Friedrich Nietzsche mit képzel magáról, amikor osztja az ateista nézeteit?

Értem. Nos, akkor ez jó, mert azt jelenti, hogy Te végig is gondolod, amiben hiszel, és nézetem szerint ez ez egy lépcsőfok az erkölcsösség felé. De az nem az, hogy valaki esetleg árt valakinek, csak mert a vallása erre kötelezi (például lehülyéz engem, aki nem vagyok vallásos, vagy ilyesmi). Egyébként köszönöm, hogy intelligens válaszokat adsz, itt nem mindenki szokott.

Ezek szerint változott a véleményed Nietzschéről? Vagy nem győztünk meg?

Azt nem én írtam, hogy nem értem a kérdést, de egyébként az első mondat hiányosnak tűnik, mert hiányzik egy vessző, a rádiós mondat meg magyartalan egyszerűen és a magyar fülnek kellene bele még egy alany (a keresztény ember ne legyen VALAMI, DE MI).

Egyébként sok mindent nem tudok érdemben reagálni most, de érdekeseket írsz.

Üdvözlet!

Egy keresztény minden további nélkül azt képzeli magáról, mikor osztja keresztény nézeteit, hogy van joga ehhez.

Ezt a jogot azonban ki kellett harcolnia, méghozzá máglyával, hazugsággal, kínzókamrákkal, megfélemlítéssel, napi hamis ima gyakoroltatásával.

Ismerlek; azt mondod, "én már nem vagyok olyan mint ezek a keresztények" - ám ha ők nem harcolják ki a jogaidat, akkor nem lennél itt a Földön. Nem nyílna a szád olyan döbbenetes mondatokra, mint hogy minden ember egyenlő. Ezt csúfságom nevében kérem ki magamnak. És mikor a valóban legszentebb dolgokba, a kérdésbe mondjuk, hogy mi az hogy egyáltalán van világ, lét, és hogy mi vagyok én, mi az ember, van e feladata, van e sorsa, - mikor ezekbe morális bort kevertek, hogy részegséggel győzzétek a gyávaságot, amit a világ sötét arca kelt bennetek: akkor a legszentebb dolgok is megsavanyodnak nekem.

Saul az emberiség legnagyobb bűnözője. Egy terrorista szekta vezetője, "főkolomposa" volt ő; mikor a damaszkuszi úton rájött, hogy alul most már sokkal többen vannak mint felül, hogy betegen, szegényen, elégedetlenül sokkal többen élnek, mint éltesen, gondok nélkül, szerencsétlenül sokkal többen, mint szerencsésen, akkor rádöbbent, hogy ennek a Jézusnak a hamis képpé torzításával elképesztő és addig nem látott mértékű és jellegű hatalom szabadítható fel, nevezetesen az alul levő réteget célozva és mozgósítva (- és a passzivitásra szólítás is mozgósítás). Ekkor Saul szó szerint epilepsziás rohamot kapott; ez akkor jön elő spontán, mikor valami hirtelen, extrém mértékű hatalom érzése, víziója keríti hatalmába az agyat.

Mint tudjuk, Saulnak igaza volt. A kis szekta tanításai, hazugságai, féligazságai (miközben szó szoros értelmében Róma város katakombáiban éltek és a világ végéért fohászkodtak), végül fertőzésként terjedtek a valóban egyre nyomorúságosabban élő római nép körében: a kereszténység győzött, és két ezer év jámborrá tenyésztése oly sikeres lett, hogy lám, te magad semmi pénzért vagy semmilyen lelkiismeretfurdalás hatására sem látnád be, hogy legalábbis egy megvezetett gyermek vagy, de - ha húsz éven felül vagy már - sokkal inkább egy kényszeres hazudozó.

Akinek azonban hatalma van. Méghozzá olyan régóta és magabiztosan, hogy minden nehézség ellenére is "jónak", "igaznak" érzi magát. Van persze kételye, és ezt szívesen megosztja másokkal, szívesen próbál ki konkurens hiteket, gondolatokat; de elszégyellni magát soha nem fogja már.

A látszat ellenére magam nem vagyok Nietzsche-rajongó, vagy bármi hasonló. Magam is kényszeres hazudozó voltam. Még Nietzschét is szívesen bevontam "nézeteim" világába úgy, hogy a magam kedvére olvasgattam őt.

Máig emlékszem, mikor az Antikrisztus egy bizonyos fejezetét olvastam. Nem tudom most pontosan melyik, de szó szerint a kényszeres hazudozó embertípusáról van benne szó. Ezt kell fellapoznod. Emlékszem, ahogy az arcomon úrrá lett a pír, teljesen kifülledtem, és hevesen kezdtem lélegezni. Minden felháborodásommal ellene akartam szegülni a végzetesen feltárulkozó igazságnak: hogy itt egy az egyben rólam van szó.

Ez úgy tíz éve volt, azóta, egyre vidámabban, Zarathustra tanítványa vagyok. Úgy ahogy mondom. Hogy ez mit jelent, arról semmi fogalmad nem lesz, nem lehet, amíg az a bizonyos szégyenpír el nem önt. Vannak dolgok, amiket nem lehet kifundálni, kiokoskodni: és ezek az egyedül értékes dolgok.

A véleményesdit, éppígy a Nietzsche-olvasgatást is, szívesen átengedem mindazoknak, akik nem merültek még el rendesen a szégyenben, és tovább szövik álmaikat. Ha azonban azt akarod, hogy ne pókok, keresztes pókok, hanem egy valódi APA szólítsa meg benned a kisfiút, vagy talán egy nőstényoroszlán a kisoroszlánt (mert az ember lelke legmélyén egy kisoroszlán kuporog), akkor erre a "Zarathustrára" hallgass oda. Az ő szava az arany, az ő szava a tej, az ő szava a hegyi forrás.

És nem is olyan cukros ám a szád, mint elhitették veled. Az ember tiszta vizű forrásra vágyik, nem cukrozott, mérgezett, "isteni" borra. Nemhiába kellett két ezer évig mint a ludat tömni őt vele. Merj elsüllyedni a szégyenben, megzavarodott kisfiú, ezt kívánom neked: hogy újra csillogó szemekkel bukkanj majd elő.

Alex

(Nem térek vissza; nincs "egyenlők véleménycseréje": van mester, azaz a dologban tapasztaltabb, és tanítvány, aki tapasztalatokra vágyik. Ha véletlenül egyenlőség van, akkor némán mosolygunk egymásra, nincs miről beszélni. - Jó gondolkodást!)