Mi ez a nagy változás? Hova tűnt a szófogadó és kedves kislányom? Kezdek nagyon kiborulni Miatta.

Dackorszak. Továbbra is maradjatok következetesek, büntessétek (pl nem kap meg valamit, nem lesz ez vagy az, büntiszék, stb, ami szimpatikus nektek és ami bejön a gyereknek is)

Hisztivel nem foglalkozni, kiküldeni.

Kitartás.

Dacol, éljétek túl.(mind hárman)

2,5éves kiscsaj és 4éves kissrác anyuja

(ha hullani kezd a hajad természetes:))

Előző vagyok, azt kihagytam, hogy ezt azért csinálják a gyerekek, mert ilyenkor feszegetik a határokat, hogy mit szabad, mit nem, tehát annak ellenére, hogy ez egy nem túl kellemes időszak, a gyerekeknek tanulás szempontjából nagyon fontos. Így ismerik meg a saját helyüket a világban. Mindezek miatt nagyon fontos a következetesség, (pl. ha csoki miatt ordít, és nem kap, akkor 2 óra bőgés után se törj meg), tehát ha valamilyen szabályt lefektetsz, akkor ahhoz tartsd magad mindenképp, különben ő is meg fog keveredni.

Plusz info: a bölcsiben az én kisfiammal sem volt baj ilyenkor, csak itthonra, nekünk tartogatta ezeket, de ez normális, hiszen mindenki jobban elfogadja a külső szabályokat (iskolában, munkahelyen stb.) és itthon engedi el magát. Még a felnőttek is:)

Üdv a klubban. Éld túl, ez a megoldás. Egyrészt mindenképp maradj következetes, másrészt nekünk az vált be leginkább, hogy tudomást se vettünk a hisztiről.

A fiam már nehezebb eset, épp a dackorszak közepén vagyunk vele, tegnap este pl. azon ment a hiszti, hogy ő a villám mcqueen-es pulcsijában akart aludni, én meg pizsamát akartam rá adni. Én jót nevettem rajta, majd kompromisszumot kötöttünk: maradhat a pulcsi, alulra pedig fölvesszük a pizsamanadrágot.

Ranschburg szerint a fontos dolgokban legyünk sziklaszilárdak és megingathatatlanok, de mindig mondjuk el, mit miért várunk el a gyerektől, a kevésbé fontosaknál meg jobb a megelőzés. Pl. a fiamnak reggelente már rutinból két pólót, két zoknit stb. nyújtok oda, hogy válasszon, melyiket szeretné fölvenni, így egy balhé lehetőségét máris kiküszöböljük. Ranschburg azt írja, akkor járunk jól, ha a mi akaratunk is érvényesül (tehát nem kérdés, hogy pl. muszáj fölvenni pulóvert, mert hideg van), ugyanakkor a gyereké is (választhat, hogy a kéket vagy a pirosat szeretné-e).

Tapasztalatból tudom, hogy vannak ennél sokkal nehezebb helyzetek, amikor nem adhatunk a gyerkőcnek szabad választást, ilyenkor egyszerűen túl kell élni, nem fölvenni a hisztijét. Mi is ott szoktuk hagyni, átlépünk fölötte, ha földhöz vágja magát és közöljük vele, hogy amint emberhez méltóan képes kommunikálni, beszélhetünk és ennyi. Kiabálás nem használ, ezt tuti, nekünk se jött be. Viszont az igen, amikor elkezdünk a feje fölött másról beszélni, vagy elfordulunk tőle és a tesóival kezdünk foglalkozni, olyan is van, hogy elkezdek énekelni. Ezen igen meg szokott lepődni! :-)