Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Egyéb kérdések » Elmondanád az 57 éves anyukádn...

Elmondanád az 57 éves anyukádnak, hogy gyerekkorodban molesztált valaki? Meg tudnád bocsájtani, hogy nem állt melléd az aki tudott róla?

Figyelt kérdés

33 éves nő vagyok, ez a dolog 11-13 éves koromig tartott. Nagymamám élettársa csinálta. Nem erőszakolt meg, csak időnként a lábam közé nyúlkált, meg a combomat, mellemet (a lapos mellkasomat) simogatta és kérdezgette, hogy akarok-e vele papás-mamás játékot játszani, megkérdezte, tudom-e mi az a f@sz, meg hasonlók. Anyám nem tudott róla, mert nem mertem neki elmondani. Az öreg nála is próbálkozott régen, még pénzt is akart neki adni egy kis szexért cserébe. Nagyinak viszont rögtön elmondtam, de ő nem tett semmit. Aztán a következő alkalommal is elmondtam, de megint nem tett semmit. Annyit mondott, hogy majd feljelenti, ha megint próbálkozik...de nem jelentette fel soha. Csak szó nélkül tűrte, hogy a kedvenc (állítólag kedvenc) unokáját fogdossa egy 80 éves tata. Pár hete megkérdeztem, hogy miért nem mentünk el a rendőrségre? Miért nem védett meg? Nem tudott felelni. Annyit mondott, hogy "...hááát...én nem is tudom gyerekem..."

Mostanában többször eszembe jutott a régi dolog és annyira jól esne kibeszélni, elmondani, lerázni magamról ezt a terhet és válasz találni arra, hogy a mama miért nem védett meg. Nagyon nagy bajt csinálnék vele, ha elmondanám a kis titkomat anyámnak? Jó lenne, de attól tartok, hogy emiatt anyám és a nagyi összevesznének. Vagy ennyi év után már nem tűnne olyan szörnyűnek? Volt már valaki hasonló helyzetben?



2012. okt. 18. 13:55
1 2 3
 11/24 anonim ***** válasza:
74%

A francért nem tudtál szólni anyádnak, anno? Ha nagymamád már ilyen hasznavehetetlen, ott vannak a szülők..

Utólag semmi értelmét nem látom. Csak sz@rul érezné magát anyád, pedig ő nem rontott el semmit. Csak Te.

2012. okt. 18. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 anonim ***** válasza:
82%

Ez inkább Rád és a mamádra tartozik, de ez az én véleményem.


Gondold át, mi a célod azzal, hogy elmondod anyukádnak?

2012. okt. 18. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:
63%
Az ilyeneket kéne felakasztani.Szerintem mondd el nekik,a lelkiismeretük úgyis egy nagy nulla.
2012. okt. 18. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 Pietrosol ***** válasza:
54%

Szia!


Gondold végig alaposan az esetleges következményeket és csak utána dönts!


Egy biztos,megtörtént dolgokon,akármilyen rossz élményeket is okoztak,nem érdemes rágódni!Vedd úgy,hogy ezt most kibeszélted!

2012. okt. 18. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 anonim ***** válasza:
77%
Mennyi olyan válasz érkezett, hogy ne rágódjon rajta meg utólag ne keserítse az anyját, de még a nagymamát is hagyja békén. Nem értek egyet. Rettenetesen sajnálom a kérdezőt. Ő akkor egy védtelen gyerek volt, őt magára hagyták. Volt két minősíthetetlen felnőtt az életében, de én még anyukája felelősségét is vitatnám. És ő kussoljon meg nehogy fájdalmat okozzon valakinek...? És neki mennyire fájt akkor...?!?!?!
2012. okt. 18. 19:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 Pietrosol ***** válasza:
31%

Szia ma 19:14!


Az nem kérdés,hogy a sérelmei jogosak!


De szerinted jó megoldás-e ezek feloldására,ha ezeket tovább hurcolja,újabb bonyodalmakat és fájdalmakat generálva?

Szerintem nem!


A fájdalmat úgy lehet elengedni,hogy egyszerűen nem viszed tovább,hanem megnézed,megvizsgálod egyszer jó alaposan és elengeded!Minden más önkínzás!Lehet,hogy a következő fájdalma,abból generálódna,hogy látná a nagymamáját és az anyukáját szenvedni!Le kell zárni és a jelenben létezni,nem pedig hagyni az elmét a múltban megtörtént eseményeken rágódni!

2012. okt. 18. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 anonim ***** válasza:
Helló előző, hát... nagyon szépen, összeszedetten írsz, meg is győzhetne, nem tudom. Lehet, hogy én még az életben nem dolgoztam fel semmit ennyire helyes módon, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Biztos vannak bennem haragok, bár ilyen rossz élmények nem értek az életben szerencsére. De nekem is vannak olyan dolgok az életemben, ennél jóval kisebb jelentőségűek, amiket nem bocsátottam meg és nem is gondolom, hogy meg kell. Holott már másoktól is hallottam azt, amit te is írsz, hogy persze, akkor tud oldódni a harag, a fájdalom, ha magad mögött hagyod és ha nem még mindig haragszol, az pont azt mutatja, hogy nem tudtál túllépni és persze, ettől te sérülsz, magadnak teszel rosszat. Igen, ezzel elméletben lehet, hogy egyet is értek. Én viszont akiknek nem bocsátottam meg, az általában azért van, mert tudom, hogy aki elkövetett ellenem valamit, amivel engem megbántott, sem akkor, sem azóta ő nem érzett lelkiismeret-furdalást. Akkor miért kellene megbocsátani? Tudom, hogy akkor is magam, nem a másik miatt. Mégsem megy és nem is akarom. Ezért nem gondolom, hogy itt a nagymama megbocsátást érdemel. Á, nem tudom.
2012. okt. 18. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 Pietrosol ***** válasza:
48%

A cselekedeteidnek,gondolataidnak nem abból az alapállásból kell kiindulni,hogy az egyes helyzetekhez a másik hogy viszonyul,hanem hogy te miként vélekedsz róla!

Az ember akkor önálló,ha a gondolatai önállóak és azok nem befolyásoltak mások vélt vagy valós gondolatai,érzelmei által!


Itt egy okos gondolat,nem az enyém:Hogy magadról mit gondolsz a te dolgod!Hogy másokról mit gondolsz az is a te dolgod!Hogy mások mit gondolnak rólad,azzal semmi dolgod nincs!

Csak a gondolat keletkezésének a helyére kell figyelni!


Egyébként úgy tűnik,hogy az emberi elme ahelyett,hogy betöltené a kiváló szerszám feladatát,gyakran átveszi az irányítást!

2012. okt. 18. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:
100%

Végig olvastam a hozzászólásokat. Nem hiszem, hogy hosszan tudnék írni véleményt, mert sajnos én is családon belüli gyermek molesztálás áldozata vagyok.

Én azonnal szóltam több diplomás szüleimnek (8 évesen), rákérdeztek rokonra és ő tagadott. Persze sokáig azt hitték, kitaláltam. Most, 37 évesen jutottam el oda, apám halála után, hogy anyukám bevallotta, hitt nekem ő, de apu nem. Nem védtek meg. Nem is beszéltünk róla. 8 évesen még kicsi voltam és a családom nem állt mellém, nem óvtak meg, és nem is beszéltünk később erről.

Felháborít, hogy sokan azt írják, ne foglalkozz vele, bocsáss meg, ne bolygasd a múltat, mi értelme...

DE IGEN, AZ RCUKBA KELL MONDANI ÉS ZOKOGVA SÍRNI, 8 ÉVESNEK ÉREZNI ÚJRA MAGAD ÉS ÉREZZÉK A KÉTSÉGBEESÉST, AMIT AKKOR KELLETT VOLNA.

Már családom van, gyermek + férj + kutya + ház + csodás karrier... Minden szexuális együttlétkor eszembe jut, mi is történt velem. Borzalom az életem és nem mondhatom el senkinek, hiszen a szüleim sem értették meg.

Aki nem tapasztalt ilyet, nem értheti, milyen az az érzés, mikor egy szeretett ember tesz ilyet egy gyerekkel és a szülők - nagyszülők nem védik meg.

Pszichológushoz járok 1 éve és még fogok is, amíg nem tudom megérteni, elfogadni és megbocsájtani, hogy magamra hagytak. Egy értelmiségi, példaértékű családban, 8 évesen...

2012. dec. 5. 14:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
Kijavítanálak, a családod semmiképpen sem példaértékű. Az "értelmiségi" egy szép szó, de gyakorlatilag pont azok szoktak a legnagyobb állatok lenni. Ahogyan azt illusztráltad is. Sz@r a családod, nem példaértékű.
2012. dec. 5. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!