Milyen úgy élni, hogy az embernek nincsenek unokatestvérei?

Ha ugy nősz fel, akkor az a természetes

Nekem sincsnek (illetve vannak, de soha nem láttam öket KÉT temetést kivéve, de ott sem beszéltünk), és semmi bajom, nem hiányzik az életemböl

Nekem vannak, de évekig nem találkoztunk. Amikor az én szüleim is, meg az övéké is eltávoztak, és a közös nagyszülők sírhelyének (következő 25 éves) megváltása következett, megkerestem őket. Csak a vállukat vonogatták, mondván, nekik ahhoz semmi közük. Kész. Ennyi.

Nekem elsofoku unokatestvereim nincsenek, de nem erzem a hianyat. Vannak testvereim, de veluk sem vagyok joban, mert nagyon masok vagyunk.

Én nem ismerem őket de nem is hiányoznak. Szerintem az unokatestvért nem annyira fontos mert általában nem vele élsz.

Semmilyen. Amit nem ismersz az nem hiányzik, meg persze nem csak unokatestvérekből áll a rokonság... Van két unokatesóm, de mivel apai ágról vannak, így nem ismerem őket, csak anya mutatta őket 1x képen. (apámat sem ismerem, csak képről) Másodunokatesóim vannak, de nem vagyunk beszélőviszonyban.

Akinek nincsenek unokatestvérei, az nem tudja, milyen amikor vannak. Akinek vannak, az nem nagyon tudja elképzelni, milyen amikor nincsenek.

Nekem nincsenek. Apukám egyke, anyukámnak pedig az öccse fiatalon meghalt. Ellenben van 2 nővérem, szóval soha nem éreztem hiányát unokatestvérnek.

Van 3 generáció unokatesóm, úgy értem van 1 idősebb, 1 olyan idős mint én, és 3db fiatalabb. Nem sűrűn találkozom velük, mert nincsenek közös témáink, sose voltak. Játszani sem akartam velük régen. Biztos az én hibán, de nekem egyik sem szimpi :/