Miért ítélik el az öngyilkosságot az emberek?

Nekem nincsenek látványos problémáim. Semmiben nem szenvedek hiányt. Szinte már szégyellem a nagy panaszkodások közepette. De évek óta nem tudom reggel, mi a fenéért keljek fel. Csak egy kis remény maradt, hogy újra lesznek majd olyan "hú már alig várom" dolgok az életemben. Kifolyik minden a kezemből, ami valaha jelentett valamit számomra és képtelen vagyok újakat megragadni.

Na szóval:az ürességgel hogyan nézzek szembe? Hogyan kell megküzdeni a semmivel?

Egyre jó ez az állapot. Megértem azokat, akiknek az a kis reménye is elfogy. Nem értek velük egyet, de megértem őket.

#25: Ne kívülről várd a változást.

És ezt meg olvasd el! :)

Louise L. Hay - Éld az életed

Van benne egy rész az esős reggelről, az jutott eszembe arról, hogy miért kelj fel reggel...

És mi van azokkal akiket még bátorítanak arra,hogy tegyék meg?

Mit gondoltok mi játszódik le benne.

Én vagyok rá a példa,akinek az egész gyerekkora maga volt a pokol.

Az apám nem tudta elfogadni,hogy lánynak születtem és ezért anyámmal elváltak.

Regényt tudnék írni mit kellett átélni az anyám mellett,aki soha nem szeretett,mert szerinte én voltam a hibás abban,hogy megszülettem.

Akadályoztam őt abban,hogy szebb legyen az élete.(férfiak,pénz,szórakozás,utazás,stb...)

Ez az egész életemet meghatározta,úgy,hogy ma már én is bármikor öngyilkos lennék és nem ítélem el őket,ellenkezőleg.

Talán sokan akik hozzászóltak soha nem voltak magányosak,elkeseredettek,pénztelenek,mert ha egyszer is megtapasztalnák ezek közül bármelyiket akkor lehet az ő fejükben is megfordulna az öngyilkosság.

Ha nincs aki szeret,kihez forduljon az ember.

Ezért én nem lennék önző,hiszen csak szívességet tennék az állítólagos szeretteimnek.

Sajnos ilyen is van.

Ne ítélkezzetek!