Más nagyanyja is csak az ifjúságában, gyerekkorában esett rossz dolgokról tud mesélni?

Én is örülnék, ha a mamám tudna még mesélni, felnőtt fejjel már annyi mindenről megkérdezném, ha lehetne még. Amúgy nekem nem mesélt rossz dolgokról-bár akkor még nyilván fiatal voltam-, pedig történt vele az is bőven (ahogy mindenkivel), de azokat megőrizte magában.

A papám például fantasztikusan jókat mesélt a gyerekkoráról, pedig nem voltak gazdagok, de mégis szép volt minden, amit mesélt. Nagyon sokat adnék érte, ha még egyszer találkozhatnék vele...

A másik két nagyszülőm még él szerencsére, de velük nem olyan a viszonyom, pedig hát nyilván szeretnek és én is őket. De azt sokszor hallom, tőlük is és másoktól is, hogy jobb volt régebben, kiszámíthatóbb volt a világ, és azt gondolom ez igaz is lehet.

Az egyik mamám csak a bajairól beszélt, aztán a falu bajairől/pletykákról, végül 2óra után megkérdezi, hogy velem mi a helyzet...

A másik mamim tünemény volt minden jót mesélt, rosszat szinte soha főleg nem az ő bajait miután meghalt és én is nagyobb lettem nénéimtől sokmindent megtudtam, ami nagyon rossz dolog volt mamával kapcsolatban (csalta a férje majd otthagyta 4gyerekkel) én mindezt úgy tudtam, hogy csendben békésen elváltak majd meghalt utána a papám mindig tisztelettel beszélt róla, sok rossz dolog ellenére is...

csodálom is emiatt......

Az egyik mamám a gyerekeiről mesél. Rengeteg vicces dolog történt velük, ugyanis 10 gyereke van. Rosszakat is mesélhetne, de nem teszi.

A másik mamám meg....nem mesél semmit, soha nem is mesélt.

Gyermekeim! Nagyapáitoktól, nagyanyáitoktól kérdzzetek, minél többet, minél szélesebb spektrumon. Ők meg fognak halni, kíméletlenül! Utólag meg hiába bánkódtok, hogy de jó lett volna még ez, meg az.

A mesélés nem egy alkati sajátosság, hanem élettani. Mivel nincs jövőkép, a vég felé egyre közelebb érve a tudat a múlt felé fordul, mintegy felkérődzve azokat, bölcsességek nagy elletője az ilyen nyugalmas, gondolkodni alkalmas létállapot. Ez az öregkor. Evolúciós szerepe is van: a következő generáció jól körbeülheti a "mesélőgépet", szórakozik, okul! Ki van ez találva. Abban nem vagyok biztos, hogy csak a rosszakról mesél, az lehet, hogy úgy adja elő, mert felvette azt a kommunikációs sémát, amivel a panaszkodást "kell"/szokta előadni, s esetleg nem tud váltani. Az is lehet persze, hogy egy szerencsétlenebb életút áll mögötte, ezt sem szabad elvetni, hallgasd csak meg! Ha ma nem is, de "holnap", évek múlva, ha az élet szembeállít egy problémával, jóeséllyel te már egy megoldással fogsz ott állni, csupán emlékezned kell, vissza. Gondolom kérdező, te egy lány vagy. Önkéntelenül is azt várod, hogy majd más, mindenki aki nem te, majd tölt, szórakoztat téged. Nem a te hibád, ezt diktálja beléd a kor. Az élet nem csupa habcsók, szeresd nagyanyád, mert rosszándék nem vezérli, de még önös cselekedetnek sem lehet nevezni a szóáradatát. Most ezt nem érzed, mert kortársak, család vesz körül, a magány viszont nagy úr, ha segíteni akarsz neki, hagyod, hogy beszéljen, s mint említettem számodra sem előnytelen ez. Ő így tud szeretni téged, kommunikációval. Van, aki csak kapros-túrós süteményt ad, te meg még ezt a hozzáadott értéket is, történetek formájában. Hát értékeld!