Ki mitől félt gyerekkorában? Mi volt a mumus?

Én nem annyira tárgyaktól, inkább eseményektől, érzésektől féltem.

Az egyik a babáim szeme volt. Többször volt olyan rémálmom, hogy kiesik a szemük.

A másik Beethoven 5. szimfóniája (sors szimfónia) volt. Semmit nem tudtam róla, de meghallottam, és nem mertem kimenni a sötét fürdőszobába. Nagyon átjött gyerekként, hogy mit akar kifejezni, elvileg így zörget a sors az ajtón.

Aztán volt egy könyvem, valami zenés mesekönyv, aminek az első oldalán volt egy küklopsz, na ott nem mertem a könyvet egyedül kinyitni, mindig átlapoztam, hogy ne lássam:)

22/L

Mindentől, ami hangos volt vagy hirtelen bődült fel. Porszívó, wc, buszok légfékje, tűzijáték... Tűzijátékra nem vihettek ki a szüleim, mert végigvisítottam az egészet.

Azóta is megvan ez, csak kicsit lazábban, kizárólag a magas, vagy a hirtelen felharsanó hangok kellemetlenek, például ha elhúz mellettem egy szirénázó autó. Ha pedig porszívózok, előfordul, hogy szurkolok, mikor bedugom a konnektort, hogy aki utoljára használta, az előtte rendesen leállította, mielőtt kihúzta volna. Nem félek, csak nagyon kellemetlen.

Gyerekként még a sötéttől féltem, de nem túl sokáig.

Én a mosógép hangjától féltem,meg alapjáraton a sötéttől.Mindig lámpa mellett aludtam.Az egyedülléttől is féltem,úgyhogy egész gyerekkoromban alvászavarom volt,sosem tudtam aludni.Mire elkezdtem álmosodni,már pirkadt is.

A másik,amitől nagyon féltem,az Űrgammák c. sorozat volt.Az tele volt félelmetes dolgokkal.

Filodendrontól! Besütött a holdvilág az ablakon, a növény pedig olyan árnyékot adott, hogy majd betojtam tőle -évekig! Azt hittem ő a 'Kókó' és ha rossz leszek elvisz! Így meg se mertem moccani.

Remélem jót nevetett Mindenki! :-)

Én olyan 5-6 évesen láttam egy filmet, amiben egy pasit úgy fojtottak meg, hogy kifeszítették a száját egy vas szerkezettel és leeresztettek a torkán egy kígyót. Onnantól kezdve nem mertem nyitott szájjal aludni és sötétben ásítani, féltem hogy valaki leereszt a torkomon egy kígyót. És ez a félelmem valamilyen mértékben a mai napig megmaradt :D

16L

Nekem kiskoromban rémálmaim voltak (nem tudom ,miért)valami félig ember, félig állat forma, gonosz lénnyel, ezután ettől rettegtem évekig, mert hittem benne hogy létezik, csak nappal nem látható.

Napközben gyakran éreztem valami jelenlétet a házban, mintha veszélyben lennék, mintha lenne bent valami gonosz dolog, ami rám támadhat, ilyenkor úgy menekültem ki a házból, mint egy eszelős.

Ezen kívül féltem bizonyos baljós hangulatú zenéktől, de úgy, hogy szintén üvöltve menekültem amerre láttam, ha meghallottam.A hangokkal amúgy sem voltam igazán kibékülve, elég sok fajta hangtól rám jött a frász,a mentőautó szirénától bőgtem, egy ideig a rádiót sem lehetett bekapcsolni a jelenlétemben.

Féltem a megbontott falaktól, mert biztos voltam benne, hogy a falban borzalmas dolgok élnek és kijöhetnek onnan.

Én csak egy bojlertől féltem, az itthonitól, de teljesen reális okból, mivel sokáig nem volt jól beállítva és jó nagyot lobbant, mikor anyám megengedte a forró vizet, ezért én azt sosem használtam, csak hideget mertem engedni belőle, ha elvolt zárva, akkor is tartottam tőle, de ez nem volt annyira para.

A mai napig nem szeretem ha éjjel kilóg a lábam a takaró alól, mindíg félek, hogy valami hozzáér.És nem szeretek sötét helységbe benyitni, mert attól félek, valamivel szembe találom magam.

Egy időben féltem a játékbabáimtól, attól féltem életre kelnek és valami rossz szándékot sejtettem felőlük.Ezért éjszakára kivittem őket, vagy a fal felé fordítottam őket, hogy ne nézzenek.A csokimikulásokkal ugyan így voltam.

Az orvosokat sem csíptem, különösen a fogorvostól rettegtem, aki a szomszédunkban lévő rendelőbe járt be dolgozni, a hét bizonyos napjain.Ilyenkor, ha megláttam a kocsiját, inkább kerülővel mentem haza.Biztos voltam benne, hogy ha meglát, berángat a rendelőbe és kiszedi az összes fogamat.Egyszer pechemre le volt zárva a kerülő út, a kocsija mellett viszont nem mertem elmenni, így kb 2 órát ácsorogtam az iskola sarkán,- 20 fokban várva, hogy elmenjen.