Nem értünk egyet a férjemmel öltözködés terén, mit gondoltok, tényleg nem illő munkásruhában mászkálni, ha az ember ügyeket intéz?

Ó gyerekek, nem jöttetek még rá hogy egész Európában ez a xaros aljadék magyar a legocsmányabb rongyrázi kivagyi-proli népség? Hát már Mikszáth is megírta a Gavallérokban!

Ez a gusztustalanság is benne van a vérében ennek a népnek, hogy kategorizálja a másikat, meg fintorog ha valaki épp nem nyalja a seggét, meg olyan vág a fejéhez ami kellemetlen igazság, meg felfele nyal lefele tapos, szembe vigyorog, elfordulsz kést dob a hátadba.

És legfőképp akinek van gerince ebben az országban, azt nézik le a legjobban és az van a legnagyobb bajban.

Hmm...22-es. - Milyen igaz.

/Viszont úgy gondolom,aki munkaruhában intézi az ügyeit,az nem ül neki sehol,még ha várakoznia is kell.Tehát biztos nem kell a kosztümöt és öltönyt tisztítóba vinni utána!/

Egyébként nagyon tisztelem a fizikai munkásokat,a mai helyzetbe meg amúgy is egyszer fent,máskor lent...a rongyrázóknak sem lehet tudni mikor változik az életük.

Férjem autószerelő. Minden reggel tiszta ruhában megy el itthonról, melóhelyen átöltözik, munka végén zuhanyzik és felveszi a tisztát. Ritkán, ha nagyon kell sietnie jön csak haza melósba, de nem szeret abban mászkálni. Neki ez fontos.

Anyukámék több diplomások, tartanak otthon állatokat, a kert is elég nagy, mindig van mit csinálni kint és ha el kell menni valamiért gyorsan, akkor anyu sem szokott öltözködni. Jó nem hivatalba megy, oda nem menne melósba, de mondjuk ha el kell ugrani benzinért az egyik gépbe, vagy be kell menni egy alkatrészért valamelyik üzletbe, nem öltözik át. Ebben sem látok semmi rosszat. Nem a Nemzetibe megy sz.ros gumicsizmában, ahol meg mezőgazdasági tartozékokat árulnak, gondolhatják, hogy nem kiskosztümben használják azokat.

Szóval boltba lehet, hogy bemennek, de ügyintézni biztos, hogy nem.

Mi egy kisvárosban élünk, a gazdag családokat általában mindenki ismeri, a sok elszállt között azért akad pár normális. Ilyen a főnököm családja. Van egy lánya, nyáron építkeztek, vannak dolgok amiket együtt csináltak a férjével meg. Nem azért mert nem tudták volna munkással kifizettetni, hanem mert ők ilyenek, ezáltal személyessé tették, a pasi egyébként is ért sok mindenhez. Főnököm mesélte egy reggel, hogy aznap az egyik csempe boltba kezdett, a vejével ugyanis elég durván bántak, mert elszaladt előző nap már nagyon zárás előtt, nem akart lekésni, mert másnap korán mentek volna a csempézők, így nem öltözött át. Nézte amit a felesége már előtte kiválasztott. Erre az ott dolgozó kiscsaj beszólt, hogy azok túl drágák, egyébként is jöjjön vissza másnap mert ő zárna.. A srác el is jött, másnap főnököm belibbent, persze felismerték, és közölte a főnökkel, hogy sajnálja hogy nem elég jó a pénze, de akkor mennek máshova, a vejét előzőnap nem szolgálta ki egy vörös hölgyike, mert nem öltönyösen jött. (ott állt a nő főnök mellett)

Megnéztem volna :)

"mert nem voltam kisminkelve, nemvolt belőve a hajam."

Ezt honnan tudod? Mondta neked?

A nővértől kérdezem, nem kötekedem, csak nem értek hozzá.

Nem lesz az úton koszos a nővérruha? Úgy értem, én az utcai ruhámat is azonnal leveszem, ha hazaértem, egy nővérnek nem extra tisztának kell lennie?

Dolgoztam ügyintézőként, engem az ilyesmi sosem zavart. De magánemberként sem.

Ameddig nem koszol össze semmit (mondjuk olajos kézzel-ruhával), addig nem igazán érdekel, mi van rajta.

Utcai ruhás, sőt, kifejezetten szépen kicsiccsentett emberekkel is volt dolgom, akik olyan gáznemű anyagokat terjesztettek, hogy a görény sírva kérte volna a receptet. Ez inkább volt zavaró, mint a munkaruhás.

29

Szerintem valahol igaz amit írtál.

Az első megállapítással vitatkozni sem lehet :)

Szerintem a gazdagok azért "engedhetik meg" maguknak, hogy ne öltözzenek ki mindig, mert fel sem merül bennük, hogy bárki lenézi őket, vagy szegénynek hiszi. Aki pénzbe született és nem újgazdag annak teljesen természetes, hogy van pénze, és hivalkodni sem akar vele (legalábbis én ezt tapasztalom) Akik meg szegényebbek azok a ruha által is akarnak "valakik" lenni.