Működhet olyan párkapcsolat, amelyikben az egyik fél megrögzött ateista, a másik pedig rendszeres templombajáró hívő?

Ha tiszteletben tartjátok egymás világképét, akkor igen. Beszéljétek meg, hogyan képzelitek majd a gyerekek ilyen irányú nevelését.

Ha a "megrögzött" szónak elhagyja a negatív felhangját, persze. De amíg tüske bárki szemében a másik hite, aligha működhet a dolog.

az attól függ. ha a templombajáró csak azért jár a templomba, mert ezt szokta meg, mert így nevelték, mert így szokás stb, akkor igen. de ha hívő, és azért jár templomba, hogy közösségbe kerüljön Istennel, akkor nehéz dió. előbb utóbb megpróbálja majd meggyőzni az ateistát, ami feszültséget idéz elő, ezt pedig nem minden kapcsolat él túl.

Egyetértek Kolompár Achillesz - el : a tolerancia az egyik alapfeltétele mindegyik különbségeken alapuló párkapcsolatnak. A különbségek nem generálnak feszültséget és problémákat mindaddig, amíg megvan a kölcsönös tisztelet a másik elvei, szokásai, és egész életvitele iránt.