Ahogy itt olvasom, nagyon sok embernek nincsen barátja. Miért van ez?

Velem is ez van!Gimiben 6-7 jóbarátom volt,akik közül 3 olyan,akikre mindenben számíthattam.Nagyon szerettük egymást.Olyan volt mint egy 2. családom.Rengeteg időt együtt töltöttünk,egymás vállán mindig kisírhattuk magunkat!Olyan boldog időszak volt.Tudtam hogy a nyűgömmel fehívhatom őket hajnal 2kor is kedden,de ha szombat este 10kor sörözni van kedvem akkor a válasz hogy az hogy 20 perc múlva tal a törzshelyünkön.Mostanra valahogy eltünedeztek...mindd.

Az elején próbáltam tartani velük a kapcsolatot,de egy idő után,valahogy úgy éreztem csak én puncsolok.Már az önbecsülésemnek tett rosszat hogy mindig én kerestem őket.

Feladtam,mostanra.Ez már nem barátság hogy 2 havonta váltunk egy facebook üzit.Nagyon szomorú vagyok.

És nagyon vágynék barátokra.Én sem sokra,csak 1-2-re akiknek én ugyanolyan fontos vagyok,mint amennyire ők nekem.

20/L

A kérdésedre válaszolva: én azt látom, hogy a legtöbb ember nem megalapozott barátságokat köt, hanem csak úgy bele a vakvilágba. Ez olyan, mint futóhomokra házat építeni: az első kis gond összedönti.

Kell egy kapocs, ami összeköti az ember a barátjával. Gimiben könnyű, ott mindenki gimibe jár, ez a kapocs. Utána viszont az emberek élete más-más irányba kanyarodik. Valaki elmegy segédmunkásnak, mert teherbe ejtette a barátnőjét, és most el kell tartania. Valaki évekig ki se látszik a tanulásból az orvosin. Valaki letesz valami gyorstalpalót és házaló ügynökként zaklatja az ismerőseit. Valaki családot alapított és a legnagyobb élvezet számára a tökéletes függöny kiválasztása a hálószobába.

Természetes, hogy a régi barátságok felbomlanak. Az orvosnak egy éven belül nem lesz közös témája a segédmunkással. Mindkettőjüknek tovább kell lépni, és az aktuális élethelyzetükhöz illő barátot keresni.

Egy kivétel van ez alól: ha mindkét barátnak igazán mély személyisége van. Akkor felülemelkednek olyasmin, hogy az egyik tízszer annyit keres, mint a másik és hasonlók. Mert nem ez lesz a fontos, hanem az, ami mélyen van. Az eszme.

De az emberek többségének közel nincs ilyen mély személyisége. Magyarán új élethelyzetben új barátokat kell keresniük, mert a régiekkel nem volt semmi, ami igazán mélyen összekötötte őket. Az a lényeg, hogy ezt az ember felfogja és meglépje.

Vagy elkezdhet dolgozni a személyiségén is. Aki képtelen volt igazán mély barátságot kialakítani, annak a személyisége is sekélyes. A mélyebb személyiségű emberek ugyanis vonzzák és megtalálják egymást. Olyan nincs, hogy valaki mély, összetett személyiséggel rendelkezik, és csupa sekélyes emberrel van körülvéve. Mert akkor nem lenne ott.

Szóval én ezt a két megoldást látom: új és új barátok, vagy személyiségfejlesztés. Mindkettőnek megvan az előnye és hátránya, de a legokosabb ötvözni a kettőt.