Ki mitől félt gyerekkorában? Mi volt a mumus?

A babáktól, egy kicsit. Játékbabák...

Amitől teljesen ki voltam akadva, az a jézus kép volt a falon... jó egy méter hosszú freskó volt legalább (nem hallottam akkor még arról, ki az a "Jézus"), úgy ábrázolták, hogy egy kopár hegytetőn ül szomorúan, a háttérben telihold, és sötétség... kb totális magány, reménytelenség megjelenítés. Máig nem értem :D

A feszülettől is féltem (nagyszüleim vallásosak voltak) bár jobb kifejezés, hogy ha megláttam a feszületet, menekülési vágy és undor fogott el.

Rettegtem a bojlertől. Szerencsére nálunk itthon nincs, de a nagyszüleimnél van, és csak úgy voltam hajlandó fürdeni, hogy valaki ott ült velem. :D Igazából még most sem érzem jól magam, ha látom, mert folyton arra gondolok, hogy leesik, széttörik és elönt a forró víz..

A következő a magas tornyok, pl víztornyok, a mai napig rettegek tőlük.

És persze az elmaradhatatlan pillangók.. Szintén a mai napig félek ha meglátok egyet.

Gumiember, X-akták.

Féltem, hogy kibújik a wc-ből.

Szintén innen jött az ufóktól való félelem. Mindig be kellett nyakig takaróznom, mert ha valamim kilógott, azt elvihették az ufók.

Jézustól én is féltem, szerintem a nagypapámnak ugyanaz a kép lógott a szobájában. Olyan baljós volt.

De az egész vallás dolog félelemmel töltött el. Nagypapám vitt templomba, ahol hideg volt és furcsa szag, máig elfog valami rossz érzés, ha megérzem azt a szagot. A pap olyan furán beszélt, és nem értettem, mit mond. És ott is tele volt minden félelmetes szobrokkal meg festményekkel, a kapuban az átszúrt kezű-lábú Jézus fogadott... jaj, nagyon rossz volt, mint egy rémálom.

25/L

Nálatok is ott volt ugyanaz a kép?!

Ez már több, mint gyanús! :DDD Tudtam én, hogy gonosz erők munkálkodnak a háttérben. :*D

A szellemektől. Meg a pókoktól, de nem is kifejezetten tőlük, csak attól, hogy rám mászik. Ha csak a falon volt, mozdulatlanul, az nem annyira zavart. Viszont, amit szégyellek, hogy féltem kinézni az ablakon, mikor kint sötét volt, mert attól rettegtem, hogy valami szellem vagy gonosz ember ott lesz velem szembe, amik/akik csak éjszaka jönnek elő. Meg a tükrökbe se mertem belenézni, mert féltem a szellemektől, és nem akartam, hogy például fésülködés közben hirtelen megvillanjon mögöttem egy. Ugyanígy voltam az ajtók becsukásával és kinyitásával. Ha épp mentem be a szobába, ahogy magam mögött becsuktam, mindig attól rettegtem, hogy ott van az ajtó másik oldalán egy szellem, és ha becsukom, szembe találom magam vele. Bár ezek még most is meglevő félelmeim. Biztos láttam valamit még ovis koromban a tv-ben, és az okozta. Sokak szerint vicces, hogy ilyenektől félek, de nekem nem az, mikor az éjszaka közepén egy kis szekrénynyikorgás miatt pánikrohamot kapok. A mai napig nem merek éjjel egyedül lenni, mindig kell valaki, aki ott van velem a szobában, bár tudom, hogy semmi sincs, ami bántana, és akitől meg kéne védeni. Ezért általában aludni se tudok éjszaka, ahogy most sem.

18/L