Elmondanád az 57 éves anyukádnak, hogy gyerekkorodban molesztált valaki? Meg tudnád bocsájtani, hogy nem állt melléd az aki tudott róla?
33 éves nő vagyok, ez a dolog 11-13 éves koromig tartott. Nagymamám élettársa csinálta. Nem erőszakolt meg, csak időnként a lábam közé nyúlkált, meg a combomat, mellemet (a lapos mellkasomat) simogatta és kérdezgette, hogy akarok-e vele papás-mamás játékot játszani, megkérdezte, tudom-e mi az a f@sz, meg hasonlók. Anyám nem tudott róla, mert nem mertem neki elmondani. Az öreg nála is próbálkozott régen, még pénzt is akart neki adni egy kis szexért cserébe. Nagyinak viszont rögtön elmondtam, de ő nem tett semmit. Aztán a következő alkalommal is elmondtam, de megint nem tett semmit. Annyit mondott, hogy majd feljelenti, ha megint próbálkozik...de nem jelentette fel soha. Csak szó nélkül tűrte, hogy a kedvenc (állítólag kedvenc) unokáját fogdossa egy 80 éves tata. Pár hete megkérdeztem, hogy miért nem mentünk el a rendőrségre? Miért nem védett meg? Nem tudott felelni. Annyit mondott, hogy "...hááát...én nem is tudom gyerekem..."
Mostanában többször eszembe jutott a régi dolog és annyira jól esne kibeszélni, elmondani, lerázni magamról ezt a terhet és válasz találni arra, hogy a mama miért nem védett meg. Nagyon nagy bajt csinálnék vele, ha elmondanám a kis titkomat anyámnak? Jó lenne, de attól tartok, hogy emiatt anyám és a nagyi összevesznének. Vagy ennyi év után már nem tűnne olyan szörnyűnek? Volt már valaki hasonló helyzetben?
válasza:20-as válaszoló: igen, már tudom amit írtál, igazad van. Sokan azt hiszik, az ilyesmi csak aluliskolázott helyen, falun történhet meg. Én vagyok az élő példa, pedagógus szülőkkel, festő nagyszülővel, összetartó családdal, hogy ez bárhol, bárkivel megtörténhet.
Bárcsak tiltakozhatnék az írásod ellen, de minden szava igaz.
válasza:És még egy gondolat, utána nem írok erről, mert túlságosan felzaklat engem: mióta tudom az én családom "kis titkát", és hallok minta családokról, mindig ez jut eszembe (de ki nem mondom): minket is annak tartanak és ez vicc. Ez nem példaértékű, hanem szégyenletes, csak egy színjáték. Egy családban a gyermek szent és ha kell, az életünket adjuk érte, nem pedig nyomorulttá tesszük, mert nem tud védekezni.
Minden jót kívánok kedves kérdező és tényleg menj el pszichóhoz, mert még az is lassan tud segíteni. Én 1 év után ott tartok, hogy tudok rá gondolni!!! Illetve tudok róla beszélni, vádaskodni anyukámmal, de belehalnék, ha valaki megtudná ezt rólam, mert még mindig az a kép él az emberekben, hogy az áldozat is bűnös.
válasza:"(...)de belehalnék, ha valaki megtudná ezt rólam, mert még mindig az a kép él az emberekben, hogy az áldozat is bűnös."
Ez a kép nem él az emberekben. Kizárólag a Te fejedben. Ilyen eszembe se jutott, laikus külső szemlélőként. Hogy is lehetne egy 8 éves gyerek bármiféleképpen is bűnös.. dehogy is. A napnál is világosabb, hogy az negatív szereplő és a szülők a bűnösök egyedül.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!