeti, meg mondjuk az, ha agyhasítóan borzalmas dilettáns vers. A kettő között fényévnyi a távolság. Az nyilvánvaló, hogy 18 évesen nem sok ember ír jó dolgokat, az írók általában 40 év fölött kezdenek igazán megérni (addig viszont készülnek, fejlődnek). 3 eset lehetséges. Vagy azt a baráti jó tanácsot kapod, hogy ne írj soha többé. Ekkor még próbálkozz 1-2 másik helyen is, és ha hasonló a reakció, akkor tényleg pályát kell változtatni, de egyébként az is jó hír, mert felszabadulni egy hamis ambíció alól kellemes. Vagy azt mondják, hogy nem reménytelen az ügy, de ezt meg ezt meg ezt javítsd ki. Az is jó hír, mert akkor jó az irány. Akkor ki kell javítani a hibákat, gyakorolni kell az írást a kapott instrukciók alapján, és aztán pár hónap múlva egy sikerültebb darabot megint megmutatni az okosoknak. Végül a 3. lehetőség, hogy egyből tetszést arat az írásod, és kikerül valahova. Ez a legjobb hír. Tehát hónapokig vagy évekig tartó folyamat lehet eldönteni, hogy érdemes-e nagy energiát fektetni mindebbe. És ha nem érdemes, még akkor is megmaradhat az írás mint alkalmi hobby. Sok ember van, aki élete késői szakaszában ad ki pár írást, a legjobban sikerülteket az élete során írt rengetegből.

Ne fekete-fehérben gondolkodj, és nem azonnal kell mindent eldönteni. Amit azonnal kell, az az, hogy mindig kell apró konkrét lépéseket tenni.

19:29

"Úgy vélem a középkorban ő lenne az egyik legbőszebb hirdetője, annak, hogy a föld lapos."

Remélem tudod, hogy a középkorban szinte senki se tartotta laposnak a Földet.

Szervusz Kérdező!

Örülök, hogy rátaláltam a kérdésedre, érdekes témafelvetés, és ilyen érdemi eszmecserére ezen az oldalon ritkán van lehetőség. Örülök, hogy fiatal korod ellenére ilyen igényed van a kultúrára, és az érdemi vitákra.

Alapjában véve egyetértek a nézeteiddel, és hasonlóan gondolkodom, mint te, de ha megengeded, megpróbálom a művészettel kapcsolatos gondolataidat más szemszögből is megvilágítani, ugyanis a művészhez és művészethez szerintem tévesen állsz hozzá. Megcáfolhatsz, természetesen, ugyanis érdemi vita miatt vagyok itt, és nem állítom, hogy az én nézetem az egy igaz út, és elfogadom, ha meg tudsz győzni.

Húszas éveim elején járó nő vagyok, idén végeztem SZTE-ZMK zongora szakon. Tehát, mint láthatod, a művészetnek szenteltem az életem.

Azt mondod, a művészetben nem szabad, hogy szabályok legyenek, csak a legalapvetőbbek. Engedd meg, hogy ezt megcáfoljam. Megértelek, mert nekem is volt egy ilyen időszakom, amikor azt mondtam, hogy nagy zeneszerző leszek, aki majd új utakat teremt, és fütyül a szabályokra.

Azonban, ahogy én beláttam, egyszer neked is be kell majd látnod, hogy ez nem így működik, illetve csak részben. A régi szabályok a művészetben nagyon fontosak. Nem lehet tőlük teljes mértékben elrugaszkodni. Nem tudom, mennyire vagy zenekedvelő, de azt hiszem, tudod, hogy például Beethoven is, annak ellenére, hogy bizony sok újítást letett az asztalra, még mindig a klasszicista stílusjegyekre építkezik, amiket elődjei, Mozart, Haydn, és még a barokk Bach is (!) teremtettek meg. Kell lennie egy alapnak, amelyre építkezel, főleg amíg tanulsz, fejlődsz. Aztán, ha már elértél egy szintet, újíthatsz. Ha van hozzá tehetséged. Megfigyelheted ugyanezt az irodalomban is. Ismered például Sapphó-t? Már létező verselésmódot használt, tehát ő is szabályokat követett, de mégis kicsikét eltért tőlük. Ebből született az Adoniszi- sor. Igen, kicsit alakított a régi szabályokon, hogy újat alkothasson, de nem rúgta fel azokat fenekestül felforgatva, anarchiát teremtve. Érzed a különbséget?

Van egy régi mondás, miszerint járt utat járatlanért el ne hagyj. Szerintem érdemes megszívlelni. Hogy aztán a járt úton keresztül te kitaposol magadnak egy kis ösvényt? Igen, ez fogja bizonyítani, hogy erre a szakmára termettél.

A másik felvetésem, amit előttem már írtak: az alázat kérdése. Te azt írod: "lehet, hogy te írnád meg a világ legjobb könyvét."

Megbocsáss, de az alapvető hozzáállásoddal van a baj. Egy igazi művész soha nem mond ilyet. Ilyet csak a dilettánsok mondanak, akik nem igazán szakmabeliek, de annak akarnak tűnni.

Tudod például Mozart mit mondott, amikor azt kérdezték, hogy alkotja meg a műveit? Azt mondta, hogy NEM ő alkotja a műveit, ha nem azok találják meg őt, és ő csak egy eszköz, hogy ezeket a dallamokat lejegyezze. És minden nagy művész hasonlóan gondolkodik. Nem a művészet van őértük, hanem ők vannak a művészetért.

Az előző hozzászólónál jobban én se mondhattam volna (csak rosszabbul).

Goethe meg ezt mondta (neki talán hiszel):

"So ist es mit aller Bildung auch beschaffen.

Vergebens werden ungebundene Geister

Nach der Vollendung reiner Höhe streben,

Wer Großes will, muß sich zusammenraffen.

In der Beschrankung zeigt sich erst der Meister,

Und das Gesetz nur kann uns Freyheit geben."

Egyébként próbálkoztál már a www.parnasszus.hu oldallal? Oda is lehet beküldeni. A Parnasszusban nagyon sok, az "irodalmi életben" nem túl aktív író/költő verse is megjelenik. Ez nem jelenti, hogy alacsony a színvonal, hanem azt, hogy az újság terjedelmes, és nagyon sokszínű. Negyedévente jelenik meg elvileg.

Fiatal költők felolvasóestjeire is elmehetsz, és ott körbekérdezősködhetsz, mit javasolnak. Biztos, hogy akad ott egy két fontoskodó bölcsész, aki élvezni fogja, hogy segíthet.

Ejha! Csak lesz valami ebből a filozófusból úgy érzem. Ritka tehetségesen érvelsz szerintem.

-Természetesen egyetértek abban, hogy építeni kell az elődeink által felállított szabályokra, de egy valamit nem szabad szem elől tévesztetni: azt, hogy minden bizonnyal nem ez a legjobb út, rengeteg út van még amit el sem kezdtek, vagy amit már elkezdtek, de nem folytattak.

- Ebben tökéletesen igazad van, ezeket a nem folytatott utakat érdemes tökéletesítgetni. De itt sem rúgunk fel teljesen mindent, ugyanis még mindig van mibe kapaszkodni.

"És itt konkrét szélsőséges dolgokra is nyugodtan gondolhatsz, pl egy zeneszámot más szabályrendszerrel komponálni kották helyett, mivel koránt sem biztos, hogy a jelenlegi komponálásra használt eszközök a legtökéletesebbek, csak eddig bizonyultak annak, ezért használjuk őket."

:) A kották helyett valóban ki lehetne már találni valamit, persze ez csak az én magánvéleményem. Nem vagyok se olyan okos, se olyan bátor, hogy belekezdjek valamibe helyettük, de való igaz, hogy unom már olvasgatni őket, és bíbelődni a műveim lekottázásával. Mindig hallás után tanulok :)

-Igen ismerem a művészet hídját a valósággal, az embert. De kérlek gondolkodj el valamin, egy kalapácsnak tudnia kell róla, hogy ő egy eszköz? Ha a kalapács azt mondja "nem vagyok eszköz" attól még ugyan úgy verik vele a szöget és ő egy eszköz marad, annak ellenére, hogy nem úgy gondolja, hogy ő eszköz lenne. Az, hogy itt zsörtölődöm (mert egyébként az év többi részében általában csendben tűrök) még nem nyom bélyeget az írásaimra és azok milyenségére... Szóval valaki lehet úgy is művész, ha ő egyébként egy ritka undorító ember, vagy perverz, vagy akármi, ez egyáltalán nem lényeges.

- Ebben is egyetértek, a művész életmódja és gondolkodásmódja független a műveitől, ennek ellenére, amíg nem tiszteli eléggé a művészetét magát, és annak bizonyos szabályait, nem lesz igazi művész.

Valamint az ihlet kérdése is érdekes. Tudom, hogy ez nem szerepelt a kérdésedben, ne haragudj, ha kicsit eltérek a tárgytól. De egy művész nem alkot csak úgy öncélúan, mert neki épp az jár a fejében, hogy "Meg kéne alkotni életem főművét"

Tudom, hogy unalmas, de megint csak Mozarttal jövök (róla ismerem a legtöbb anekdotát). Megkérdezte tőle egy gyerek, hogy hogy fogjon hozzá a zeneszerzéshez. Erre azt válaszolta, hogy a kisfiú még fiatal, ráér még ezzel foglalkozni. "De hiszen a Mester már akkor is komponált, mikor egyidős volt velem."- Igen, csakhogy én nem kérdeztem senkitől.

A tehetséget nem hajszoljuk, az egyszercsak kiütközik.

"Van egy régi mondás, miszerint járt utat járatlanért el ne hagyj"

-Ezt egy olyan ember találta ki, aki nem mert belevágni semmi eltérőbe. Alváshoz nyilván azt az utat használom amit eddig is, a puha ágyamat, de amihez kedvem és időm van megpróbálom megalkotni (sajnos a legtöbb ilyenhez egy élet is kevés).

- Részben igazat adok. Persze, ki kell próbálni új dolgokat, mert egy sémára nem dolgozhat az ember, mivel, ahogy említed, akkor csak droid módjára dolgozunk, anélkül, hogy bármit fejlődnénk. De csak akkorát ugorjunk, amit még lábtörés nélkül megúszhatunk. Itt a lényeg. :)

"Azonban, ahogy én beláttam"

-ITT A PROBLÉMA. Képzelj el egy olyan világot, ahol nem látsz be semmi olyat amit igaznak hiszel és még mindig abban a tudatban élsz, hogy nagy zeneszerző leszel, aki majd új utakat teremt, és fütyül a szabályokra. Akármilyen boldog vagy most, annál sokkal boldogabb és bájosabb lennél és tudod én hiszek abban, hogy ha nem láttál volna be semmi önmagadnak bemesélt badarságot, akkor nagy zeneszerző lennél. Persze szokták mondani, hogy soha sem késő.

- De aranyos! Hát tudod, élhetek én abban a tudatban, hogy én vagyok Beethoven, Mozart és netán még az egész Bach és Strauss- dinasztia egy személybe összegyúrva, és majd a világ a lábaim előtt heverve fütyüli a műveimet, de attól ez még sajnos nem lesz igaz.

Annak idején, első- másodéves koromban megmutattam egy- két jobban sikerült művemet a tanáraimnak, akiket nagyra becsültem. A zeneelmélet tanárom "középszerű, de jó kezdet" nek titulálta őket, ami nekem jobban esett, mintha az egekig magasztalja őket, mert tudtam, merre fejlődjek.