Hogyan törjek ki ebből a csendes, visszahúzódó szerepből, ha már teljesen be vagyok skatulyázva ilyennek?

Tavaly mentem ki egy külföldi suliba innen magyarországról, minimàlis nyelvtudàssal. Mivel akkor még nem beszéltem olyan jól a nyelvet, nem igazán tudtam az osztálytársankkal beszélgetni, és ezért inkább a háttérben voltam mindig, csak ha nagyon muszáj volt, akkor beszéltem. Órákon se nagyon tudtam részt venni, meg féltem az egész osztály előtt beszélni, nehogy valami hülyeséget mondjak, aztán kiröhögjenek. A vizsgákon sikeresen átmentem, úgyhogy nem kellett évet ismételne, maradt majdnem ugyanaz az osztály, csak pàran jöttek meg mentek át másik suliba. Már egész jól beszélem a nyelvet, csak az a baj, hogy már beskatulyáztak olyan csendes, visszahúzódó lánynak, aki csak ha muszáj akkor beszél. És azt gondolják, hogy tényleg ilyen vagyok, pedig nem, az iskolán kívül rengeteg barátom van, egyáltalán nem vagyok visszahúzódó, inkább barátkozós típus vagyok. Tavaly nem igazán voltak barátaim, most jött egy lány aki tényleg elég visszahúzódó, de velem nem csendes, nagyon jól kijövünk, nagyon sokat szoktunk beszélgetni. Csak szeretném ha a többiekkel is összebarátkozhatnék, csak nem tudom hogyan ha szinte átnéznek rajtam, ha megszólalok akkor vagy oda se figyelnek, vagy pedig "huhh nézd már, megszólalt, tud beszélni", és utána el is megy a kedvem az egésztől, utàna tènyleg nem beszélek màr.. Hogyn tudnék kitörni ez esetben ebből a csendes, "senki"szerepből, ha mindenki visszahúzódónak hisz? Előre is köszönöm a segítségeteket!

15L, 9. osztály :)