A homokosokat és leszbikusokat nem lehet valahogy kigyógyítani ebből a ferde hajlamból? És ha igen, hogyan?

Egyébként az állatvilágban nagyon valószínű, hogy NEM homoszexualitás van.

Olvassatok!

[link]

/OFF

Az emberi elme gyönyörű! Ha válaszokat keres, akkor alőre tudja, milyen válaszokat szeretne találni, és láss csodát!, pont olyat talál!

/ON

Tegnap 8.51es válaszoló nagyon fontos dolgot mondott el!

"Létezik gyógyterápia a homoszexualitásra, ami ellen nagyon sok homoszexuális, leszbikus és transzvesztita szervezet tiltakozik, mondván, nem betegség.

Csak két dolgot felejtenek el. Az egyik, hogy 1973-ban pont az ilyen szervezetek nagyon erős lobbija, és néhány homoszexuális szakmabéli hatására vették le a hivatalos betegségek listájáról, tehát politikai döntés született ezügyben (is), nem orvosi. A másik, hogy nagyon sok meleg nem érzi így jól magát, és akkor miért ne mehetnének el kezeltetni magukat?"

A honlap: [link] tudományos kísérletekkel bizonyítva állítja, hogy a homomszexualitás mögött kisgyermekkorban főleg a családban szerzett lelki sérülések vannak(nem megfelelő, hiányzó apai kapcsolat, rossz férfi és női minták...).

pl.: "Ha az apa érzelmileg kötődik a fiához, rendkívül valószínűtlen, hogy a fiú homoszexuálissá válik. Azonban ha az apa nem kötődik a fiához, ez nem feltétlenül vezet homoszexualitáshoz. Hiszen a 100 heteroszexuális férfinak nem kevesebb, mint 37 százaléka állította, hogy gyűlöli az apját (szemben a homoszexuális csoport 59 százalékával). De a homoszexuális férfiaknak valamilyen okból nem sikerült kötődniük az édesapjukhoz.

Más szavakkal: Az apa–fiú kötődés hiánya tehát szükséges — de nem mindig elégséges — oka a homoszexualitásnak.

Gondolkodjon el rajta! Így tehát,

Apák: Megelőzhetik a fiuk homoszexualitását, ha kötődnek hozzá! De ha nem, a fiuk akkor sincs feltétlenül homoszexualitásra ítélve. Más tényezők is szerepet játszanak, később ezeket is megvizsgáljuk....

Nagyon sajnálatos, hogy sok olyan fiú esetében, akiknél nem alakul ki férfias identitás, az apának fogalma sincs róla, hogy mi történik. A munkájuk annyira leköti az idejüket és energiájukat (talán mert nagy családot kell eltartaniuk), hogy nincs, vagy csak kevés idejük van arra a különösen sérülékeny fiúra. Vannak olyan apák is, akik szívesebben mennek golfozni a szabadidejükben, minthogy elvigyék a fiukat horgászni.

Ha egy apa bekapcsolódik a fia fejlődésébe érzelmileg, és a fia kötődik hozzá a korai gyermekkorában, akkor a fiú majdnem 100 százalékos valószínűséggel heteroszexuális lesz.

Azt mondják, hogy az anyák fiúkat szülnek, és az apák teszik őket férfivá. A gyerekek nagyon korán elkezdik felismerni, hogy a világ fiúk és lányok, férfiak és nők természetes ellentétpárjára van felosztva. Ezen a ponton nem elég, ha a fiú megfigyeli a különbségeket. Döntenie is kell, hogy hová tartozik ebben a nemekre osztott világban. Egy lánynak sokkal könnyebb dolga van. Ő már eredetileg is az anyjához kötődik, és így nem kell keresztülmennie egy további fejlődési lépésen, melynek során „leválasztódik” a hozzá legközelebb álló személyről — az anyáról —, hogy azután az apával azonosuljon. De a fiú esete ettől határozottan különbözik. Muszáj „leválasztódnia” az anyjáról, és a szeretete eredeti tárgyától elkülönülten fejlődnie ahhoz, hogy jó esélye legyen heteroszexuális férfivá válni. Ez megmagyarázza, hogy miért több a homoszexuális férfi, mint a nő. A férfivá válás folyamatában az első lépés az, hogy a fiú ne fejlődjön női irányba.

Ahogy már korábban is megállapítottuk, nem minden, érzelmileg elkötelezett apát nélkülöző fiúnak lesznek problémái a nemi identitással. De ha a fiú apja érzelmileg elkötelezett és bátorítja, akkor nagy valószínűséggel nem fog nemi identitással kapcsolatos problémákkal küszködni.

Úgy tűnik, hogy a nemi identitással kapcsolatos problémák gyakrabban érintik az érzékeny vérmérsékletű fiúkat, mint másokat. Különösen sérülékenyek az ilyen fiúk, ha azt érzik, hogy az apjuk bátorítás helyett elutasítja őket. Ez a helyzet könnyen előállhat például akkor, ha a fiúnak más tehetsége vagy természetes adottságai vannak, mint az apjának vagy a fiútestvéreinek. Az apát gyakran érdeklik a sportok, és lehetnek már idősebb fiai, akiket szívesen visz el fociedzésre vagy focimeccsekre. Ha az apa harmadik vagy negyedik fiát ehelyett a művészet és a zene érdekli, az apa nagyon könnyen elhanyagolhatja a kisfiát, és nem fogja bátorítani őt abban, ami iránt érdeklődik. Az apának ilyenkor különösen fontos időt szánnia rá, és odafigyelnie a kisfia érdeklődésére és képességeire, hogy ezen a területen bátoríthassa. És engedje, hogy a fia más, hasonló érdeklődésű fiúkkal találkozzon. Hogy „egy legyen a fiúk közül”. Nem szabad a fiút úgy kiszolgáltatni az anyja törődésének, hogy „mama pici fiává” váljon. Röviden: az apának segítenie kell a fia férfiasságának kifejlődését oly módon, ami mély bizalmat, tiszteletet és szeretetet épít ki közöttük. Mindezt azért, hogy a fiú egy nap majd olyanná akarjon válni, mint az apja.

A nemi identitással kapcsolatos problémák különböző formában és különböző szinteken jelentkeznek. Szélsőséges esetben — ezt hívják nemi identitászavarnak (GID) — a fiúk a lánytestvérük babáival kezdenek játszani, lányruhákba öltöznek, és így tovább. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a szülők egyetértésben, szeretettel akadályozzák meg az ilyen viselkedést, nem elutasítva és nem felingerelve a fiút. De gyakoribbak ennek a magatartásnak az enyhébb formái, amit „nemi konfliktusnak” (gender conflicted) vagy „nemi zavarnak” (gender confused) hívnak. Minden fiú, aki a nemi zavar bármelyik formájában szenved, veszélyeztetett arra, hogy „elő-homoszexuálissá” váljon. Egy ilyen fiú hamar azt fogja érezni, hogy ő nem olyan, mint a többi fiú. A kialakuló nőiesség miatt a többi fiú kiközösítheti és gúnyolhatja. Mindez csak még jobban megerősíti abban, hogy ő más, mint a többi. Ó, milyen kétségbeesett szüksége van egy ilyen fiúnak egy férfira, aki biztosítja afelől, hogy olyan, mint a többi fiú, és hogy felnőve ő is olyan lesz, mint a többi férfi. Annyira szeretném, ha minden férfi tudatában lenne ennek a szükségnek, nem csak a saját fiaik életében, de az olyan sérülékeny fiúkéban is, akiknek nincs apjuk."

Ezek tehát lelki sérülések, amiket gyógyítani lehet. Persze sokkal egyszerűbb elfogadni, hogy ilyen vagyok, így örököltem stb De erre büszkének lenni, és másokat ebbe az irányba terelni és divatot csinálni belőle viszont felháborító!!!

A probléma hasonló, csak náluk nyilván fordítva.

Nagyon leegyszerűsítve okok lehetnek pl. rossz női minta, anya-kép és/vagy brutális apa, aki miatt elutasítja a férfiakat, nem mer közeledni hozzájuk stb.

Én úgy gondolom, hogy ez is egy lehetséges ok. Ahogy a divat is, vagy egy társasághoz való hasonulási vágy.

Hülye példa kicsit, de a fejfájásnak is ezer oka lehet.

Azért furcsa, hogy több ezer év alatt nem találtak megoldást egy ilyen fontos problémára.

Már a görögöknél, rómaiaknál is jelen volt.

Szerintem a legtöbb esetben nem a nevelés következménye, hanem genetika. De szerintem egyikünk sem rendelkezik elég pszichológiai ill. biológiai tudással, hogy nagyon tudjunk egymással érdemben vitatkozni.

Max. cikkeket tudunk belinkelni pro és kontra.

Félretájékozottság! Azok az emberek akik nőiesen öltöznek, viselkednek, esetleg nők szeretnének lenni, ők a transzszexuálisok. Vannak közöttük melegek, de nem minden transzvesztita homoszexuális! A legtöbb meleg férfi gyerekkorában fiús, azok a kirívó példák amiket utcán láttok pl hogy nőiesen öltözködnek stb, azok csak egy kis része, ez ritkább, a legtöbb meleg férfi ismerősömről senki nem mondaná meg hogy az.

A görögöknél pedig divat volt, meg is büntették azt aki férfiként házassága előtt nem tartott férfi szeretőt.