A homokosokat és leszbikusokat nem lehet valahogy kigyógyítani ebből a ferde hajlamból? És ha igen, hogyan?

A február 11-én 06:55-kor válaszolónak igaza van.

Létezik gyógyterápia a homoszexualitásra, ami ellen nagyon sok homoszexuális, leszbikus és transzvesztita szervezet tiltakozik, mondván, nem betegség.

Csak két dolgot felejtenek el. Az egyik, hogy 1973-ban pont az ilyen szervezetek nagyon erős lobbija, és néhány homoszexuális szakmabéli hatására vették le a hivatalos betegségek listájáról, tehát politikai döntés született ezügyben (is), nem orvosi. A másik, hogy nagyon sok meleg nem érzi így jól magát, és akkor miért ne mehetnének el kezeltetni magukat?

Egyébként nagyon sokan foglalkoznak a problémával, és érdemes olvasgatni. Itt van például ez az ember: [link]

Nem tudom, hogy igaza van-e, de mindenesetre érdekes számokat mutat, és érdekes kérdéseket boncolgat...

Aki írta, hogy "van aki kigyógyult" és van aki "megváltozott" az kérem, hogy TUDASSA velem ezen személyek elérhetőségét.

Ugyanis "civil múltam" kapcsán elég sok ilyen embert keresetem, nemzetközi szervezeteken keresztül is, de eleddig nem találkoztam velük. Pedig már ígértek Ausztráliából, Amerikából, de eddig egy ilyennel sem találkozhattam. Szívesen váltanék vele pár szót. Remélem, hogy ti TÉNYLEG ismertek ilyet, és végre, tíz éves álmom válhat valóra... Ugye segítetek?

Amúgy az, hogy politikai vagy orvosi döntés ez, az abszolút nem releváns. Mert orvosi szempontból "nincs terápia" amely ennek megváltoztatására irányulna. Persze vallási és egyéb emberi szervezetek foglalkoznak ilyennel, de ez messze nem orvosi.

Tehát ismét kérem, ha BÁRKI ismer olyat, aki "mellékhatás nélkül" meggyógyult ebből a betegségből, és a "meggyógyulás" nem IRÁNYÍTOTT ELNYOMÁS, az tudasson velem egy e-mailt, telefonszámot, vagy bármit.

Szerintem EGY ilyen személy már képes lenne "megdönteni" azt a hitem, hogy ez bizony nem betegség...

Persze mindig lesznek ellenérdekelt felek, mindig lesznek szószólók, aki szerint ez betegség. És lesz olyan is, aki annak lesz szószólója, aki szerint nem.

Nem a kérdező, nem is mi fogjuk eldönteni. Kérdezzetek meg egy érintettet, hogy Ő BETEGSÉGNEK tartja-e. Én nem...

Alan Turingról hallottál már?

Óriási koponya volt, a számítástechnika egyik atyja, plusz ha ő nincs, a második VH-t jó eséllyel a nácik nyerik.

No és vajon kapott mindenféle elismeréseket meg kintüntetéseket? Nem. Mit kapott? Vegyi kezelést, üldöztetést, amivel végül sikeresen öngyilkosságba hajszolták.

Miért?

Mert pechjére meleg volt.

Csodálatos társadalomban élünk, tényleg. A brit kormány ugyan azóta már elnézést kért a dologért visszamenőleg (valamikor tavaly ősszel jutottak el ide, jó sokáig tartott), de sajna még mindig nagyon sokan vannak, akik minden további nélkül kikészítenék a világ legnagyobb zsenijeit is pusztán azért, mert mások a szexuális szokásai, és ezt képtelenek elfogadni.

Ezek szerint te is...?

korábban írta valaki, hogy pár évtizede levették a homoszexualitást a hivatalos orvosi listáról, mint betegséget... ez számomra nem bizonyít semmit, főleg azt nem, hogy ettől a homoszexualitás betegség lenne.

Mondok valamit: balkezes vagyok, és mint ilyen, kisebbség a jobbkezes többségi társadalomban. Nem én választottam hogy az legyek, nem is divatból csinálom, mert alig hiszem, hogy 2-3 éves koromban, amikor a szüleim észrevették, hogy a bal kezem a domináns, annyira érdekelt volna a divat. Egyszerűen ez van, genetika. Évszázadokig úgy gondolták, hogy a balkezesség valami betegség, rossz, ne adj'Isten az ördöggel cimborálás jele. Még a 20. században is megpróbálták "kigyógyítani" belőle (főleg) a gyerekeket. Igaz, az erőszaknak hála, van jópár született balkezes, aki végül jöbb kézzel tanult meg írni, de adj nekik egy kalapácsot vagy egy teniszütőt, na, vajon melyik kezükben lesz?

Ismétlem, genetika - ebből sem lehet "kigyógyulni".

A homoszexualitás is hasonló. Van, aki egész életében elnyomja magában a dolgot (igen, tudom, 'mert nem érzik jól magukat homoszexuálisként a társadalomban', de vajon ez azért van, mert a saját nemükhöz vonzódnak, vagy inkább azért, mert olyan nagyon sok ember zsigerből elutasítja őket, anélkül, hogy egy kicsit is elgondolkodna?). Van, aki homoszexuálisként egy hetero-kapcsolatban éli le az életét, engedve ezzel a társadalmi elvárásoknak, de igazából nem boldog, hiszen ő valójában nem ezt akarja.

Számomra ezen a ponton felmerül a kérdés: másoknak kell, hogy tetsszen, hogyan élek, vagy én érezzem jól magamat?

Azt az érvelést sem tudom elfogadni, hogy két azonos nemű ember közötti kapcsolat természetellenes, mert ugye nincs reprodukció, nem lehet közös gyerekük. A szex többfunkciós dolog az ember életében: az egyik valóban a reprodukció, a másik az örömszerzés. Azt hiszem, azok vannak kevesebben, akik kizárólag a reprodukció miatt szexelnek (bár tudom, hogy vannak ilyenek, és részemről ez is rendben van)... az örömszerzéshez viszont nem feltétel, hogy a partnerek különneműek legyenek.

Összegezve a saját gondolataimat: én úgy hiszem, az igazi homoszexualitás nem betegség, így aztán nem is kell, nem is lehet "kigyógyítani" belőle senkit. Emberek vagyunk, ahányan, annyifélék. Elfogadás, ez a lényeg. Épp ezért nekem nem gond az sem, ha mások másként látják ezt a dolgot, szívük joga - de azt viszont nem tudom elfogadni, ha valaki más életében akarunk megváltoztatni valamit, amivel ő teljesen jól együtt tud élni, csak épp nekünk kényelmetlen.

Vannak olyan homoszexuálisok, akiknél a dolog nem genetikai eredetű, hanem fiatalkori hatások eredménye, náluk valószínűleg el lehet érni változást. Már persze ha az illető saját maga is akarja. De igazából ha ő elfogadta magát így, akkor miért is akarná? És azért szép számmal vannak, akiken nem változtatna semmiféle csodadoktor, mert nem volt semmi kiváltó oka annak, hogy ők ilyenek lettek.

Amit írtál, hogy jómódú körökben, művészek között több a homoszexuális, ezt azért külön kéne kicsit választani. A művészek között véleményem szerint azért van több, mert a társadalom eleve elnézőbb a művészekkel, náluk sok más furcsaságra is fejet hajtanak, azt mondják, hogy hát ő művész, természetes, hogy különc. Ezért, aki művész is, és meleg is, az nyíltabban felvállalja sok esetben, mint egy átlag ember. Mivel pont azért művész, mert a saját életét nem teszi társadalmi konvenciók függvényévé.

A másik, hogy azt írod, értelmiségi körökben több a homoszexuális, mint mondjuk a kétkezi munkások között. Ez szerintem nem igaz, csak többen vállalják fel. Pont azért, mert ilyen körökben kevesebb az előítélet. Ettől még a fizikai dolgozók között is akadnak melegek, csak egyrészt lehet, hogy még önmaguk előtt sem vállalják fel, másrészt pedig mivel fizikai munkát végezni meglehetősen férfias dolog, a meleg férfiak jó része pedig inkább nőies lelkületű, nem is választ magának az illető olyan szakmát, mint pl. kőműves, ács, stb.

És ha utánanézel, vannak szép számmal férfi prostik (akik férfiakkal szexelnek), őket éppen nem nevezném jómódúnak. Csak ők nem úgy dolgoznak, mint női k.rvák, őket csak az látja gyakorlatilag, aki őket keresi.

Mivel az állatvilágban is előfordul ilyen, nem nevezhető mentális betegségnek, se a művészek tipikus betegségének, vagy felvett szokásnak.

Egyszerű génmódosulás. Mint mondjuk, ha valaki albínó.

Ilyen dolgokat nem lehet "gyógyítani", max. tudatosan elfojtani, aminek már Freud óta tudjuk, hogy nagyon káros hatásai vannak.