Felső szomszéd babája? Mit tennétek?

Először is azoknak, akik azt írták, hogy a társasházi létet el kell fogadni vagy el kell költözni, igazuk van. Társasházban nőttem fel, 25 évet húztam le a 2.emeleten, mindeközben született nekem is gyermekem. Ismerem minden előnyét és hátrányát. Fél éve sikerült "szabadulnom" kertesházba. A szomszédait nem választhatja meg az ember, csak a lakóhelyét.

Valahol írtad, hogy mivel nem a te gyereked, ezért nincs érzelmi kötődés irányába (ami természetes, hogy nincs), és felelősségtudat sincs(vagy valami hasonló). Én, amit hiányolok belőled, az az empátia. Egy ordibálós alkoholista szomszéddal szemben nem kell, hogy legyen. Egy olyannal se, aki nonstop kótog a fejed felett vagy hallgatja maxon a zenét. De egy pici babával szemben? Elvárnád, hogy indítsák rá a légkondit? Még felnőtt emberre sem egészséges, nemhogy csecsemőre. Honnan tudod, hogy szándékosan sírni hagyják? Elképzelhetetlen, hogy minden próbálkozás ellenére sírjon? Borzasztó önző vagy az írásod alapján.

Válaszom a kérdésre: megszoksz vagy megszöksz. Nem tart ez évekig, csupán néhány hónapig vagy ha szerencsés a pici, pár hétig. Nem hiszem el, hogy olyan borzalmas a szag a lakásban. Az úton a 40fokban ment már előtted dögszállító? Ha nem, akkor nem tudod, mi az az igazán istenes bűz. A babapelenka semmi ahhoz képest. Légfrissítőt ajánlok és minőségi füldugót.

26/N

Kommentedben azt kifogásoltad, hogy megoldást szolgáló javaslatok helyett téged kritizáltak. Olvasd már el figyelmesen, amiket leírtak: alkalmazkodni vagy elköltözni. De van még egy javaslatom: Próbáld meg kezeltetni az idegeidet vagy menj el egy pszichológushoz. Hátha ő tudna segíteni. Hozzád is alkalmazkodnak, próbáld meg, hátha neked is sikerül.

A kisbabát meg légy szíves ne hasonlítsd egy kutyához. Én nagyon szeretem a kutyákat, de a kutya akkor is egy állat és senkinek a kisbabáját nem fogom egy állathoz hasonlítani és azzal példálózni, hogy én majd a kutyámat ....

Te is voltál kisbaba, a te bőgésedet is hallgatták, lehet, hogy olyanok is, akiknek semmi közük nem volt hozzád.

Érdekes, én ha fáradt vagyok alszok. Mellettem egyszer leégett egy ház úgy, hogy két tűzoltó volt kintn szirénázva jöttek és csak másnap reggel láttam, hogy mi van. Ekkor kertes házban éltem.

Lett egy fiam, SEMMIRE nem keltem fel, de arra igen, ha egyet halkan nyögött. Már pattant is a szemem. Biológia csodája (:

Egyébként a fiam nem volt sírós, de persze néha sírt. A szomszéd néni rendszeresen dörömbölt a közös falon. Aztán egyszer átmentem hozzá, hogy attól, hogy dörömböl még jön ám a foga. Nem hagytam sose sírni.

Egyébként meggyőződése, hogy ő nem zavar senkit, csak kb az egész lépcsőház utálja, mert őt mindenki zavarja. Hallom, hogy mit néz este a tv-ben, még hangot se kell adnom az én tvm-re. De nem megyek át hisztizni, mert minek?

A fölöttem lévő nő meg folyton magassarkúban jár és hallom, hogy mikor él a férjével házaséletet ( nyikorog az ágy). Felmentem hepajkodni? Nem.

Tudtam, hogy mivel jár társasházban élni, nem a kedvencem, de ez van.

Biztos, hogy valakit te is zavarsz, de nem szól, mert...

Éjjel a klima felesleges ha kinti levegő eléggé lehűti a lakást,elég kiadás van a gyerekkel anélkül is.

A férjed nem kel fel rá,tehát csak nem olyan hangos az.Csináld amit a férjed: aludj.

Nem semmi vagy Kérdező.

Ilyen mentalitással kizártnak tartom, hogy a saját gyerekedet el tudd viselni hosszabb távon.

Sőt...van egyáltalán valaki aki téged elvisel?

Anya vagyok, mégsem cseszegetek más szomszédokat.Csoda nem? :D