Velem van a baj? Munkahelyemről sokszor sírva jövök haza, mert úgy érzem, hogy mindenki utál. állandóan beszólogatnak, pedig nem vagyok rossz természetű, sőt. Inkább csendes, visszahúzódó. (BŐVEBBEN LENT)

Valójában bántani akarnak, vagy csak ugratnak? Csak veled szemben ilyen a stílusuk vagy ez megy mindenkivel?

Annak az egynek, akihez ragaszkodsz egy megfelelő pillanatban beszélj az érzéseidről. Ha valóban normális, akkor el fogja mondani a többinek, hogy neked mindez fáj.

Először is: ne nyalizz nekik! Minek viszel nasikat, ha így viselkednek? Minek akarsz te mindenkinek a kedvében járni? Látod, hogy nem működik, akkor miért alázod magad folyamatosan ezzel?

Legyél el magadban, csináld a dolgodat, és: 1. valószínűleg jobban meg fognak becsülni, mintha erőlködsz, és újra meg újra elviseled a földbe döngölést, 2. ugyanezt az energiát fordítsd munkahelyen kívüli barátok keresésére. Járj el sportolni, színházba, kártya-klubba, mit tudom én. Csinálj valamit.

Sajnos azt tudomásul kell venned, hogy munkahelyen a kollégák nem mindig alkotnak baráti kört, sőt sokszor egzisztenciájuk érdekében kénytelenek egymással szemét módszereket is alkalmazva versenyezni.

Mondjuk egy 30-as befutott családos ügyfélmenedzser nem biztos hogy érdekelt abban, hogy az új huszonéves kolléganő harmadannyi pénzért nála jobban teljesítsen.

Családos embereknek a legfontosabb a család, és az új rendes, kedves, mosolygó, számára is szimpatikus kolléganő "kigolyózásakor" kisebb lelkiismeret furdalást érez, mint akkor ha családja jövőjét veszélyeztetné azzal, hogy szíve által diktáltan rendes módon viszonyulna hozzá, segítené szakmai fejlődését.

Egy munkahelyen soha ne terítsd ki az összes lapod! Kicsit szerepet kell játszani. Legyél mindenkihez kedves, figyelmes, de közben ne alázkodj meg, még főnöknek sem.

Arra kell figyelned, hogy a főnököd meg legyen elégedve a munkáddal, ha van mentorod akkor ő is, ő az aki még adhat feladatot, viszont mások helyett úgy ne dolgozz, hogy annak az eredménye az ő munkájukként jelenik meg.

Kollégákkal beszélgessél, hogy ne tartsanak kukának, de gyengeségeidet ne tárd fel nekik (pl. pénzügyi nehézségek, szerelmi válság), inkább jópofa sztorikról, élményekről, sikerekről (pl. utazás, sportok) beszélj velük.

(Én pl. 26 évesen jártam úgy egy munkahelyen beosztott rendszermérnökként, hogy a bővülő informatikai rendszer felügyeletét automatizálással átalakítottuk úgy, hogy kevesebb képzettséget igényeljen. Jött két új technikus srác feleannyi fizetésért, akiket pont én tanítottam be. A projekt lezárása után 2 hónapig voltak finomhangolások. Ezután mondtak fel nekem, kb. így: Köszönjük az eddigi munkádat, de most nincs olyan munka a cégnél ahol szükségünk lenne rád.)

36/F