Szerintetek van joga egy szülőnek "Mónika showt" csinálni a szülői értekezletből? Lehet e az alul iskolázott szülőnek, kritizálni, pocskondiázni a tanár munkáját?

Nem igazán értek veletek egyet.

Nehéz persze látatlanban véleményt nyilvánítani, tévedhet az ember, de nekem az szűrődött ki, hogy a kérdező jó hiszemű és igaza lehet, ha nem kitaláció az egész.

A kiközösítés ritka eset, de a gyerekek (sőt a felnőttek is) hajlamosak klikkeket alkotni, ha valakit közutálat kisér, annak kell, hogy legyen alapja.

Ha senki sem óhajt barátságba kerülni vele, sehová nem tud csatlakozni, akkor benne komoly hiba lehet.

Mindezt a szülőtől kapott nevelésnek köszönheti, aki arrogánsan lép fel egy pedagógussal szemben is, máskor sem lehet teljesen normális.

Természetesen egy ilyen helyzetben egy jó szülő konzultál a tanárral, elbeszélget vele és keresi az okokat, a megoldást, de mindezt nem beolvasás formájában és nem robog ki a teremből, amíg nem oldja meg a problémát.

Végeredményben hasonlóan utálatosan viselkedik, ráadásul semmi kontaktusra nem ad lehetőséget.

Meglehet, persze, tévedhetek, de nekem ez jött le eddig.

Ha így áll a dolog, aligha lehet bármit tenni.

"Ha senki sem óhajt barátságba kerülni vele, sehová nem tud csatlakozni, akkor benne komoly hiba lehet. "

Nálunk volt pl. olyan lány, aki a légynek se ártott, mégis halálra cikizték szerencsétlent. Egyetlen hibája az volt, hogy csúnyácska volt. 14-15 éves korban mindenki áldozatul eshet, akiben bármi nem átlagos van, ehhez nem kell, hogy "komoly hiba" legyen benne. Mellesleg az is elég, ha ritka nagy tahó f*szok az osztálytársai.

Itt a többi szülő jóindulatának hiánya is jelen van. Attól, hogy nem tehetős a kislány, nem kéne kiközösíteni.

Egyesekre kutyakölyköt sem bíznék, nem hogy gyereket!

Undorító dolog mások életében turkálni, és amit hallasz, tovább mondani másnak; ezt jegyezd meg. Rólad is könnyűszerrel bárki kideríthet bármit, csak jól kell kérdezni bizonyos embereket.

A kislányt meg túlhajtják a szülei. Valószínűleg a szeretet mértéke az osztályzat, ezért magába fordul, nincs önbizalma. Ősöreg hiba.

Na de hát, ha elolvassátok a kérdés apró betűs kommentjét, akkor feltűnő, hogy így nem viselkedhet senki, aki egy pedagógussal beszél.

A problémát sem tudja megoldani, ha beolvas és elrobog.

A vázolt szituációban (akár igaz, akár nem) a tanár valószínűleg nem is tud, vagy nem tehet az esetről.

Teljesen érthetetlen az ilyen hozzáállás egy szülő részéről.

Én nagypapa vagyok, öt gyerekem van. Gyakran előfordult, hogy szülőire mentem, de ilyesmit soha nem tapasztaltam.

Általában a tanárok is nagyon udvariasak voltak, de a szülők sem balhéztak a tanárral, udvariaskodni, mondhatnám, nyalni viszont annál többet, már csak a gyerekük érdekében is, így kívánva jó pontot szerezni számára.

Magam nem vittem ezt túlzásba, mert elégnek tartottam, hogy okosak és szorgalmasak a csemetéim, soha semmire nem jelentkeztem önként, ha megbíztak, pl.: fénymásolással, elvégeztem, vagy ha a szülői munkaközösség szervezett valamit, nem ellenkeztem, de egyébként örültem, ha békén hagytak, mert volt gondom elég.

Itt végül is nem a kislány, hanem a szülő megdöbbentő viselkedése az, ami szemet szúr, a kérdés is erre vonatkozik.

Belátom, a gyerekkel lehet, hogy igazságtalanul bántak, ezt nem tudhatjuk, meglehet, de a mama hozzáállása meglepő.

Egy problémát így nem lehet megoldani.

Én mindenesetre egészen másképpen fogtam volna hozzá.

Hát jó, valóban, elvileg elképzelhető különleges helyzet és ha a sarkára áll az ember az néha hasznos lehet.

Nekem valószínűleg átlagos, mondhatnám normális emberi tulajdonságokkal rendelkező pedagógusokkal volt dolgom eddigi életemben, akiknek a tekintélyét tiszteltem, hiszen sok dologban átvették a gyermekeim nevelésének, oktatásának, fejlesztésének gondjait és ezt messzemenően jól csinálták, vállalt hivatásukhoz méltóan.

Eszembe sem jutott, hogy szembeszáljak velük bármilyen kérdésben, kulturált beszélgetés formájában persze voltak észrevételeim, amit általában akceptáltak is.

Amennyire lehetett, mindenben igazodtunk az iskola elvárásaihoz,amely nem volt túlzott és ez sikerült is, valójában semmi gondunk nem akadt, legfeljebb néha anyagi nehézségeink voltak, de a gyerekek érdekében ezt vállalnunk kellett..

Gyermekeim jó eredménnyel végeztek, semmi különösebb probléma nem adódott és továbbtanulásuk sem okozott problémát.

Persze, a tanár is ember és az iskola minősége is jelentős lehet.

Megvallom, mindig körültekintően választottunk iskolát, alapos mérlegelés után, ahol az oktatás szinvonala mellett egyéb körülményeket is figyelembe vettünk.