Szerintetek ez jó könyv? Érdemes folytatni? Ki arakod adatni egy könyvet, de félek nem tudom majd befejezni!

Itt van a komplett első fejezet:

Max kisgyerekkorában is egyedül volt, nem voltak barátai, se családja. A fiú sötétszőke hajú, türkiz szemű, magas és sovány gyerek. Utálta az iskolát, meg már egy párszor megpróbálták kirúgni a tanintézményből, mert sokat lógott, de ha mégis elment akkor egyik órán sem figyelt, mert ő ( legalábbis saját maga szerint ) mindent tudott. Egyedül volt egy házban, melyet az apja hagyott rá.

Egy nap Max, a tizennégy éves fiú, a varázslóiskolában ült. Az épület vörös téglából volt kirakva, már elég lepusztult és régi. Merlin, a nagy mágus épp elemtant tanított.

- Tudni illik, hogy létezik e világon olyan vérörökség amely egyesíti a tüzet, vizet, szelet és földet. Ez a szivárvány elem... Max?! Max! Figyelsz?

- I-igen... - felelte Max.

- Jó...akkor mit mondtam az előbb?

- Oké, nem tudom! - Max nem szerette az iskolát, ő volt az egyik legjobb tanuló, a szél és a víz elemet tudta irányítani.

- Akkor találkozunk ma az igazgatóiban! - Merlin szinte állandóan ezt mondta, mert ő volt a vörös téglából épített varázslóiskola igazgatója és tulajdonosa.

Max most nagyon izgult, mert még soha nem volt az igazgató, vagyis Merlin szobájában. Félt, hogy kirúgja az iskolából. A következő két órán rettegett, és most kivételesen cseppet sem várta az iskola végét. Lassan vége lett a sulinak és a fiú felment az igazgatóiba.

- Már vártalak - szólt Merlin, miközben teát ivott. Merlin sötétkékruhás, őszhajú öregember volt. Nagyon szerette a teát. Határozott, erős szeméyiség.

- Gondolom azért hívott, mert nem figyeltem az órán.

- Nem... kivételesen nem. Most el kell mennünk a Főmágus házába.

- Mi? Gondoltam, hogy ki fog rúgni! - Max nagyon megkönnyebült volt.

- Nem! Küldetést kapsz! Már elég képzett, okos és idős vagy a küldetésekhez - mondta határozottan az öreg mágus, és ősz hajszálai kikandikáltak kék kalapja alól.

- Mi?! Akkor nem kell ebben az évben suliba járnom?

- Pontosan. Leteszed majd a vizsgákat, és együtt készülünk fel mindre. De most indulunk!

Tizenöt perc múlva ott is voltak a Főmágus házában.

- Óóóóóóó... hát itt vagy Max - mondta a Főmágus - az lesz a küldetésed, hogy megkeresd Zoe-t a harcost és Katy-t a tündért és le kell győznötök Thadripot!

- Mi?! Maga biztos csak viccel! Nem! Thadrip a legerősebb ellenségünk! Soha nem tudnánk legyőzni! - Thadrip régebben ment el a faluból ( vagyis szökött ). Nagy bűnei voltak: több embert igénylő kisérleteket végzett. Ezeken fejlesztgette, tökéletesítette a pecsétjét. Gonosz volt és hataloméhes, mindent akart, nem lehetett megfékezni. Meg akrta szerezni a Szivárványcsalád titkos vérörökségét egy testen keresztül. A nagyjából harminc éves férfi, nagyon sötétbarna, szinte fekete szemű, fehér hajú volt. Magas, de nem túl sovány volt.

- Mi?! Ez az alak megbuggyant?! - mondta az ifjú varázsló magában.

- Nyugi! Tudok valamit amit ti nem! - a Főmágus ezt nem akarta kimondani, csak kicsúszott a száján. Ő nem túl öreg nagyjából negyvenhét éves volt. Normál testalkatú nem túl magas férfi volt.

- Mit? - kérdezte izgatottan Max.

- Jesszus, mit nem tudok?! - gondolta magában.

- Hmmmm..Mit tegyünk? Elmondjuk nekik, Teasald? - súgta oda segédjének a főmágus.

- Tessék? Mondott valamit?

- Nem!

- Biztos titkol valamit! - Max sejtett valamit.

- Figyelj Max, félünk elmondani. Ez az igazság. - Teasald kifejtette a Főmágus gondolatait.

- De mitől lehet ennyire félni? - Max olyan izgatott volt, hogy majdnem kiugrott a bőréből.

- Attól, hogy Thadrip téged is lepecsétel! - a Főmágus szinte ordított, rácsapott az asztalára és az kettébe tört.

- Uram, rendeljek asztalt? - szólt Teasald, mert a Főmágus minden héten kettétört egy asztalt.

- Lehet!

- Mi?! Hogy belemárt valamit a tintába és rám nyomja?!

- Nem, te zöldfülű! Van egy pecsétvarázslata, amit ha rád rak hozzátartozol és a tested az övé, mellesleg 1:4-hez hogy túléld!

- Nem baj! Akkoris, mondja el! ELEGEM VAN! - Max nagyon felkapta a vizet.

- Jó...elmondom! De meg fogod bánni! Te, Katy és Zoe mind távoli rokonok vagytok, és egy különleges klán tagjai vagytok, mégpedig azoké akik képesek mind a négy elemet irányítani és a szivárvány elemet létrehozni. Ezenkívül képesek vagytok használni a szivárványszem teknikát. Egy ilyen varázsló is nagyon erős és szinte legyőzhetetlen , nem hogy három! Csak ti vagytok képesek ezt megtenni. Menj el a varázserdőbe ott vannak a rokonaid!

- Nem... nem vállalom!

- Nem akarod megmenteni a világot?

- Dehogynem akarom, nem errő...

- Jó akkor vállalod!

- Na jó. Akkor mikor indulunk?

- Holnap hajnalban. De elkísér két nagyerejű mágus, a biztonság kedvéért. Itt van három varázskönyv! És a rokonaid kéziratai.

- Rendben. Akkor holnap hajnalban!

Max nem aludt túl jól, de másnap reggel nagyon izgatott volt, alig várta az első küldetését. Reggel megevett egy szendvicset és ivott egy csésze koffeinmentes kávét. Ő lehet a világ hőse! Reggel elment a faluja határához, már ott várta a két mágus, az egyik férfi volt a másik nő.

- Te lennél Max? - kérdezte a nő - az én nevem Oceabrym, örülök, hogy találkozhatunk!

- Én pedig Delyr vagyok.

- Azta! Te vagy az a híres vízmágus és te pedig a föld hercege! Sosem hittem hogy valaha is találkozhatok veletek!

- Igen, már régóta csak küldetéseket teljesítünk. Mellesleg mi nem megyünk végig veled, csak az Elvarázsolt Erdőig!

- Tudom!

- Jó induljunk! - mondta a föld hercege.

És hárman elindultak. Mentek, és egy óra múlva Oceabrym mondta, hogy pihenjenek egy kicsit. Leültek, megreggeliztek.Időközben Delyr valamit hallott, gyorsan figyelmeztette barátait.

- Szerintem valami vagy valaki közeledik! Mit tegyünk?

- Bújjunk el és várjuk meg! - javasolta a vízmágus - de szerintem nem csak egyvalaki közeledik. Mi lesz?

És így is lett. Három csuklyás harcos állt előttük. Az egyik mágus, a másik harcos, a harmadik pedig íjász. Az íjász szeme lilára változott és felkiáltott:

- Tudom hogy ott vagytok! Nem bújhattok el előlem! - majd nevetni kezdett.

- Igen! Tudjuk, hogy ott vagytok és, ha nem bújtok elő, mi megyünk oda!

- Ez így nem lesz jó! - suttogta Oceabrym - meg kell küzdenünk velük!

- Max, nem tudnád használni a szivárványszemet? - próbált valami okosat mondani Dalyr.

- Nem! De ha elolvasnám az őseim kéziratait, amiket a Főmágus adott? Azokból lehet meg tudnám tanulni.

- Lehet! Mi addig harcoljunk! - ajánlotta fel a föld hercege.

Oceabrym-nak és Dalyr-nak nem volt ideje még moccanni se,mert az íjász rögtön egy tüzes nyílvesszőt lőtt a bokorba és a bokor meggyúlladt.

- Gyorsan Max! Majd mi fedezünk! - kiáltotta a híres vízmágus.

Max odébfutott, és elkezdte olvasni a jegyzeteit.

- Hmmm... Áá! Megvan! Itt áll hogyan kell használni a szivárványszemet - majd a fiú hangosan olvasni kezdte - csukd be a szemed... koncentráld az energiád a szemedbe, majd nyisd ki! A szivárványszem mind a nény elem erejével bír. Bla-bla-bla... Ezt már tudom. Akkor induljon a HARC!

Max becsukta a szemét, még a harc is egy pillanatra megállt, mert minden tekintet a fiúra szegeződött. Vajon meg tudja csinálni?

- Ha-ha... tudtam, hogy elbukik! - mondta a lila szemű íjász.

- Ez a liba! Fúú, de utálom! - gondolta Max.

- Halgass! Tudom, hogy csak megpróbálod elbuktatni! - és ebben a pillanatban Max kinyitotta a szemét, és az szivárványszínű volt.

- Igen!

- Mi?! Hogy egy ilyen kis taknyos használja a szivárványszemet?! Nem hiszem el! - az íjásznő ideges lett.

- Nyugi! Fél kézzel is elbánunk velük, mi sokkal képzettebbek vagyunk - szólt még hozzá utoljára az ideges mágus.

A harc elkezdődött, de Max már az elején kifáradt. Meg kellett pihennie. Pár perc múlva a fiú újra a szivárványszemet használta, de most nem hagyta annyiban.

- Tűz elem: A főnix lehelete!

- Mi?! - válaszolta egyszerre mindenki aki a közelben volt - ez nem lehet! Ő még csak tizennégy éves! Ő nem tudhatja ezt a teknikát!

- Úgy tűnik, hogy Max magassan leköröz mindannyiunkat! Nem tudom mi lesz még ezután! - szólt oda Dalyr Oceabrym-nak.

- Szégyellem, de most igazad van! - kotyogta a már halálán lévő íjász - jó volt veletek harcolni!

Ebben a pillanatban Max teknikája megszűnt és a fiú ( mivel nagyon kimerült ) összecsuklott.

- Ha-ha-ha! - nevetett a harcos - nem volt elég ereje a kis tapasztalatlan taknyosnak befejezni a varázslatot... Pedig kár érte! Ha-ha... És most elsöprünk titeket. VÉGETEK VAN!

- Dalyr most mi a francot csináljunk?

- Van egy ötletem: egyesítsük a vizet és a földet és így hozzunk létre egy sár alapú energiamezőt. Én majd növényeket növesztek benne!

- Ez jó ötlet... de mi legyen Max-el? Ez az energiamező ugye védeni is fog minket?

- Igen! Most pedig kezdjük! Föld elem: Kőbörtön!

- Víz elem: Vízbörtön!

- És... Föld elem: Mágikus magvak!

A sárburok hirtelen körbevette őket, és a növények kinőttek.

- Akkor Max-et majd gyógyítja meg! - kérdezte Oceabrym.

- Küldj egy levelet telepátiával és hívd ide Belyr-t! - Belyr Dalyr fivére volt ( pontosabban öccse) kiválóan tudta alkalmazni az orvosi képpességét, annak ellenére, hogy férfi volt. ( mert a gyógyító képesség erősebb a nőkben. )

- Igenis! - és amint ezt a vízmágusnő kimondta, a levél már ott is termett Belyr íróasztalán.

- Mi? Azonnal megyek! - gondolta Belyr.

A sárburok már roskadozott, és darabokra szakadt.

- Milyen ócska trükk! - locsogta az íjász - nevetséges, a két nagyon erős mágus ijen sehonnani varázslatokkal próbálja megvédeni magát!

- Nem sehonnani varázslat ez!

- DEHOGYNEM!!! - a harcos egyenesen nekifutott a vízmágusnak és a föld hercegének.

- Áááááá...

- Mi lehet ott? - kérdezte a ellenség mágus.

- Az energiamezőnk, ti idióták! - Oceabry szétcsattant a röhögéstől.

- Tényleg! Figyelmetlen voltam! Bocsi! - szólt oda az íjász a harcosnak.

És ebben a pillanatban Belyr lépett oda:

- Bátyó, te csak harcolj én meggyógyítom ezt a fiút! - és Belyr megitatott valamit Max-el, amitől felébredt, Max azonnal fel akart kelni.

- Ne! Most ne kelj fel! Nyugi! Ne akard, hogy lekötözzelek!

- Jó.

- Meggyógyítalak, és tele leszel energiával!

Ebben a pillanatban Belyr kezéből kék fény jött elő, mely meggyógyította a fiút.

- Köszi! - mondta Max.

- Óh, semmiség!

Max odafutott a csatatérre.

- Szivárvány elem: Szivárványszem! Föld elem: A szárnyas oroszlán bosszúja!

- Hmmm... Viszlát! - ezek a szavak hangzottak el utoljára az íjász ajkán, mert a szárnyas oroszlán óriási sárhullámot indított, amibe mindhárom ellenség beleveszett.

1.fejezet ( A fiú )

De akkor is mondhatsz róla véleményt, attól, hogy ez kész, még meg lehet változtatni.

És még kérnék pár jó tanácsot.

Miután vége lett a csatának, Max, Oceabrym, Dalyr és Dalyr öccse Belyr tovább mentek. Max szokásosan nagyon kifáradt és Dalyr vállán ájulva utazott.

- Dalyr, az Elvarázsolt Erdő már csak fél mérföldre van! - és Oceabrym elővett három kis gömbszerű valamit.

- Deszkák! - és a három gömb megnőtt, szörfdeszkák lettek belőlük - víz elem: Óriás cunami! Pattanjatok fel rájuk!

- Mi? Hogy fog ez eltűnni? - kérdezte Belyr.

- Az az én dolgom mennyünk! Max felébredt?

- I-igen - mondta a gyerek - majd utazok veled egy deszkán.

Max felpattant a deszkára, már jött is a hullám és pár perc alatt ott is voltak az Elvarázsolt Erdő közepén.

- Megállj! - mondta Oceabrym, a hullám és az összes víz megszűnt.

- Akkor, Max...Szia! - Oceabrym szeméből egy könnycsepp fojt ki.

- Max, akkor ha nem bánod, mi mentünk! - szólt Dalyr.

- Szia! - és Belyr már ott sem volt.

- Sziasztok, és köszi!

- Hú, most jön még csak a küldetés neheze! - gondolta Max.

Max belépett az Elvarázsolt Erdőbe és onnan egy póklábú-menyétzerűség futott ki.

- Mindjárt összeesek! - gondolta Max.

Az Elvarázsolt Erdő sötét volt és furcsa titkokat rejetett. A legenda szerint egy druida és egy halálmágus hatalmas csatája végén egy-egy végső varázslattal létrehozták ezt az erdőt. De ezt persze nem helyi látványosság gyanánt tették, hanem akaratuk ellenére,hozták létre ezt az erdőt. Ebben az erdőben volt a Hét Legveszélyesebb Tiltott Varázslat Tekercse is. A Tritos és az Obridar is egy-egy tekercs. ( nem maguk a használói, hanem a két varázslatot nevezték el így)

A Hét Tekercs adatai:

1.: Wentimus:

A gyilkos szélvihar, még senki sem élte túl.

2.: Aqoud:

Egy hatalmas vízlény megidézése, ki bármit képes beszippantani. Szinte legyőzhetetlen, áttörhetetlen zselépajzs védi.

3.: Faerear:

A legerősebb gyógyítóvarázslat. A híres életszérum is evvel a varázslattal készült, de ma már tiltott. A tündérek varázslata, még m is tudják páran.

4.: Doraxar:

A pusztíítótűz, semmivel nem lehet eloltani. Különös vérvörös színe van.

5.: Plantos:

A talaj teljes mozgatását teszi lehetővé. ( például: földrengés, a talaj kettéhasítása... )

6.: Obridar:

Hatalmas növényerdő, a nővények egyben védik a gazdájukat és támdják az ellenséget.A növényeket 10x10 méteres kockában lehet megidézni.

7.: Tritos:

A varázserőmegfosztó átok. Nagyon veszélyes.

De ebben az erdőben még rengeteg különös növény is él. Például: A szerele gyümölcsei, a mérgezett alma...Ezenkívül rengeteg Obridar féle druida él ott. Max gyorsan akarta megkeresni távoli rokonait, de az erdő túl nagynak bizonyult, ezért idézett pár sárgólemet akik felderítik a terepet. A sárgólemek nem jöttek vissza, így egyedül kellett felderítenie a hatalmas erdőt. Egyszercsak furcsa zajt hallott, valami kiugrott a bokorból. Egy lány volt, íjjal a kezében.

- Földre! - kiáltotta.

- Öhmm...Te vagy Zoe?

- Mi közöd hozzá?

- Hát, lenne egy küldetés és m...

- Nem! Ilyeneket én nem hiszek el! Amúgy igen, a nevem Zoe.

- Vannak bizonyítékaim! - Max megmutatta az őseik kéziratait, a varázskönyveket és mindent elmagyarázott.

- Nem, nem megyek! Nincs időm, se erőm ilyenhez! Meg, minek fárasszam magam?

- Jó, akkor egyedül megyek!

- Ne, várj! Akkor inkább én is megyek! És ismerek egy tündért Katy-t. Nagyon jóba vagyok vele.

- Nahát, pont őt keresem!

- Akkor hárman megyünk megölni azt a Thadripot.

- Igen!

Fél óra múlva ott is voltak a tündérek városának bejáratánál, de oda nem mehettek, mert oda csak tündérek tehették be a lábukat, ki kellett hívniuk Katy-t.

- Katy! Szia!

- Szia, Zoe! De ez meg ki?

- Ő itt Max... - Zoe mindent elmagyarázott.

- Na, jó...úgyis egész nap itt unatkozok, nincs mit csinálni. Veletek megyek!

- Akkor induljunk! - Zoe majd kiugrott a bőréből.

Az ifjú harcosok sokat beszélgettek miközben lassan elhagyták az Elvarázsolt Erdőt.

- Amúgy, tudjátok hogyan jött létre ez az erdő? - kérdezte Katy - gondolom, nem ezért elmondom. Obridar elementális, pontosabban föld elemű varázslatot használt. Tritos a varázserő megfosztó átokkal támadott, egy elementális varázslat és egy átok összeütközésekor furcsa, természetfeletti dolgok jönnek létre.

Miután elhagyták az erdőt, egy kis ytisztáson pihentek meg. Max olvasott, Katy és Zoe pedig elővette az ételt és az italt. Miközben ettek és ittak valami zajt hallottak.

- Ez meg mi? - kérdezte Zoe.

- Valószínűleg Thadrip harcosai. Mikor az Elvarázsolt Erdőhöz jöttem háromba belefutottam és valószínűleg, ameddig ki nem oltja az életünket addig nem nyugszik.

És valóban azok voltak, ugyanolyan csuklyájuk volt, mint azoknak akikkel Max és kísérői találkozott.

Tessék! :D