Annyira kíváncsi vagyok, hogy az emberek mit gondolnak. Ti hogyan tudnátok megfogalmazni, hogy mi a barátság?

Szia!

Szerintem barát az, akit hajnali kettőkor is felhívhatok és nem hajt el a fenébe, aki meghallgatja a bajaimat, megvigasztal és segít, ha kell, akinek a vállán kisírhatom magamat anélkül, hogy lehülyézne. Akire bármikor számíthatok.

Természetesen ez visszafelé is igaz, nekem is így kell viselkednem vele szemben.

A barátság kialakulásához persze kell idő, de ezt nem lehet napra-hónapra-évre meghatározni. Van olyan barátság, ami lassan alakulgat és van olyan, hogy rövid idő után úgy érzed, hogy ő a kiegészítésed.

A barátokat a közös élmények kötik össze, elfogadják egymást, nem akarják megváltoztatni a másikat. De szólnak, ha a másik hülyeséget csinálna. Együtt örülnek egymás sikereinek, és egymást támogatják a bajban.

És még lehetne sorolni, de röviden nekem ezt jelenti.

Szerintem a barátság egy olyan kapcsolat, ahol nincs egymás iránt szexuális vonzalom, mint a szerelem esetében, mégis képes vagy a másik, kvázi (biológiai értelemben) idegen emberrel ugyanolyan bensőséges, és kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani erőfeszítés nélkül, mint a (jelenlegi, vagy akár évekkel, évtizedekkel későbbi) pároddal. Szerintem az igazi barátságot és az igazi szerelmet csak az különbözteti meg az érzelmi szinteken, hogy a barátod iránt nem érzel testi vonzódást. De mindkettővel ugyanúgy önzetlenül, önként cselekszel bármit, mindkettővel élvezet az időt eltölteni, mindkettővel boldogabbnak és többnek érzed magad. Mindkettőre számíthatsz. És, ha csalódsz, mindkettő kegyetlenül tud fájni, viszont, ha 'igaziról' beszélünk, mindkettőnek megbocsájt a szíved.

Egyfajta családtag az igazi barát, akit nem úgy "választasz ki", hanem egyszer csak bekerül a legfontosabbak körébe, és nem érzed kényszernek, vagy betolakodásnak (mint akár néhány vérszerinti rokont, akiről nem is tudsz semmit).

A barátok valamiféle bástyák, amikből ha van igazi, akkor máris erősnek érzed magad.

Hogy ehhez mennyi idő kell.. nem tudom. Nem is idő, inkább beszélgetés-függő. A barátaim jó részét előbb ismertem, mint, hogy beszélgettem volna velük. Viszont mindig is volt egy fura szimpátia-érzésünk, ami ahhoz, hogy egy idegennel beszélgetni kezdj (nem beszélni, beszélgetni) elengedhetetlen. Az, hogy valaki szimpatikus, és beszélgetésbe elegyedik a másikkal, sok emberrel megesik, de a beszélgetés során dől el valahogy, hogy ki az, akivel 20-30-40 év múlva, sőt a nyugdíjas-klubban is ugyanúgy akarsz és fogsz is tudni beszélgetni:)

Nekem, így 23 évesen ilyen gondolataim vannak a témáról.

"A barátság számtalan dolgot magában foglal: az élet bármely helyzetében készen áll segítségedre, sohasem jön alkalmatlan időben, soha sincsen terhünkre. Ezért szokták mondani, hogy a tűzre és vízre nincs többször szükségünk, mint a barátságra. Hiszen a barátság nem csak a boldogságot aranyozza be még ragyogóbban, hanem a bajokat is elviselhetőkké teszi azzal, hogy osztozik bennük és részt kér belőlünk."(Cicero)

De én úgy gondolom, hogy ez csak egy szótári fogalom. Az számít, hogy Neked mit jelent. És életünk idegen szereplőit talán nem is érdmes szűk fogalmi skatulyákba csoportosítani, hiszen ahány ember, annyiféle viszony köt hozzájuk.