Csalással jutottam el idáig. Ezen miért kell így kiborulni?

szerintem sincs ezzel gond, én sem szerettem tanulni. Viszont én a továbbtanuláshoz is luta voltam amit most már nagyon bánok.

De te tudod mit akarsz, úgy veszem ki, ha motivált vagy, vannak céljaid és elképzelésed a jövődet illetően, és meg is tudod valósitani őket (a módszer mindegy) akkor sokra viszed. anyukád álszent szerintem de amugy csak a jovodert aggodik, par nap alatt lehiggad.

Figyelj, ha buta lennél, akkor vért izzadva is max hármas átlagod lenne, nem majdnem ötös. Nyelvvizsgán meg hiàba puskáznál, a nyelvtant tudni kell.

Nálunk pl a színötös oszt társamról az érettségin derült ki, hogy önálló gondolatra nem képes, csak magolásból élt 13 évig. Ez sokkal gázabb, mint kevés energiával jó eredményt elérni. Másrészt, a puskázáshoz is kell, hogy legyen némi fogalmad a tananyagról. Másképp nem hatékony a dolog.

Ugyanúgy jártam, mint az utolsó! Nagyon-nagyon meglepett sajnos, hogy egy vizsgán nem lehet IQ-ból és az előadáson megjegyzettekből átmenni, hiszen 12 évig ezt csináltam.

Inkább még most kezdj el belerázódni, mert nagyon szar élesben rájönni, hogy ez így nem fog menni, és napok alatt kell megtanulni tanulni, különben soha nem lesz vége a vizsgaidőszaknak.

Anyukáddal beszélni felesleges, majd megbékél, amikor látja, hogy haladsz előre az életedben. Ki ne találja már, hogy ő sosem puskázott még életében... Az osztályomban is volt egy lány aki tényleg olyan kis szorgalmas volt, hogy mindig mindenre felkészül, de két-háromszor még őt is láttuk puskázni, mert nagyon nem akart rossz jegyet szerezni.

Valahol megértem anyukádat, mert végülis nincs olyan alapos tudásbázisod, amire úgy lehetne építeni, mint egy veled azonos képességekkel rendelkező, de eddig szorgalmasan tanuló embernek. Ha tovább akarsz tanulni, akkor ebből még lehetnek komoly tanulási problémáid. Sajnos sok helyen az egyetemen is vannak szerencsés ügyeskedők, akik igen halovány tudással átesnek vizsgákon, sokan még az államvizsgán is, tűrhető eredménnyel. Ezzel viszont megint csak elodázták a problémát kb 4 évvel.

De sajnos sokszor a munkahelyen is az inkompetens ügyeskedők, fúró-nyaló-taposógépek valahogy lebegnek a felszínen és nem süllyednek el.

Azért én a helyedben nem erre hajaznék, hogy majd úgyis mindig megúszom, kiügyeskedem magam minden csávából.

Próbálj meg vele beszélni hogy te csak azt akarod tanulni ami érdekel, a többit nem.

Én is hasonló voltam mint te, csak én nem puskáztam. Ált. iskolában végig a bukás szélén álltam. (ha már nagyon necces volt akkor kicsit tanultam és kész) Utolsó évet kicsit megnyomtam hogy viszonylag értelmesebb középiskolába tudjak kerülni.

Ott is azt csináltam mint az ált. iskolában, csak annyit tanultam hogy éppen ne bukjak meg. Érettségi előtt kb. 1 hónappal elkezdtem tanulni, az eredmény szín 5-ös lett. (na jó, a matek az 4-es, nem is szeretem annyira)

Hogy mit csináltam helyette? Azt tanultam ami érdekel. Önszorgalomból megtanultam angolul illetve már a német is elég jól megy. Megtanultam a html, php, java, CSharp, LUA programozási nyelveket, CNC programozást, CAD programok használatát, maró és esztergagépek kezelését, kép és video szerkesztést, animációszerkesztést. Próbáltam szert tenni a lehető legtöbb műszaki ismeretre, mellette pedig a kézügyességemet fejlesztettem.

Jelenleg egy finommechanikában dolgozom, (hasonló az órás szakmához) mellette pedig még tanulok tovább. Eddig írtam egy szakértők által is elismert szakirodalmat. A képszerkesztési és animációkészítési ismereteimet felhasználtam robbantott ábrák és szemléltető animációk készítésére amikre az iskolában még a tanárok is igényt tartottak, illetve írtam egy programot ami nagyságrendekkel megkönnyíti a munkámat. A nyelvismeretem megkönnyíti a külföldi szakirodalmak értelmezését, végül pedig nemrégiben a műszaki ismereteimet felhasználva építettem magamnak egy műszerész CNC esztergát.

Sokan kérdezték hogy miért nem tanulok jogot, esetleg miért nem valamilyen mérnöki pályát választottam. Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nem érdekel. A kisujjamat sem vagyok hajlandó mozdítani olyan dolgokért amik nem érdekelnek, csak ha már feltétlenül szükséges.

Én igazából azokat az embereket nem értem akik olyan pályán helyezkednek el ami nem érdekli őket. (vagy már láttam olyat is amikor a szülő kényszeríti bele a gyereket) Kényszerből nekem is kellet dolgoznom ilyen helyen, konkrétan minden nap maga volt a pokol. Most pedig amikor reggel bemegyek a műhelyembe akkor nem úgy állok hozzá hogy: jaaaj neee, megint dolgozni kell. Hanem: Ez az, még egy nap amikor azt csinálhatom amit szeretek és még pénzt is kapok érte. A pénzből pedig a további tanulmányaimat fedezhetem ahol olyat tanulhatok ami szintén érdekel.

Mennyivel jobb így élni.